Hamarosan szavazásra bocsátják azt a törvényjavaslatot, amely alapján az állami foglalkoztatók – jellemzően a kórházak és más egészségügyi intézmények – egy „elektronikus felületen” követhetik nyomon, van-e engedély nélküli mellékállása az egészségügyi dolgozóknak.
A monitorozásra a javaslat indoklása szerint azért van szükség, hogy a dolgozók párhuzamosan fennálló jogviszonyai „a foglalkoztatók által átláthatóak, ismertek legyenek. Erre tekintettel előírásra kerül, hogy a foglalkoztató elektronikus felületen beszerezhesse azon adatot, hogy az általa foglalkoztatott vagy foglalkoztatni kívánt személy mely egészségügyi szolgáltatónál milyen jogviszonyban van foglalkoztatva.”
Az, hogy az egészségügyi dolgozóknak engedélyt kell kérniük ahhoz, hogy mellékállást vállalhassanak, nem új dolog, ezt a 2020-as egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvény mondja ki. Engedélyt nem csak a további szolgálati viszonyhoz vagy másik munkaviszonyhoz kell kérni, hanem akkor is, ha megbízási szerződés keretében végez valaki munkát. Az engedélyt megadó szerv többnyire az adott kórház, intézmény vezetője által kijelölt személy. Ha valaki másodállásra irányuló kérelemmel él, mellé kell csatolni a közvetlen felettes támogató nyilatkozatát is.
A kormány most azt ismerhette fel – hogy dacára az éppen a párhuzamos működéseket szabályozni kívánó öt évvel ezelőtti törvénynek – többeknek ma is lehet olyan jogviszonya másik egészségügyi intézménynél, amelyről nem tud a munkáltatója.
A Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) áprilisban közösségi oldalán tett közzé felhívást a dolgozóknak, hogy aki esetleg ilyen cipőben jár, és eddig nem kért engedélyt a párhuzamos munkájára, az tegye meg, mert a törvény szerint azonnali hatállyal el is bocsáthatják.
A szakszervezet kérdésünkre nem tudta megmondani, hogy az engedélyezetlen mellékállások mennyire lehetnek most elterjedtek a szektoron belül, de elnökük, Soós Adrianna a Mércének elmondta, hogy a részmunkaidős állások száma az egészségügyi ellátórendszerben az elmúlt években jelentősen nőtt. Ennek okai többrétűek: egyfelől továbbra is jelentős a munkaerőhiány ebben a szektorban, másfelől a törvényi szabályozás – más ágazatokhoz képest egyedülálló módon – szinte tálcán kínálja a másodállás vállalásának lehetőséget azzal, hogy megengedi, hogy akár heti 72 órát is dolgozzon valaki. Ez utóbbinak Soós Adrianna szerint meglehetősen ellentmond, hogy a kormány most a dolgozók pihentségére hivatkozik a monitorozás bevezetésével, hiszen így tudják ellenőrizni, betartja-e valaki az előírt pihenőidőt, ráadásul mindezt kimondottan a dolgozó felelősségi körébe (is) vonja.
„Az egészségügyi szolgáltató és egészségügyi dolgozó közös felelőssége, hogy a munkaidőre és pihenőidőre vonatkozó szabályok – a betegek érdekeire figyelemmel – betartásra kerüljenek” – fogalmaz a Semjén Zsolt által benyújtott tervezet.
Mindeközben a FESZ bejegyzése alatt több dolgozó arra hívja figyelmet, hogy míg az engedélyezetlen mellékállást vállalókat csípné nyakon a minisztérium, rendszeres gyakorlattá vált a munkáltatóknál, hogy a túlóra lehetőségét viszont megszüntették. Azt is megjegyzik a kommentelők közül: a fizetésük kiegészítése „nem összeférhetetlenség, hanem létkérdés”.
„Hogyha ez a törvény, akkor nem értem, hogy mi abban a meglepő, hogy ezek az emberek ha van lehetőségük plusz munkát vállalni, akkor élnek vele. Nem örülünk neki nagyon, mert a dolgozó tönkremegy ebben. Sokszor a munkaerőhiány miatt a munkáltatók el is várják, hogy például a klinikán dolgozó orvos menjen le valamelyik városba, és akkor egy héten kétszer tartson szakrendelést, mert másképpen nem lehetne ott fenntartani az ellátást” – magyarázza Soós, aki egyébként úgy tudja, a monitorozás csak az állami intézményeknél vállalt állásokra vonatkozik.
A törvényi lehetőség és munkaerőhiány mellett természetesen a bérhelyzet a másik magyarázata a másodállások gyakoribbá válásának.
„Igaz ugyan, hogy a dolgozók alapbére mondjuk nem annyira kevés, mint 15 évvel ezelőtt volt, de egyáltalán nem annyira sok, hogy ebből olyan nagyon vidáman tudjanak élni” – mondja a FESZ elnöke.
A szakszervezeti vezető úgy véli, ezeknek a szabályoknak a betartatása megfelelő belső menedzsment kérdése, amihez nem lenne szükség külső beavatkozásra. „Én úgy gondolom, hogy az egészségügyben fontos lenne, hogy az ott dolgozó emberek úgy érezzék, hogy megbíznak bennük” – mondja a FESZ elnöke.
A Magyar Orvosok Szakszervezete is számos kritikát fogalmazott meg a törvényjavaslattal szemben. A pihenőidő betartatására irányuló szándékkal ugyan egyetértenek, de szerintük csak olyan lépésekkel garantálható a vonatkozó szabályok betartása, amelyek a munkáltató számára ugyanolyan szigorú szankcionálást vetítenek előre, mint azt a munkavállaló esetében teszik. Mindemellett nem teljesen értik, mire gondol a jogalkotó az „elektronikus felület” megfogalmazás alatt, hiszen ahogy írják, a jelenlegi szabályozás eddig is lehetővé tette, hogy a munkáltató az Országos Kórházi Főigazgatóság részére eljuttatott adatok alapján tájékozódjon. Soós Adriannához hasonlóan ők is felhívják a figyelmet a munkaidővel kapcsolatos ellentmondásokra: az egészségügyi szolgálati jogviszonyban foglalkoztatott munkavállalók esetén ugyan a törvény – szerintük helyesen – számon kéri a napi 11 óra pihenőidő betartását, miközben például a háziorvosok esetén az elrendelt ügyeleti tevékenység, mely 22:00-ig tart és az általános, munkanapokon 8:00-kor kezdődő rendelési idő együttes teljesítése lehetetlenné teszi a fenti szabály betartását.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza