Egyáltalán nem triviális a robotsebészeti innovációkat elfogadtatni az orvostársadalommal.
A Johns Hopkins Egyetemen olyan robotot fejlesztettek ki, amely képes önállóan elvégezni a nagy precizitást igénylő műtéteket, a da Vinci robotok pedig évtizedek óta orvosi irányítással végeznek sebészeti műtéteket. A klinikumban több robotikai, automatizációs megoldást implementáltak, elterjedésüket azonban több tényező is nehezíti. Dr. Haidegger Tamás, az Óbudai Egyetem docense, az Egyetemi Kutató- és Innovációs Központ (EKIK) főigazgatója osztotta meg gondolatait a témában, írja a Gyártástrend.
Annak ellenére, hogy a robotsebészet múltja több mint harminc évre nyúlik vissza, még mindig sok nehézség hátráltatja széles körű alkalmazását. A technológiát a 80-as évek vége óta aktívan fejlesztik, elsőként álltak neki az ortopéd sebészeti beavatkozásokhoz használható sebészrobotok kifejlesztésének, amelyek egy röntgenkép, vagy CT-felvétel alapján képesek nagyon pontosan egy csavarfuratot elhelyezni a csontban, vagy segíteni egy protézis előkészítését. Ezt már dr. Haidegger Tamástól tudjuk meg, aki a Műegyetemen űrrobotkarok irányításából szerezte villamosmérnöki diplomáját, majd egy agysebészeti robot fejlesztésébe kapcsolódott be a Johns Hopkins Egyetemen. Doktori diplomáját sebészrobotikából és távsebészetből írta, jelenleg docensként dolgozik az Óbudai Egyetemen. Emellett az Egyetemi Kutató és Innovációs Központ (EKIK) főigazgatója.
A robotsebészet szakértője hozzáteszi, hogy a robotok alkalmazását elsősorban a magas kockázati tényezők hátráltatják, példáként kiemeli, hogy szemben az ipari alkalmazással, ahol meghatározott koordináták szerint működhet a vezérlés, egy lágyszöveti sebészeti műtét során a páciens szervei elmozdulhatnak, ami sokkal nagyobb precizitást kíván meg egy sebészeti robottól, ezt a mai technológiával még nem tudják kiküszöbölni. Jelenleg az egészségügyben alkalmazott robotok orvosi irányítással hajtják végre tevékenységüket, így pl. a világban dolgozó 8000 da Vinci robot is műszaki értelemben és az autonómia fokát tekintve alacsonyabb komplexitású rendszernek tekinthető. Hiszen a robot nem csinál mást, mint leköveti az őt vezérlő, kameraképek alapján tájékozódó orvos mozgását a testen belül, bizonyos biztonsági funkciók érvényesítése mellett. Ilyen beavatkozásból évente a világon már több mint 2,5 milliót végeznek, szerencsére itthon is egyre többet, a négy da Vinci robot segítségével.
Az orvostársadalom hagyományosan sokkal konzervatívabban áll az új technológiákhoz. Egyáltalán nem triviális a robotsebészeti innovációkat elfogadtatni az orvostársadalommal a szakértő szerint.
A technológiával kapcsolatos ellenállás oka elsődlegesen az ismerethiány, a technológiától való félelem. Van olyan, aki a munkáját félti, de jelen körülmények között ez alaptalan. Ezek a robotok nincsenek olyan fejlettségi szinten, hogy ez valós veszély lehetne. „A nagy hozzáadott értékű, bonyolult orvosi diagnosztika és gyógyászat terén azért nagyon messze vagyunk még attól, hogy valódi automatizált, robotizált funkciók jelenjenek meg, és átvegyék az orvosok szerepét, alkalmazásuk inkább segíti a hatékonyabb diagnózisokat és a betegek ellátását, azonban ezt még sokan nem tapasztalták meg” – mondja a szakember. A robotizált, mesterséges intelligenciára támaszkodó rendszerek komoly kognitív támogatást biztosítanak az orvosnak, hogy a valóban nagy szaktudást igénylő feladatokra tudjon fókuszálni. Ez igaz a sebészeti robotvarrógépekre, de a mesterségesintelligencia-alapú diagnosztikára egyaránt.
További részletek a Gyártástrend cikkében.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza