Pedofilvadászattá silányítják a gyámok munkáját, miközben a szakemberhiány miatt tucatszámra sorakoznak a kórházakban az újszülöttek, akiket nincs hová elhelyezni

Mielőtt a gyermekvédelmi gyámok feladataiban részletesebben is elmerülnénk, érdemes egy pillantást vetni arra, hogyan kívánja a kormány elejét venni, hogy az állami gondozásba vett gyerekeket a rendszer és annak szereplői a bicskei esethez hasonlóképpen bántalmazhassák. Miután Orbán Viktor miniszterelnök a jogszabályok módosításának ígéretével igyekezett tompítani a legmagasabb politikai körökbe, sőt magához a miniszterelnökhöz is jól becsatornázott bicskei gyermekotthon-vezetők – kis híján sikeresen elsüllyesztett – kegyelmi ügye nyomán kipattant botrányt, februárban részletesen írtunk arról, hogy gyermekvédelmi szakemberek kétségbeesetten próbálták felhívni a miniszterelnök figyelmét, hogy a gyermekvédelmi rendszeren nem a jogszabályok módosítása segítene. Egyfelől mert az 1997-es, vagyis nem a Fidesz-kormány által keresztülvert homofób, hanem a valóban a gyerekek védelmére összeállított gyermekvédelmi törvény korántsem olyan rossz, mint amilyennek a kormány tagjai megpróbálják beállítani, másfelől pedig egyébként is annyiszor módosították már, hogy a legtöbbet farigcsált jogszabálynak minősül. Márciusban azt is megírtuk, hogy a Gyermekjogi Civil Koalíció tételes javaslatcsomaggal is segíteni próbálta a kormány – állítólag a gyermekvédelem hatékonyabbá tételét célzó – akciótervét.

Javasolták például, hogy a kormány tegyen egy próbát azzal, hogy megfelelően finanszírozza a gyermekvédelmet, mondjuk úgy, hogy a mindenkori GDP legalább 3 százalékát a családokra és a gyerekre fordítja. Jónak látták volna továbbá egy független szakmai testület létrehozását, amely a gyermekek jogainak területén végzett tevékenységek minőségbiztosításáért felel. Sürgették a gyermekvédelmi rendszer túlterheltségének megszüntetését, a megfelelő működéshez elegendő erőforrások, így többek között férőhelyek és szakemberek biztosítását is. Ugyancsak fontosnak gondolták a gyermekvédelmi szakellátás működésének átláthatóvá tételét, a traumatudatos szemléletmód kialakítását, a gyerekek jogainak megismertetését magukkal a gyerekekkel, de a szakemberekkel és a legtágabb közvéleménnyel is.

Mindebből a parlamentnek Selmeczi Gabriella, Kocsis Máté, Nacsa Lőrinc és Zsigó Róbert által a napokban benyújtott, összesen 75 oldalas törvénymódosítási javaslat gyakorlatilag semmit nem tartalmaz. A rövidebb törvényjavaslat egyáltalán nem említi a gyermekvédelmi rendszert vagy annak szereplőit, az kizárólag az interneten hozzáférhető pornográf tartalmak hozzáférhetőségének korlátozásáról szól. Persze tény, hogy a pornográfia hozzáférhetőségének szigorítása valóban lendíthet a gyerek egészséges fejlődésén.

A hosszabb, több törvény módosítására is javaslatot tévő csomag első rendelkezése azt korlátozná, hogy ki és milyen feltételek mellett táboroztathat gyerekeket. A továbbiakban pedig többek között olyasmiről rendelkeznének, hogy a gyerekek sérelmére elkövetett szexuális bűncselekmények nem évülnének el, és az elkövetők soha többé nem kaphatnának erkölcsi bizonyítványt, de az új jogszabályok elfogadása a Büntető törvénykönyvet is úgy egészítené ki, hogy a jelzőrendszerben dolgozó olyan szakembereket (például tanárokat, óvodapedagógusokat, orvosokat, pszichológusokat, bírákat, rendőröket) is (börtön)büntetéssel sújthatnák, amennyiben nem intézkednek, ha a tudomásukra jut, hogy egy gyereket a lakókörnyezetében súlyosan veszélyeztetnek.

A több jelenlegi jogszabályt módosító salátatörvény szót ejt a szemléletformálásról is, igaz, nem pont úgy, ahogy a Gyermekjogi Civil Koalíció javasolta. A törvénycsomag a gyerekjogok és a traumatudatos szemléletmód széles körű terjesztése helyett inkább arról rendelkezne, hogy „a sportszakember, mint példakép álljon a tanítványai előtt, olyan személyként, akinek magatartása jó mintául szolgálhat a gyermekek számára.” A Selmeczi, Kocsis, Nacsa és Zsigó nevével fémjelzett javaslatcsomag a gyerekek érdekeire hivatkozva a nevelőszülők és a gyermekotthonok feletti kontrollt is fontosnak tartaná, csak azt nem egy független szakmai testület, hanem az ágazati irányításért felelős miniszter hatáskörébe utalná. Emellett pedig módosítaná a gyermekvédelmi gyámok feladatkörét is, mégpedig úgy, hogy bizonyos feladatokat, amelyeket eddig csak a gyermekvédelmi gyámok végezhettek, a jövőben a nevelőszülők vagy a gyermekotthonokban dolgozók is elláthassanak.