A napokban került elfogadásra az Országgyűlés előtt az a törvényjavaslat, mely az orvosok ezidáig sosem látott mértékű bérrendezése mellett a hálapénz kriminalizálását is kimondja.
Az időközben elfogadott törvény azonban nem csak ennyit fektet le. Egy teljesen új jogviszonyt hoz létre, amely megszünteti a korábbi közalkalmazotti jogviszonyt, és merőben új, több helyen súlyosan hátrányos feltételekhez köti a közfinanszírozott egészségügyben (kórházak, rendelők) történő további munkavégzést. Mivel egyikünk sem jogász, így szükségessé vált, hogy a pontokba szedett jogszabályhelyeket a MOSZ munkajogásza segítségével értelmezzük és „lefordítsuk” mindenki által közérthető módon.
Fontosnak tartjuk, hogy mindannyian tisztán lássuk a jogszabály tartalmát annak érdekében, hogy eldönthessük, számunkra összességében véve előnyös, vagy hátrányos változtatásokkal jár majd az új jogviszony.
Ezért kiemeljük a törvény néhány pontosabb értelmezésre szoruló rendelkezését, és megpróbáljuk közérthető formában közzétenni azt.
| Jogszabályhely | Magyarázat |
| 1. § (4) Az (1) bekezdés szerinti egészségügyi szolgáltatónál – az (5) bekezdésben foglalt kivétellel – csak egészségügyi szolgálati jogviszony keretében lehet egészségügyi tevékenységet és az egészségügyi szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítására irányuló tevékenységet végezni. Az egészségügyi szolgáltató működőképességének, illetve az egészségügyi szolgáltatások üzemeltetésének biztosítására irányuló tevékenységek szabályait a Kormány rendeletben határozza meg. 3 (5) A (4) bekezdés nem zárja ki – a Kormány rendeletében meghatározott személyes közreműködő kivételével – a közreműködő, valamint az önkéntes segítő egészségügyi szolgáltató általi igénybevételének lehetőségét. | Azok az orvosok, ápolók, egyéb egészségügyi dolgozók, akik vállalkozóként, megbízási vagy személyes közreműködői szerződés keretében végeztek munkát kórházakban, rendelőintézetekben, január elsejétől ezt nem folytathatják. Választaniuk kell, hogy aláírják az egészségügyi szolgálati jogviszonyt, vagy betagozódnak valamelyik nagyobb közreműködő cég alá, rajtuk keresztül végezve továbbra is ugyanazt a tevékenységet, illetve önkéntesként, térítés nélkül. |
| 4. § (1) Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy további munkavégzésre irányuló jogviszonyt, ideértve más keresőfoglalkoztatást, valamint díjazás ellenében folytatott tevékenységet is – a tudományos, oktatói, művészeti, lektori, szerkesztői, jogi oltalom alá eső szellemi tevékenység, a nevelőszülői foglalkoztatási jogviszony (a továbbiakban együtt: gyakorolható tevékenység) kivételével – kizárólag a Kormány által kijelölt szerv előzetes engedélyével létesíthet. | Bármiféle másodállás (nem csak egészségügyi!) egy ezidáig meg nem nevezett szerv előzetes engedélyéhez kötötten végezhető. |
| 6. § (1) A 8. § (3) bekezdése szerinti egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt a) az 1-5. fizetési osztályban évi húsz munkanap, b) a 6-10. fizetési osztályban és a felsőoktatási intézményben oktatói, kutatói, tanári és más munkakör betöltése esetén évi huszonegy munkanap alapszabadság illeti meg. | Hiányos a szabadság szabályozása. A pótszabadságokról, esetleges szolgálati időtől függő szabadságokról a jogszabályhely nem rendelkezik megfelelően. A törvény a szabadság kiadásáról, annak módjáról nem rendelkezik, és utalás sincs arra, hogy pld. e tekintetben milyen szabályt kell követni? Kijelentésre kerül, hogy a szabadság nem halmozódhat. De ha mégis halmozódik, akkor mi a követendő eljárás? |
