Egyre több és több olyan történettel találkozunk, amelyben tagjaink, szimpatizánsaik leírják, hogyan érinti őket a külföldre utazási korlátozás. Ezekből tallózunk az alábbiakban...
" Szeretnék elutazni a családomhoz, bemutatni a kisbabámat szüleimnek, de nem tudom, mikor lesz erre lehetőség. Nagyon bánt és felháborít, hogy így, teljesen indokolatlanul korlátoznak alapvető jogaimban, hiszen a pár hónapos gyermekem mellől egyébként sem tudnék visszamenni dolgozni. " - mondja ezt Zsófi, Magyarországon élő és dolgozó, kettős állampolgárságú egészségügyi dolgozó, akinek a családja, szülei egy szomszédos országban élnek.
" Három hónapja nem juthatok el a páromhoz, pedig alig 80 km-re lakik tőlem, de a határ túloldalán. " - mondja Péter, szintén egészségügyi dolgozó.
" Megszületett a kis unokám, de még nem is láthattam, nem tudok elutazni a lányomhoz, hogy segítsek neki, támogassam ebben az új helyzetben. " - mondja Erzsébet, egy újdonsült orvos nagymama.
" Szeretnék elmenni a lányom diplomaosztójára, szeretném meglátogatni a határ másik oldalán élő rokonaimat. Szeretném elkísérni a családomat a külföldön élő barátainkhoz, egykori diáktársainkhoz. Szeretnék elmenni a külföldi továbbképzésekre. "
" Időnként nagy szükségem van arra is, hogy akár a telefonomat is itthon hagyva elmeneküljek a betegeim, a munkám elől, hogy aztán feltöltődve energiával, kipihenve visszatérjek gyógyítani őket. "
A helyzet az, hogy az egészségügyben dolgozók olyan munkát végeztek Magyarországon a koronavírus-járvány első hulláma alatt, amit nem lehet nekik eléggé megköszönni. A saját fegyelmezettségünk és az ő munkájuk az, ami nélkül biztosan nem alakultak volna a dolgok hazánkban úgy, ahogy végül alakultak. Nincs az az esti taps, amivel eléggé meg tudjuk köszönni nekik munkájukat. Ha tapsoltunk, ha nem, még egy dolgot megtehetünk. Álljunk ki mellettük, hogy jogaikat ugyanúgy gyakorolhassák, ahogy mi is.Miről is van szó?
Az egészségügyi dolgozók külföldre utazását 2020. március 12. óta mind a mai napig korlátozza a Kormány - először a 41/2020. (III.11.) Korm. rendelet 6.§ (1) bekezdés a) pontja, majd a 81/2020. (IV.1.) Korm. rendelet 8.§ (1) bekezdés a) pontja alapján. Lassan három hónapja Magyarország területét egészségügyi végzettséggel rendelkező személy kizárólag az ágazati miniszter engedélyével hagyhatja el – ha kap engedélyt egyáltalán.
A Magyar Orvosok Szakszervezetének (MOSZ) elnöksége május közepén levélben fordult a Kormány két tagjához, Prof. Dr. Kásler Miklós emberi erőforrások miniszteréhez és Pintér Sándor belügyminiszterhez azért, hogy intézkedjenek az alapjogokat korlátozó rendelkezés mielőbbi visszavonásáról. Válasz akkor nem érkezett, és a kifogásolt korlátozó rendelkezés visszavonására sem került sor.Egészségügyi dolgozók, akik kemény, áldozatos munkával - akár két-három állásban túlórák árán összegyűjtve az árát - foglaltak le a járvány kezdete előtt egy-egy utazást a családjuknak, nem tudják, hogy egyáltalán utazhatnak-e. Visszamondani meg - ha egyébként nem mondja le az utazást szervező - sokszor csak a befizetett összeg elvesztése árán lehet.
Sok kisgyermek egész évben ezt az egy hetet várja, amikor "anya tényleg csak az övé", a folyton elfoglalt szülő valóban ki tud kapcsolni minden gondot és bajt, és akár a folyton csörgő telefont is hátrahagyja. Sokan meg egyáltalán nem mernek lefoglalni semmit, nem tudják tervezni az éves szabadságukat – már ha kapnak majd szabadságot egyáltalán.
Pedig a pihenésre, rekreálódásra mindenkinek szüksége van, különösen ha olyan felelősséggel és olyan terhelés alatt dolgozik, mint az egészségügyi dolgozók.
Ezt a petíciót (https://szabad.