Érzékeny, politikai és gazdasági átmenettel terhelt időszakban adott mélyinterjút Jóbai Zsolt, a Replant cégcsoport alapító-ügyvezetője az Mfornak.
Az orvostechnikai szektor egyik legmeghatározóbb alakja, az Orvostechnikai Szövetség alelnöke kendőzetlen őszinteséggel beszél a „lassú tűzön főzött béka” szindrómáról, a 20 éve változatlan finanszírozási árakról és a szektort fojtogató több száz milliárdos kórházi adósságról.
Jóbai Zsolt egy olyan „időkapszulában” szóla meg, amikor a régi kormányzati struktúra már nem, az új pedig még nem hoz döntéseket. Ez a várakozással teli bizonytalanság ad keretet annak a visszatekintésnek, amely az elmúlt 26 év, de különösen az utóbbi másfél évtized mélyrepülését elemzi. Az ügyvezető bevallása szerint saját jövőjét – és maradását a szektorban – közvetlenül a politikai változásoktól tette függővé, ami jól jelzi a szakmai és a politikai döntéshozatal közötti feszültség mértékét.
A 2006-os törésvonal, amikor megszűnt a párbeszéd
A szakember diagnózisa szerint a problémák gyökere 2006-ig nyúlik vissza. Míg korábban érdemi párbeszéd folyt a gyártók, a forgalmazók és az akkori OEP között, a 2006-os Gyftv. (a gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-ellátásról szóló törvény) megszületésével ez a kapcsolat megszakadt. Jóbai egy „óriási csapdaként” írja le a szabályozást, amely teljesen elszakadt a gazdasági realitásoktól.
A legsúlyosabb állítás, amely az egész szektor válságát megvilágítja: a NEAK (korábban OEP) lényegében 2003-as forintárakon finanszírozza a gyógyászati segédeszközöket. Az elmúlt két évtized inflációja, a devizaárfolyamok drasztikus romlása és a minimálbérek növekedése egyáltalán nem épült be a támogatott árakba. Ez vezetett oda, hogy Jóbai Zsolt kénytelen volt eladni a járóbeteg-ellátással foglalkozó cégét, a Replant4Care-t, mivel a „közgazdaságtant figyelmen kívül hagyó hatalmi erővel” szemben fenntarthatatlanná vált a működés.
Kinek a hibája a kórházi adósságspirál?
Jóbai szerint a 100 milliárdos tartozások nem egyszerű gazdálkodási hibákból fakadnak, hanem abból, hogy az állam nem a bekerülési áron finanszírozza a saját intézményeit. Míg a NAV azonnal késedelmi pótlékot számol fel egyetlen napos csúszásért, addig a kórházak gyakran 270 napos késéssel fizetik ki a 60 napos lejáratú számlákat.
A ReplantMed ügyvezetője rámutat a szektor abszurd helyzetére: miközben cége Bisnode AAA minősítéssel rendelkezik, 2000 óta először hitelt kellett felvennie a talpon maradáshoz. Az éves árbevétel közel 30 százaléka kintlévőség, amit a bankokkal kell megfinanszíroztatni. Ez a kényszerű gyakorlat országos szinten több milliárd forintnyi kamatköltséget emészt fel – olyan összeget, amit az ellátás javítására is lehetne fordítani, ha a kormányzat negyedévente, a valós piaci folyamatokat követve konszolidálná a tartozásokat.
Kritika a központosításnak és a „kormányközeli” versenynek
Jóbai Zsolt kritikával illeti a leköszönő vezetés által erőltetett központosított beszerzéseket is. Véleménye szerint az „olcsóság mindenek felett” elv szakmaiatlan, hiszen míg egy fecskendőnél működhet a tömeges vásárlás, addig a speciális eszközöknél (például katétereknél vagy szívmotor-alkatrészeknél) az egyedi betegigények és a technológiai különbségek miatt a központosítás csak lassítja és rontja az ellátás színvonalát.
Az interjúban említést kap a tisztességtelen piaci verseny is: Jóbai beszámol olyan esetről, ahol egy általuk honosított, szabadalmaztatott eljárást és terméket próbál „kormányközeli” cég hasonló néven, féláron bevezetni, kihasználva a döntéshozói kapcsolatokat.
Innováció és a jövő reménye
A nehézségek ellenére a Replant továbbra is a legmodernebb technológiák (koblációs sebészet, öntapadós inzulinpumpák, egyedi koponyaimplantátumok) hazai szállítója. Az ügyvezető optimizmusát az új kormányzati struktúra és az önálló Egészségügyi Minisztérium ígérete táplálja. Várakozásai szerint az új vezetés (Hegedűs Zsolt kijelölt miniszter irányításával) végre elismeri a gazdasági folyamatokat az árszabályozásban, és különválasztja a szociális és egészségügyi ellátást.
Jóbai Zsolt üzenete egyértelmű: az orvostechnikai szektor a „falig ért”, a tartalékok elfogytak. A fenntartható betegellátáshoz elengedhetetlen a 20 éve befagyasztott árak felülvizsgálata, a kórházi finanszírozás realitásokhoz igazítása és a piaci alapú, transzparens verseny helyreállítása. Ha ezek a változások elmaradnak, a magyar egészségügy technológiai lemaradása és a termékhiány visszafordíthatatlanná válik.