| 8.§ Az orvos, szakorvos, fogorvos, szakfogorvos, gyógyszerész, szakgyógyszerész, továbbá a Kormány rendeletében meghatározott munkakörben foglalkoztatott, továbbá egyéb, nem egészségügyi egyetemi végzettséggel, valamint nem egészségügyi egyetemi végzettséggel és egészségügyi felsőfokú szakirányú szakképesítéssel rendelkező egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy illetménye el kell hogy érje az 1. mellékletben az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy fizetési fokozatához meghatározott összeget, és nem haladhatja meg a Kormány rendeletében meghatározott összeget, ennekhiányában a fizetési fokozathoz az 1. mellékletben meghatározott összeg százhúsz százalékát.Az egészségügyi szolgáltató vezetőjének illetménye el kell, hogy érje az 1. melléklet szerintilegmagasabb fizetési fokozathoz meghatározott összeget és nem haladhatja meg a Kormányrendeletében meghatározott összeget, ennek hiányában a legmagasabb fizetési fokozathoz az 1.mellékletben meghatározott összeg százhúsz százalékát. | A mellékletben meghatározott alapilletmények fixek, ezektől csak plusz húsz százalékkal lehet eltérni. Nem képezi különbségtétel alapját az, hogy milyen szakmáról van szó, vagy mekkora az adott intézmény betegforgalma, mekkora a dolgozóra helyeződő teher. |
| 8. § (14) Ha az egészségügyi szolgálati jogviszonyának általa kezdeményezett megszüntetését követően az érintett személy 12 hónapon belül újabb egészségügyi szolgálati jogviszonyt létesít, akkor az új egészségügyi szolgálati jogviszonyban megállapított illetménye egy évig nem haladhatja meg a korábbi jogviszony megszűnésekor irányadó illetményét, függetlenül az utóbbi jogviszony létesítése érdekében kötött szolgálati munkaszerződésében szereplő heti munkaidejétől. Ebben az esetben az 1. melléklet szerint irányadó illetménytől eltérő összegű illetmény is megállapítható. | Amennyiben a dolgozó eljön egy munkahelyről, és egy éven belül másik állami egészségügyi szolgáltatóhoz megy dolgozni, egy évig ugyanannyi fizetést fog kapni, mint az előző helyén. |
| 8. § (11) Az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy fizetési fokozatán belül illetményére a munkáltató az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy minősítésének eredménye alapján tesz javaslatot. Ha a javaslatot az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy nem fogadja el, a munkáltató az egészségügyi szolgálati szerződést felmondja. | Amennyiben a dolgozó nem fogadja el a minősítéshez tartozó illetményét, a munkáltató köteles felmondani neki. |
| 8. § (12) A (3) bekezdés alá tartozó egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy az önként vállalt többletmunkáért – ideértve az önként vállalt ügyeletet és készenlétet is – díjazásra jogosult, melynek mértékét a munkáltató és az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy – a Kormány rendeletében meghatározott szempontok figyelembevételével és a Kormány rendeletében meghatározott kereten belül – az egészségügyi szolgálati munkaszerződésben állapítja meg. A (3) bekezdés alá tartozó egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy önként vállalt többletmunkájának díjazására az Eütev. nem alkalmazható. | Az önként vállalt túlmunka díjazása változni fog, egyelőre nem tudni, milyen irányba. |
| 11.§ (1) Az egészségügyi szolgáltató fenntartója döntése alapján – az érintett egészségügyi szolgáltató vezetője véleményének kikérését követően – egészségügyi közfeladat ellátása érdekéből az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy határozott időre kirendelhető egy másik – ugyanazon fenntartóhoz tartozó – egészségügyi szolgáltatóhoz. (2) A kirendelés időtartama nem haladhatja meg az egy évet. A kirendelés ugyanarra a feladatra egy alkalommal, legfeljebb egy évvel meghosszabbítható. A kirendelés lejártát követően az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személyt az egészségügyi szolgálati munkaszerződése szerinti egészségügyi szolgáltató köteles eredeti munkakörében továbbfoglalkoztatni. | A dolgozó az állam vagy önkormányzat döntése alapján maximum egy évre kirendelhető másik állami fenntartású szolgáltatóhoz, mely indokolt esetben újabb egy évvel meghosszabbítható. Ehhez nem szükséges sem járvány, sem egészségügyi válsághelyzet, sem különleges jogrend. A kirendeléshez nem szükséges a dolgozó beleegyezése. |
| 12. § (4) Az e törvény szerinti egészségügyi szolgáltató fenntartója – törvény eltérő rendelkezése hiányában – az általa fenntartott, e törvény hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatók között kezdeményezheti az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy határozatlan időre szóló áthelyezését. Erre rendkívül indokolt esetben, így különösen akkor kerülhet sor, ha annak az egészségügyi szolgáltatónak, ahová az áthelyezés irányul, a közfeladat ellátása – különösen a munka- és pihenőidő, illetőleg a rendes szabadság kiadása szabályaira tekintettel – más, így különösen munkaszervezési eszköz alkalmazásával sem teljesíthető. | A dolgozó másik egészségügyi szolgáltatóhoz áthelyezhető. Ennek időtartama nem meghatározott, az áthelyezés akár végleges is lehet. Ehhez sem szükséges a dolgozó beleegyezése. |
| 13. § (4) Ha az egészségügyi szolgálati jogviszonyban álló személy jogviszonya megszűnését vagy megszüntetését követő 30 napon belül újabb egészségügyi szolgálati jogviszonyt létesít, a) amennyiben végkielégítés illeti meg, egyhavi végkielégítésre jogosult, és a részére kifizetett végkielégítés összegének az egyhavi mértéken felüli részét az új jogviszony létesítésétől számított 30 napon belül a korábban őt foglalkoztató munkáltató részére köteles visszafizetni. | A végkielégítés nagy részét (az egy havi fizetésen túli összeget) vissza kell fizetni a munkáltató részére, ha a felmondást követően a dolgozó 1 hónapon belül másik egészségügyi szolgálati jogviszonyt köt (másik állami, vagy önkormányzati finanszírozású eü. szolgáltatóhoz megy dolgozni). |
| 15. § (10) Az e törvény hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál kollektív szerződés nem köthető. | A legalapvetőbb szakszervezeti jogot, a kollektív szerződést tiltja meg, amely az egyetlen módja, hogy a dolgozók csoportja az adott munkáltatónál érdeket érvényesíthessen. |
| 15. § (11) Az állami fenntartású egészségügyi szolgáltatónál a Kormány és az érintett szakszervezetek megállapodásában rögzített sajátos szabályok mellett gyakorolható a sztrájk joga. | A sztrájkjog előzetes egyeztetéshez való kötése lehetetlenné tesz minden további hatékony tiltakozást. |
| 17. § [Felhatalmazó rendelkezések] 17.§ (1)bekezdés a) az eü.szolg.jv létesítésének e törvényben foglalt további feltételeit, b) az eü.szolgálati munkaszerződés tartalmi elemeit, c) az eü.szolg. jv-ban álló személyek minősítésének szabályait, d) az egyes fizetési fokozatokhoz tartozó illetmény felső összegét és az eü szolg. vezetője illetményének felső összegét, e) a fizetési fokozatok közötti előrelépéshez kapcsolódó várakozási idővel összefüggő szabályokat, f) az önként vállalt többletmunkáért járó díjazás megállapítása során figyelembeveendő szempontokat és az önként vállalt többletmunkáért járó díjazás lehetséges mértékét, g) az eü.szolg.jv-ban álló személy részérebiztosítható visszatérintendő juttatások körét, mértékét, feltételeit, az elbíráléás és az elszámolás rendjét, valamint a visszatérítés szabályait, h) i) j) az 1.§ (5)bekezdése alkalmazásában közreműködőnek, illetve személyes közreműködőnek minősülők körét, k) vezetői fizetési fokozatokat és az ahhoz kapcsolódó illetmény mértékét, l) a 4.§ (5)bekezdéssének alkalmazása alóli kivételek körét, m) a munkáltató tájékoztatási és értesítési kötelezettségre vonatkozó szabályokat, n) a helyettesítési díj mértékét, o) az egészségügyi szakdolgozók körét |
Ez a passzus a munkjögi környezet alapvető elemeit sorolja kormányrendeleti körbe. A rendeleti jogalkotásba utalt tárgyak körét túl szélesnek tartjuk. Szükségesnek tartjuk, hogy a jogviszony jóval több, elsősorban garanciális elemét szabályozza a jogrendszeri hierarchia magasabb fokán álló törvény, különösen a dolgozókra potenciálisan rendkívül sérelmes munkaügyi kérdéseket. Több olyan kérdést is rendeleti szabályozás körébe utalt a jogalkotó, amelyek szabályozása az egészségügyi és egészségügyben dolgozókra nézve előnyös, de rendkívül hátrányos is lehet. Ezen kérdések szabályozásának elmaradása vagy időbeli csúszása súlyosan sérti a dolgozók érdekeit. Ugyanakkor, nem látjuk biztosítottnak, hogy ezek a kérdések tisztázásra kerülnek 2021. január 1-re, amikor az új szolgálati jogviszonyba történő belépésről nyilatkozniuk kell róla, hogy kíván-e az egészségügyi szolgálati jogviszonyba belépni, tehát a dolgozók nagy részével a munkáltató „biankó” szerződést írat alá, melynek valódi tartalmát – a hatályos szabályozás hiányában – még egyikük sem ismeri. De ha ismernék is az eü.szolg.jv-ban álló személyek már most a kormányrendeletek tartalmát, akkor is óriási hátrányt jelent az, ha az alapvető munkavállalói jogok és kötelezettségek nem törvényi szabályozással, hanem egy, a jogforrási hierarchia alacsonyabb fokán álló jogszabályban, kormányrendeletekben kerülnek szabályozásra, mert ez jogbizonytalanságot, az érintett eü.szolg. jogviszonyban állók kiszolgáltatottságát növeli. Ezzel sérül az érintett eü.szolg. jogviszonyban álló személyek jogbiztonsága, megnehezül a rendeleti szabályozás átláthatósága, és táptalaja lehet akár az “önkényes intézkedések” sorozatának is. A rendeleti kormányzás minden hátulütőjét megtapasztalhatták a magyar munkavállalók 2020.tavaszán, amikor az bevezetésre került a járványügyi veszélyhelyzetre tekintettel. Ezt “békeidőben” is alkalmazni, a munkavállalók teljes, és végleges kiszolgáltatottságát eredményezi. |
| 20. § [A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény módosítása] (1) A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 290. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki: „(6) Aki egészségügyi szolgáltatás nyújtásával összefüggésben egészségügyi dolgozónak, egészségügyben dolgozónak vagy ezekre tekintettel másnak az egészségügyről szóló törvényben meghatározottak szerint jogtalan előnyt ad vagy ígér, ha súlyosabb bűncselekmény nem valósul meg, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.” | A törvény a Btk-ban eddig szereplő Vesztegetés fogalma mellé odateszi az egészségügyi dolgozó megvesztegetését. Ez felesleges lépés, hiszen a Vesztegetés tényállása eddig is érvényes volt az egészségügyi dolgozókra is, ennek mentén néhány büntetőügyben már született ítélet. Ez a plusz paragrafus semmivel nem szigorítja a hálapénz adásának és elfogadásának eddigi büntethetőségét. |
Összefoglalóan megállapítható, hogy az egészségügyi szolgálati.jogviszonyról szóló törvény kisebb-nagyobb módosításával nem orvosolható az alapprobléma, hogy az eü ágazatra vonatkozó törvényt szociális párbeszéd és széleskörű szakmai egyeztetés nélkül hozták meg. A törvény nemzetközi jogot sért, és olyan megszámlálhatatlan mennyiségű ellentmondást, jogbizonytalanságot, munkavállalói kiszolgáltatottságot, jogfosztást és jogkorlátozást rejt magában, amelyet csak egy új, az érintettek széles körének elfogadásán alapuló, előzetesen társadalmi vitára bocsátott, alapjaiban új törvénnyel vagy törvénymódosítással lehet orvosolni a megítélésünk szerint. Addig is az orvosok és más egészségügyi dolgozók bérét az Eü.tev. törvény módosításával rendezni lehet, a hálapénz kivezetésének kérdését pedig az Eü törvény és a Btk. módosításával meg lehet oldani, mint ahogy ezt most is megtörtént.
Elfogadhatatlan a számunkra az, hogy hamis kommunikációval azt próbálják elhitetni az emberekkel, hogy a bérrendezés és a hálapénz kivezetése csak és kizárólag ezzel a már megalkotott törvénnyel, egy új szolgálati jogviszony kreálásával, az egészségügyi ágazatban dolgozók munkavállalói jogainak ilyen nagymértékű megnyirbálásával, megvonásával, a törvényi garanciák kivezetésével, a rendeleti jogalkotással való szabályozásra való áttéréssel lehetséges.
Budapest,2020.10. 11.
A MOSZ elnöksége
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza