Sok kórházigazgató panaszkodik arról, hogy a várólistacsökkentő program emelt bevételével is adósságot termelnek, ha több műtétet végeznek.
A kórházi adósságállomány az egészségügy tünete, a problémát kezelni kell, de ezzel nem oldódik meg. A rendszerváltás óta alulfinanszírozott a rendszer, aminek következményei évről évre jelentkeznek ─ fogalmazott az Indexnek Velkey György, a Magyar Kórházszövetség elnöke, a Magyarországi Református Egyház Bethesda Gyermekkórházának főigazgatója. Úgy véli, vannak előrelépések az egészségügy átalakításában, de kifogásolt pontjai rányomják bélyegüket a mindennapi betegellátásra.
Mit gondol, a fizetésemeléssel meg lehetne oldani a szakdolgozóhiányt, úgy ahogy ez az orvosok elvándorlását visszavetette? A Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke is megjegyezte lapunknak, ehhez az osztrák bérek legalább 60 százalékát meg kellene itthon kapniuk, ami összhangban van a Magyar Orvosi Kamara (MOK) igényeivel.
A szakdolgozók migrációja sokkal kisebb volt, mint az orvosoké, ma sem ez a legnagyobb baj. Náluk a pályaelhagyás, a magánszféra felé való elmozdulás, és a képzéstől való távolmaradás a gond. A mai magyar ápolói gárda legnagyobb része sajnos nem fiatal, legtöbben nyugdíj előtt állnak. Nagy szükség van a mainál sokkal nagyobb létszámú, minőségi és emberséges munkát végző ápolói karra. A társadalmunknak be kellene látni, hogy ez egy létkérdés, mert mi nem fogunk tudni már nővéreket külföldről behozni, a határon túli magyar területek ezirányú forrásai is elapadtak.
Az tavalyi évben számos vidéki kórházban is felszámoltak osztályokat, a kisvárosokban főleg a fekvő-beteg ellátásban szülészeten, urológián nem tudják ellátni a betegeket. Idén már két kórházból, Orosházáról, legutóbb pedig Zalaegerszegről érkezett ilyen hír, előbbin az urológia, utóbbin a kézsebészet szűnt meg, munkaerőhiányra hivatkozva. Az állam a centralizációval próbálja racionalizálni az ellátást, Ön szerint ez jó irány? Nem kerülnek ezzel még távolabb az egészségügytől a hátrányos helyzetű településen élők?
Eddig az ápolói hiányokról beszéltünk, ez a kérdés elsősorban az orvoskart érinti. A hiányszakmákban a kis kórházak többsége képtelen elegendő orvost foglalkoztatni, és legtöbbször az ilyen osztályok betegszámai sem elegendők ahhoz, hogy a szakmai rutin növekedjen, és a teljesítményből származó bevétel elegendő legyen. Ráadásul sok szülész, urológus, bőrgyógyász, fül-orr-gégész és más szakorvos számára biztosít kényelmesebb és jobb megélhetést a magánellátás, így ők kiesnek a napi 24 órás, évi 365 napos kórházi teherviselésből. Ezért a kis fekvőbetegosztályok egyre nehezebben fenntarthatók a kisvárosokban.
A mai közlekedési viszonyok között ez nem lenne nagyon nagy baj, de sajnos túl sokan vannak olyanok, akik számára a növekvő távolságok áthidalhatatlanok. Ezekre az emberekre külön figyelni kell, már csak azért is, mert az ő egészségi állapotuk a legkritikusabb. Hozzáteszem, hogy a speciális járóbeteg szakrendeléseknek ezzel párhuzamosan sokkal közelebb kellene kerülni a vidéki emberekhez. Gazdaságosabb és emberségesebb lenne egy-egy specialista orvosnak hetente elmenni egy kisebb városba, mint emberek százainak útra kelni és a sokszor akár más megyében levő centrumokban ellátást keresni. A teljes interjú itt olvasható.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza