A magyar gazdaság gyenge teljesítménye az egészségügy mozgásterét is szűkíti, miközben a finanszírozás átalakítása nélkül a több pénz sem garantál jobb betegellátást. Simor András volt jegybankelnök gazdaságpolitikai fordulatot sürget, Kaló Zoltán, a NEAK főigazgatója pedig arról beszélt, hogyan alakítanák át az egészségügyi finanszírozást, és milyen változásokra számíthatnak a betegek.
A gazdaság helyzetéről sürgősen beszélnünk kell, mert az elmúlt időben inkább a korrupció, a vagyonvisszaszerzés és az elszámoltatás témája jelent meg a közbeszédben, mondta Simor András, a Magyar Nemzeti Bank volt elnöke a Magyar Egészség-gazdasági Társaság (MEATA) 20. konferenciáján. Holott jólétünk, jövedelmünk növekedése és az egészségügyi kiadások emelésének lehetősége is egyaránt a gazdaság egészséges működésétől függ.
A magyar gazdaság 2022 óta kifejezetten gyenge teljesítményt nyújt. Bár kényelmes lenne mindezt a külső körülményekre, például Németország gazdasági nehézségeire fogni, a számok egészen más képet mutatnak – mondta a volt jegybankelnök.
A Világbank adatai alapján jól látható a magyar gazdaság strukturális lemaradása: 2022 és 2025 között, dollárban számolva, hazánk gazdasága mindössze fele olyan gyorsan fejlődött, mint a közép- és kelet-európai országok átlaga. Simor András szerint ezt a lemaradást már nem lehet pusztán a külső piacok gyengélkedésével magyarázni, annak egyértelműen belső okai is vannak.
A problémák gyökere a növekedési modell kimerülésében és a súlyos gazdasági egyensúlytalanságban rejlik.
Magyarországon a munkaerő-tartalékok nagyrészt elfogytak: a 20–64 éves korosztály foglalkoztatási rátája eléri a 81 százalékot, ami európai összehasonlításban is magas érték. Máltán ez a mutató 83 százalék, Olaszországban viszont mindössze 67 százalék. Eközben a tőkeoldalon is komoly problémák vannak, a termelékenység pedig az elmúlt 15 évben a leglassabban növekedett a közép- és kelet-európai országok között.
A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy Magyarországon a régió egyik legmagasabb államadóssága mellett a költségvetési hiány is jelentős.
A lakáspiacon szintén komoly torzulások alakultak ki a kormányzati keresletélénkítő programok hatására. Miközben az Európai Unióban 2015 és 2025 között átlagosan 65 százalékkal emelkedtek a lakásárak, Magyarországon ugyanezen időszak alatt négyszeresükre nőttek.
Ezzel hazánk messze megelőzte a második legnagyobb drágulást produkáló Portugáliát, ahol háromszoros áremelkedést mértek.
Simor András rámutatott, hogy a következő évi költségvetés meghatározó lesz a magyar gazdaság jövője szempontjából. Kiemelte: nem csupán a hiányt kell csökkenteni, hanem gyökeresen meg kell változtatni a költségvetés szerkezetét is.
Az államnak fel kell hagynia azzal a gyakorlattal, hogy közvetlenül és a gazdaság működését torzítva avatkozik be a folyamatokba, miközben elhanyagolja a hatékony fejlődéshez elengedhetetlen területeket. Sokkal többet kellene költeni az oktatásra, az egészségügyre, a vasútra, valamint a kutatás-fejlesztésre és az innovációra. Ezek ugyanis a gazdaság teljesítőképességét meghatározó tényezők.
Ha például egy aktív, a munkaerőpiacon dolgozó beteg két évet vár egy műtétre, vagy az oktatás nem készíti fel a diákokat a mesterséges intelligencia által is alakított világra, annak a gazdaság látja kárát.
A volt jegybankelnök ugyanakkor a költségvetés szűk mozgásterére is figyelmeztetett: ha a hiány csökkentése mellett többet akarunk költeni az egészségügyre, az oktatásra vagy a vasútra, akkor valamire kevesebbet kell fordítani.
Ahhoz, hogy ezt a választópolgárok megértsék és elfogadják, a kormánynak nyíltan beszélnie kell arról, mely területeken és miért lesz szükség a kiadások visszafogására. Elengedhetetlen az őszinte kommunikáció, valamint annak megmagyarázása is, hogy miért szorul korrekcióra az eddigi gazdaságpolitikai modell. Ha Magyarország nem szakít radikálisan a jelenlegi iránnyal, tartósan a régió szegényebb országai között maradhat.
A gazdaság teljesítménye az egészségügy finanszírozásának mozgásterét is meghatározza. A több forrás önmagában azonban nem elegendő: az sem mindegy, mire költjük a pénzt, és milyen eredményt érünk el vele, mondta Kaló Zoltán, a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő (NEAK) főigazgatója, aki az egészségügyi finanszírozás átalakításáról és a közfinanszírozó megújításáról beszélt.
Kaló Zoltán szerint a hazai egészségügy az elmúlt időszakban nem kapott kellő prioritást: az egészségügyi közkiadások terén nemcsak a fejlettebb európai államoktól, hanem a visegrádi országoktól is lemaradtunk. Eközben a technológiaértékelés területe is elsorvadt. Míg Szlovákiában több mint harminc szakember foglalkozik ezzel, Magyarországon a háttérintézmények és a kontrollmechanizmusok végletesen meggyengültek – mondta a főigazgató.
Az egészségbiztosító vezetője egy modernebb, az eredményességet és a betegek érdekeit jobban szem előtt tartó NEAK jövőképét vázolta fel. A NEAK-ot egyébként hamarosan Országos Egészségbiztosítási Pénztárra (OEP) kereszteli át.
Hangsúlyozta, hogy meg fog jelenni az 2027-es költségvetésben az 500 milliárd forint többletforrás. Kaló Zoltán ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a több pénz önmagában nem jelent automatikusan jobb ellátást a betegeknek. Ezzel kapcsolatban arra is felhívta a figyelmet, hogy az orvosi béremelések óta a teljesítménymutatók érdemben nem javultak, hanem visszaestek.
A tervek szerint a NEAK egyszerű kifizetőhelyből értékalapú szolgáltatásvásárlóvá alakul. A jövőben nemcsak a kifizetések szabályosságát ellenőrzik, hanem azt is vizsgálják, hogy az egyes egészségügyi technológiák milyen eredményeket hoznak. A finanszírozást a hatékonyabb, jobb eredményt nyújtó megoldások felé terelnék, ehhez pedig egy komoly elemzői csapatot építenek fel.
A működésbiztonság garantálása szintén kulcskérdés. Kaló Zoltán szerint jelenleg elavult, esetenként 10–14 éves szerverek vannak az egészségügy háttérintézményeiben, ez pedig a rendszer stabilitását is veszélyezteti. A cél ezért a közfinanszírozó és a háttérintézmények informatikai infrastruktúrájának, valamint szervezeti működésének megerősítése.
A tervezett reformok a betegek mindennapjait és az ellátás minőségét is érintik. A főigazgató elképzelései szerint a finanszírozásban a jövőben a betegek kórházi tapasztalatait is figyelembe veszik. Azok az intézmények, ahol kedvezőbbek a betegtapasztalatok, magasabb finanszírozási szorzót kaphatnak. Ezzel arra ösztönöznék a kórházakat, hogy a sikeres műtétek mellett a betegek lelkiállapotával és az ellátás során szerzett élményeivel is foglalkozzanak.
Az ügyintézést is átláthatóbbá tennék. A cél, hogy megszűnjön a hosszú telefonos várakozás és a bürokratikus útvesztő: a betegek a kérelmük benyújtásakor azonosítószámot kapnának, amellyel a honlapon nyomon követhetnék ügyük állását, valamint a válasz várható idejét.
Véget vetnének annak a gyakorlatnak is, hogy a gyógyszergyártók és a tudományos bizottságok elemzései nem hozzáférhetők a nyilvánosság számára.
A betegszervezeteket és a betegképviselőket aktívabban bevonnák a döntéshozatalba. Kaló Zoltán célja, hogy négy év múlva a betegképviselők az orvosi szakmával egyenrangú szavazati joggal vehessenek részt a döntésekben.
A szolgáltatások ellenőrzését is szigorítanák, hogy ne fordulhasson elő például, hogy a betegek rendelési időben, akár péntek délután zárva találják a háziorvosi rendelőt.
A főigazgató ugyanakkor nem ígér gyors és problémamentes átalakulást. A változások jelentős többletmunkát igényelnek, miközben a NEAK kapacitásai jelenleg rendkívül szűkösek: Kaló Zoltán elmondása szerint hivatalba lépése óta mindössze három új munkatársat tudott felvenni a feladatok ellátására.
A betegeknek azt is el kell fogadniuk, hogy Magyarország egyelőre nem képes minden olyan kezelést finanszírozni, amely Nyugat-Európában, például Németországban vagy Ausztriában elérhető. Amíg a magyar gazdaság teljesítménye elmarad a németétől, az egészségügynek is szűkösebb forrásokból kell gazdálkodnia.
A folyamat a vártnál lassabban haladhat, és hibák is előfordulhatnak, amelyeket a vezetés ígérete szerint nyíltan kommunikálnak majd. A főigazgató emellett komoly ellenállásra és támadásokra számít azoktól, akik a korábbi rendszerben kiváltságokat élveztek.
Kaló Zoltán azzal zárta előadását, hogy a NEAK csapata a következő négy évben azért dolgozik majd, hogy a rendelkezésre álló erőforrásokból a betegek a lehető legtöbbet és a lehető legjobb ellátást kapják.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza