Ma Magyarországon a rászoruló – tehát nem az összes – változó korban lévő nőknek mindössze kb. három százaléka kap megfelelő kezelést.

Mi történik azzal, aki nem Budapesten vagy nagyvárosban él, nem ilyen ismeretségi körrel, nem ilyen előképzettséggel rendelkezik, ő vajon mit csinál?

"A kamara nem szakszervezet, mi nem szervezhetünk sztrájkot, nem szólíthatunk fel munkabeszüntetésre".

Nincs területi korlátozás a véradásban, csak az nem adhat vért, aki pontosan emlékezik rá, hogy valóban megcsípte egy tigrisszúnyog.

Volt, aki orvosai tanácsai ellenére sem feküdt be az intézménybe, más a saját kezelését megszakítva hazamenekült a napi tortúra elől.

Ha betegként veszek részt az egészségügyben, mint kolléga más ellátást kapok, de ha a szerencsés helyzetem mögé nézek, rémisztő világot találok.