A Magyar Orvosok Szakszervezete 2023. szeptember 30-án tisztújító közgyűlés keretében új elnököt és alelnököt választott. Bemutatkozik a MOSZ elnöksége.

Dr. Srádi Péter elnök

Szeretném megköszönni a szakszervezet tagságának és a küldöttgyűlésének a megtisztelő bizalmat, amellyel elnökségi munkánkat támogatja.

Az alábbiakban olvashatják rövid bemutatkozásomat.

Partiumból származom. A Pannonhalmi Bencés Gimnáziumból a Pécsi Tudományegyetemre kerültem, ahol általános orvosi és magyar szakos bölcsész diplomát szereztem. Pszichiáter szakorvos és pszichoterapeuta vagyok. Jelenleg az OMIII területén működő Emelt Biztonsági Fokozatú Pszichiátriai Részlegen dolgozom. Tapasztalatot szereztem továbbá a magánellátásban, a traumatológiai járóbeteg ellátásban, ill. a háziorvosi ügyeleti rendszerben is. 

A szakmai érdekképviselet kérdésköre felé saját tapasztalataim tereltek. Munkába lépésemet követően sok más rezidens társamhoz hasonlóan szembesültem azzal, hogy az orvoshiány miatt visszarendelhetik a képzésben lévőket a gyakorlataikról. Szembesültem azzal, hogy egy akkreditációs ülésre jobb híján a két napja belépett rezidenst kell, hogy elküldjék. Azzal, hogy a béremelés előtt a teljes munkaidő melletti három ügylet is kevés tudott lenni a megélhetéshez. Azzal, hogy a komoly létszámhiánnyal és terhelés alatt működő, majd felújított kórházi osztályt egyik napról a másikra bezárhatják a fejem felett. Ezek és ehhez hasonló tapasztalatok tereltek aztán az orvosi kamara, később a szakszervezet felé. Egyre inkább úgy éreztem, hogy a ráhagyatkozás helyett proaktívan kell fellépnem helyzetünk javításának az érdekében.

Tisztelt Kollégák! Nem szeretném és nem is tudom elfogadni, hogy a munkánkra és szaktudásunkra utalt és arra építő egészségügyi vezetés egyre ritkábban egyeztet a szakmai közvéleménnyel az átalakítási folyamatokról. Nélkülünk és a fejünk felett hoznak döntéseket! Ez a jelenség egy újabb mérföldkő azon az úton, ahol az orvostársadalom értelmiségi státusza elkopott. Lassan azonban az az ábrándunk is szerteillan – ha volt ilyen – hogy valamiféle különlegesen képzett szakmunkásként tenyerén hordoz majd minket a vezetés. Számok és statisztikai jelek vagyunk egy olyan könyvben, amelynek lapjait nem mi írjuk. Rajtunk múlik, hogy meddig hagyjuk, hogy ez így legyen!

Dr. Rajháthy Beatrix alelnök

1953-ban születtem,körzeti orvos szülők gyermekeként.1978-ban végeztem a Semmelweis Orvostudományi egyetemen "summa cum laude" minősítéssel. A Human Oltóanyagtermelő- és Kutató Intézetben kezdtem dolgozni. 1981-ben tettem le klinikai laboratóriumi vizsgálatok szakorvosi vizsgát. A Fehérgyarmati Kórházban kezdtem csecsemő és gyermekgyógyászat szakgyakorlati időmet. 1985-ben szakvizsgáztam. Az OETI-ben, majd az OKI-ban dolgoztam tudományos munkatársként. 1988-ban lettem gyermek háziorvos-véglegesen, a gyógyító orvosi munkát választva. Azóta Budapesten a X.kerületben dolgozom. 1999 óta vagyok vállalkozó gyermek háziorvos.

2005-ben, egy finanszírozási jogértelmezési vita  után, mely a vállalkozó gyermek háziorvosok jelentős anyagi hátrányát okozta, döntöttem úgy, hogy  jogi tanulmányokat akarok folytatni. 2005-2010 között a PPKE AJK levelező tagozatos hallgatója voltam. 2010-ben avattak jogi doktorrá. Mindeközben természetesen tovább dolgoztam gyermek háziorvosként. 2006-2019 között közmegbizatásként a Kőbányai Önkormányzat által fenntartott idősotthon felügyelőbizottságának tagja, később elnöke voltam. Ennek során "kicsiben" a gyakorlatban tapasztaltam a közpénzek célszerű felhasználását, a közbeszerzési eljárásokat, a gazdasági és HR tervezést. 2019-ben leköszöntem és háziorvosként is visszavonulásomat terveztem. A covid járvány kezdetekor úgy döntöttem, maradok a praxisomban és részt veszek a járvány alatt a betegellátásban.

