Róka a baromfiudvarban: a magánegészségügy és az állam viszonya

Az elmúlt évtizedekben a magyar egészségügyi kiadások 30 százalékát rendre a magánszereplők finanszírozzák. Ez mind európai, mind régiós összehasonlításban rendkívül magas szám. Tovább ront a helyzeten, hogy a magánkiadásokon belül rendkívül alacsony és csökkenő mértékű a kockázatmegosztásra, az eseti költségek porlasztására lehetőséget adó vagy más szervezet által fizetett intézményesített kiadások aránya - írja a G7.hu cikksorozatában Dr. Váradi Péter, a Prémium Pénztárszolgáltató Kft. ügyvezetője a közegészségügy és a magánegészségügy viszonyáról szóló elemzésében.

A növekvő személyi költségek, a teljesítményösztönzés eltűnése és a relatív orvoshiány miatt a hozzáférést nagymértékben befolyásolja a köz- és magánszektor között kibontakozó verseny az emberi erőforrásért.

Ezt a versenyt szabályok híján csak a magánszolgáltatói szféra nyerheti.

Érdekes módon a mindenkori egészségügyi kormányzat – már amikor fellelhető ilyen – meglehetősen kevés figyelmet fordít a magánegészségügyi szektorra és annak vadkapitalizmust idéző szabad burjánzására. Pedig az ellátásbiztonság kulcsa az állami ellátórendszer működőképes állapotban tartása, amiért ő lenne a felelős.

A felelős vezetőknek rá kell ébredniük, hogy a magánegyészségügy mind a finanszírozás, mind az ellátás és szolgáltatás szempontjából a rendszer integráns része. Nem tekinthetnek rá úgy, mintha ahhoz semmi közük nem lenne. Össze kell hangolniuk a betegutakat, csökkenteniük a redundanciát. Minőségi kritériumokat kell felállítaniuk, azok teljesítését következetesen be kell hajtaniuk. El kell érniük, hogy a magánegészségügyi szolgáltatók valamilyen módon részt vállaljanak az állami ellátásban.

Meg kell akadályozniuk, hogy egy városban vagy akár megyében orvosok és orvoscsoportok úgy teremtsenek automatikusan piacot a saját magánrendelőjüknek, hogy korlátozzák vagy elhagyják a korábban általuk nyújtott állami ellátást.