Nincs az rendben, hogy az orvos pontosan tudja, hogy a beteg sorsa a fogyástól, a mozgástól fordulna meg, és bár sokan szakavatottan foglalkoznak életmódorvoslással Magyarországon, alig néhány irányelv segíti a munkájukat, miközben kóklerekkel és gazemberekkel kell felvenniük a versenyt.
Siralmas a magyarok egészségi állapota, a legjobb eredményeket Európában 1968-ban sikerült elérnünk. Az elkerülhető halálozásban messze elmaradunk a szlovákoktól és a lengyelektől, a preventív szolgáltatások hiánya miatt – minderről Sándor János, a Debreceni Egyetem (DE) Népegészség- és Járványtani Intézetének igazgatója beszélt Mezőkövesden, a V. Életmódorvosi és II. Mozgás Receptre Konferencián.
Az adatok és a tapasztalatok egyértelműen mutatják, hogy az egészségveszteség hátterében életmódelemek állnak, idehaza azonban 50 éve nem tudunk megfelelően beavatkozni, annak ellenére, hogy a Svájci projekt például azt is igazolta, hogy a praxisközösségben alkalmazott gyógytornász fizetésének többszöröse takarítható meg a járóbeteg-szakellátás kasszájában. Magyarországon alig néhány, az életmódorvoslást érintő irányelv jelent meg az elmúlt években – prediabétesz, táplálkozás és mozgás, BMI – míg például a briteknél százával állnak ilyenek az orvosok rendelkezésére.
Minőségbiztosítás nélkül folyik a gyógyítás a praxisközösségekben, nem ismert ez előállított egészségnyereség, a törzskönyv-rendelet ezer sebből vérzik, a háziorvosok nem hajtják végre az abban foglaltakat, így rendszerszintű szabotázs zajlik, ami a betegek bőrére megy – fogalmazott a DE professzora, hozzátéve, hogy az ellátás során rengeteg olyan adatot is gyűjteni kell a praxisokban, amelyek sem a szakpolitika, sem az orvos, sem a beteg számára nem relevánsak.
Az alapellátásban sikerült kidolgozni a prevenciós rendelések teljesítmény-elszámolási rendszerét, ám a járóbeteg-szakellátásban elmaradt a finanszírozás rendezése, pedig van olyan szakmakód, amelybe be lehetne emelni a preventív szolgáltatások elszámolását annak érdekében, hogy ezen a szinten is tömegesen lehessen végezni prevenciós feladatokat.
Nincs az rendben, hogy orvos pontosan tudja, hogy a beteg sorsa a fogyástól, a rendszeres mozgástól fordulna meg, de a rendszer hiányosságai és hibái miatt nem képes ehhez érdemben támogatást nyújtani a páciensnek. Vannak ugyan elkötelezett háziorvosok, akik kifizetik az akkreditált képzések díjait, önkormányzatok, amelyek mintaszerű életmódprogramokra költenek, vagy vállalatok, amelyek támogatják munkavállalóik egészségmegőrzését, de mindez kevés – mondta Sándor János, aki szerint az Aktív Magyarország program „óriási űrbe szalad bele”.
Miközben egészségügyi szolgáltatásokat csak szabályozott körülmények között lehet nyújtani, nálunk az életmód tanácsadók nagy része üzletileg értelmezhető tevékenységet végez, levadászva a fizetőképes keresletet. A magánszolgáltatók – élükön profi vállalatvezetőkkel – tömegével kínálnak életmódprogramokat kevés evidencia alapú szolgáltatással, ugyanakkor az életmódorvoslással szakavatott módon foglalkozó háziorvosok kirekedtek a piacról, vagy kóklerekkel, gazemberekkel kell felvenniük a versenyt, ami a professzor szerint óriási erőforrás pazarlás.