2020-ban, a járvány miatt rendkívül túlterhelt, kimerült és gyakran megfertőződött orvosok és szakdolgozók az ESZJ. törvényt kapták "jutalmul" az évtizedek óta esedékes béremelés mellé. Észlelve,hogy számos olyan, már az ötvenes-hatvanas évekből ismert szervezési elv tér vissza, amely az egészségügyi dolgozókat súlyosan érinti, kértem felvételemet a MOSZ-ba. Reméltem, hogy így lehetőségem lesz a kollégákat, különösen a gyermekes orvosnőket érő hátrányok ellen küzdeni. 2022-ben, időközi választáson lettem a MOSZ alelnöke.

Családi viszonyaim: Férjem egykori évfolyamtársam.Két felnőtt gyermekünk, hét unokánk van.

Dr. Sütő Renáta alelnök

Engedjétek meg, hogy megtisztelő kinevezésem apropóján néhány mondatban bemutassam eddigi szakmai eredményeimet és további célkitűzéseimet.

1986.10.03-án születtem Miskolcon, gimnáziumi éveim után általánosi orvosi tanulmányaimat 2005-2012. között a Debreceni Egyetem Általános Orvostudományi Karán folytattam. Nagy szerencsémnek tartom, hogy a 2009-2010-es tanulmányi évemet Franciaországban, Strasbourg-ban tölthettem el. Az ebben az időszakban szerzett szakmai és emberi élményeim mélyen meghatározták a hazai orvosoktatással és orvoslással szembeni kritikus szemléletemet és a mai napig vezérelvként szolgálnak számomra a  betegellátás és a mindennapok során egyaránt. 2012-ben megszerzett diplomámmal elsőként a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórházban kezdtem dolgozni aneszteziológus és intenzív terápiás rezidensként. 2014-2017. között munkámat az akkori Semmelweis Kórházban folytattam, szintén Miskolcon, majd végül 2017-től a debreceni Kenézy Gyula Kórházban helyezkedtem el. Aneszteziológiai és intenzív terápia szakvizsgát 2018-ban tettem. Főállásom mellett részmunkaidőben több határterületbe is bepillantást nyerhettem: 2014-2019. között a Szent Márton Gyermekmentő Alapítvány miskolci autóján szolgáltam, 2016-2018. között pedig a Magyar Légimentő Szolgálat miskolci és debreceni bázisán dolgoztam mentőorvos pozícióban. Szakvizsgám megszerzéséig rendszeresen végeztem háziorvosi ügyeleti tevékenységet is. Az egészséggazdaságtan  iránti érdeklődésem eredményeképpen 2016-ban a Miskolci Egyetemen orvosközgazdaságtan diplomát szereztem.

Jelenleg a mindennapi aneszteziológiai tevékenységen kívül főbb szakmai érdeklődési területeim a krónikus fájdalommal élő betegek minimál invazív és gyógyszeres terápiája, valamint az egészségügyi gazdaságtan és humánerőforrás gazdálkodás. Tudományos fokozatszerzésem várható éve 2025. Egy gyermekem van. 

A Magyar Orvosok Szakszervezetének 2020-tól vagyok tagja és egyben a Kenézy Gyula Kórházat képviselő küldötte is. Azt gondolom, hogy az évek óta tapasztalt fokozatos mozgástér szűkülés, a munkáltatók részéről országszerte mind gyakrabban tapasztalható jogtiprások, egyéni törvényértelmezések egyre  több orvos kollégám számára jelent diszkomfortot, még a jelentős béremelés ellenére is. A következő időszakban szeretném elérni, hogy a kollégáim érezzék, hogy nincsenek, nem is lehetnek teljesen kiszolgáltatva a munkáltatójuknak, tudatosítsák, hogy az nem normális, ha rosszul érzik magukat a munkahelyükön és nem azért tanultak évtizedeken keresztül, hogy olyan feltételekkel dolgozzanak, amik számukra nem elfogadhatók. Az én víziómban az orvos az értelmiségi társadalom aktív részese, ismeri a jogait, a rá vonatkozó szabályrendszert és nem fél hangot emelni ezek érdekében. A szakszervezet feladata ezeket a felszólalásokat felhangosítani és szükség esetén érvényt szerezni neki. Bízom abban, hogy munkám során elősegíthetem egy tudatosabb, a saját jelentőségét sokkal inkább értő és kevésbé megalkuvó orvosközösség kialakulását.