A tegnapi napon az egészségügy területén aktív köztestületek és szakszervezetek közös fórumot hoztak létre, ahol az egészségügyi terület kérdéseiben egységet teremtve dolgozhatnak.
Amikor valaki összeesik az utcán, egy étteremben, a munkahelyen vagy az iskolában, az első pillanatok a legfontosabbak. Sokszor nem egy orvos, egy ápoló vagy mentős az, aki először odalép, hanem egy civil. Egy ember, aki nem néz félre. Aki mer segíteni. Köszönet mindenkinek, aki megtanulta az újraélesztés lépéseit, és nem habozik cselekedni, amikor baj van. Minden egyes újraélesztés mögött ott van egy döntés: megpróbálom. Ezek a pillanatok adják vissza a reményt – és sokszor magát az életet is.
A Magyar Orvosok Szakszervezete hálás mindenkinek, aki szívvel és bátorsággal áll oda segíteni. Mert az életmentés nem csak szakma, hanem felelősség, emberség és közösség. És ebben mindannyian részt vállalhatunk.
A teljes levél a vastagon szedett főcímre kattintva érhető el.
Az élet egy pillanat alatt múlhat el – de egy pillanat alatt meg is menthető.
Az újraélesztés világnapja arra emlékeztet: a tudás, a bátorság és a felkészültség bárki számára elérhető, és életet menthet.
Az újraélesztés alapjait bárki megtanulhatja, és ezzel valaki számára a legnagyobb ajándékot adhatja: az életet. Tanuld meg az újraélesztés lépéseit, és add tovább másoknak is, hiszen te is lehetsz életmentő.
Az élet újraindulásának pillanata nem filmjelenet – hanem a valóság, amit az egészségügyben dolgozók nap mint nap az életben tartásért folytatott küzdelemben teremtenek meg. Ők azok, akik nem adják fel. Akik ott maradnak, amikor minden más megáll. Ők azok, akik szó szerint visszaadják az életet.
A Magyar Orvosok Szakszervezete ma külön köszönetet mond minden orvosnak, ápolónak, mentősnek és egészségügyi dolgozónak, akik tudásukkal, lélekjelenlétükkel és emberségükkel életet mentenek.
Ti vagytok a hétköznapok hősei. Büszkék vagyunk rátok! 
„Vigyázok a magam egészségére, jóllétemre és képességeimre, hogy a legmagasabb szinten tudjam biztosítani a betegellátást.”
(WMA, Genfi Nyilatkozat – Orvosi Fogadalom, 11. pont)
Ez a mondat a Hippokratészi eskü modern változatának javaslatából származik, amelyet az Orvosi Világszövetség (WMA) a Genfi Nyilatkozatban dolgozott ki. A szöveg emlékeztet arra, hogy a betegellátás minősége szorosan összefügg az orvos saját testi-lelki egészségével. A mindennapi valóság azonban ennek gyakran éppen az ellenkezőjét mutatja.
