„Öt éven belül eltűnhet az ápolók fele” – ezért kongatják a vészharangot a szakemberek
Nem az orvoshiány, hanem az ápolók fogyása jelentheti a magyar egészségügy legnagyobb kihívását a következő években – erről beszélt a Ficzere Podcast vendégeként Viziné Molnár Anna ápolási igazgató és Zelenyák Brigitta, sürgősségi osztályos főnővér. A két szakember személyes tapasztalatokon keresztül mutatta be, milyen terhek nehezednek ma a szakdolgozókra, miért egyre nehezebb utánpótlást találni, és miért kerülhet veszélybe maga a betegellátás is.
A beszélgetés egyik legerősebb üzenete, hogy az egészségügy működésének alapját nem kizárólag az orvosok jelentik, hanem az ápolók, asszisztensek és szakdolgozók is. A vendégek szerint egyszerre okoz problémát az elöregedő szakdolgozói állomány, a kevés fiatal jelentkező, a folyamatos túlterheltség és az egyre súlyosabb állapotú betegek ellátása. Ugyanakkor arról is beszéltek, hogy:
MEGFELELŐ VEZETŐI SZEMLÉLETTEL, GENERÁCIÓK EGYÜTTMŰKÖDÉSÉVEL ÉS A BETEGEK JOBB TÁJÉKOZTATÁSÁVAL JELENTŐSEN JAVÍTHATÓ LENNE A RENDSZER MŰKÖDÉSE.
A beszélgetésben többek között a következők hangoztak el:
- „Ha nincs ápolás, akkor nincs kórház és nincs betegellátás.” Ez a beszélgetés egyik kulcsmondata. Miközben a közbeszédben legtöbbször az orvoshiány kerül előtérbe, ez az állítás arra hívja fel a figyelmet, hogy az egész rendszer működésének alapja az ápolói és szakdolgozói állomány. Hiába áll rendelkezésre korszerű technológia vagy magasan képzett orvos, ha nincs elegendő szakdolgozó, aki a betegek folyamatos ellátását biztosítja. Ez a gondolat egy erős üzenet, amely arra hívja fel a figyelmet, hogy a szakdolgozói utánpótlás nem pusztán munkaerőpiaci kérdés, hanem a magyar egészségügy működőképességének egyik legfontosabb feltétele.
- „Negyven éve azt gondoltam, hogy majd jobb lesz. Ez az álom nem valósult meg.” – mondta Viziné Molnár Anna, aki mondandójával azt szeretné sugallni, hogy az ápolói hivatás nehézségei nem újonan kialakult gondok, hanem évtizedek óta velünk élnek.
- „A betegnek bizony egészséges ápolóra van szüksége.” A beszélgetésben szóba kerül, hogy a korábbi generációk gyakran saját egészségük rovására dolgoztak, ma viszont egyre inkább elfogadottá válik, hogy az ápolók testi és lelki jólléte közvetlenül befolyásolja a betegellátás minőségét. Arra is részletesen kitérnek, hogy a kiégés megelőzése, a munka-magánélet egyensúlya és a dolgozók mentális egészsége nem öncélú kérdés, hanem a betegek érdeke is.
- „Mindig azok a betegek élveznek elsőbbséget, akiknek az állapota súlyosabb”– mondta Zelenyák Brigitta. Ezzel a gondolattal igyekszik segíteni azon, hogy érthető legyen a sürgősségi osztály működésének mikéntje, amelyet sok beteg kívülről nézve gyakran félreért. A várakozás oka nem az érkezési sorrend figyelmen kívül hagyása, hanem a szakmai prioritások követése.
- „A legnagyobb probléma mindig az információ hiánya.” Zelenyák szerint a sürgősségi osztályon dolgozó mentálhigiénés munkatársak szerepe nagyon fontos. Tapasztalatuk szerint már az is jelentősen csökkenti a konfliktusokat, ha valaki elmagyarázza a betegeknek, hogy mi történik velük, és miért kell várakozniuk. Ez a gondolat arra világít rá, hogy a betegélmény nem kizárólag az ellátás gyorsaságán múlik. Az őszinte, érthető és folyamatos kommunikáció sok esetben ugyanannyira fontos, mint maga az orvosi beavatkozás. A bizalom alapja ugyanis nemcsak a szakmai munka, hanem az is, hogy a beteg érti, mi történik körülötte.