Globális polikrízisben élünk: a klímaváltozás, az urbanizáció, a demográfiai és gazdasági válságok egymásba fonódó hatásai új egészségügyi kockázatokat teremtenek.
Napjainkban már nem elszigetelt válságokkal állunk szemben, hanem egymásba fonódó, kölcsönösen erősítő krízisek hálózatával – ez a polikrízis fogalma.
Az ökológiai és klímaválság, a demográfiai átalakulások, a gazdasági egyenlőtlenségek, valamint a politikai és társadalmi bizalom megingása nem különálló jelenségek, hanem folyamatosan hatnak egymásra, formálva a globális és helyi folyamatokat – hangzott el a Planetáris egészség a polikrízis idején című konferencián.
A kölcsönhatások rendszerszintű megértése kulcsfontosságú: csak így lehet a döntéshozatalnak, a tudománynak és a közpolitikáknak a tüneti kezelések helyett tartós, strukturális megoldásokat kínálni. A planetáris egészség koncepciója ebben ad keretet, hiszen lehetővé teszi, hogy a polikrízis komplex, egymásra ható folyamatait az emberi jólét és a környezet kapcsolatán keresztül vizsgáljuk. „Egy mindenkit érintő problémához mindenkit képviselő résztvevők járulnak hozzá” – fogalmazott nyitóbeszédében Vitrai József, a Magyar Népegészségügy Megújításáért Egyesület elnöke.
A planetáris egészség, amelynek fogalmát a The Lancet Commission on Planetary Health 2015-ös jelentése vezette be, az emberi egészség és a Föld ökológiai rendszereinek összefüggéseit vizsgálja. Lényege, hogy az emberi jólét hosszú távon nem választható el a természeti rendszerek – az éghajlat, a biodiverzitás, a talaj és a vízkészletek – stabil működésétől. A koncepció szerint „az emberi civilizáció egészségének vizsgálata elválaszthatatlan a természeti rendszerek állapotának értékelésétől, amelyekre az emberiség támaszkodik”.
A modern gazdasági növekedés és fogyasztás óriási környezeti terhelést okoz, amely már közvetlen egészségügyi kockázatokat generál. A planetáris egészség szemlélete szerint ezek nem különálló problémák, hanem egymással összefüggő rendszerek: a klímaváltozás hőhullámokkal, extrém időjárással és fertőző betegségek terjedésével fenyeget; a biodiverzitás-csökkenés sérült ökoszisztémákat és növekvő zoonózis-kockázatot eredményez; a levegőszennyezés krónikus légzőszervi és kardiovaszkuláris betegségeket okoz; a talaj- és vízromlás pedig élelmiszerbiztonsági problémákat generál. Ezek a hatások különösen az alacsony jövedelmű régiókat érintik súlyosan, de a fejlett országokban is egyre látványosabban jelennek meg.
A planetáris egészség keretrendszere új megvilágításba helyezi a már ismert egészségügyi kihívásokat: a hőhullámok miatti halálozás növekedését Európában, a légszennyezéshez köthető korai halálozásokat, új vagy újra megjelenő fertőző betegségeket, valamint a mentális egészség romlását, a klímaszorongást és az ökológiai stresszt. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) is hangsúlyozza, hogy a környezeti beavatkozások gyakran „kettős hasznot” hoznak: egyszerre javítják az egészségi állapotot és csökkentik az ökológiai terhelést.
A planetáris egészség jelentősége az utóbbi években nőtt meg, mert egyre világosabbá vált, hogy a környezeti változások már nem csak jövőbeli kockázatok, hanem jelen idejű egészségügyi kihívások. A szemlélet egyik kulcsa a megelőzés: nemcsak a betegségeket kell kezelni, hanem azokat a rendszerszintű okokat is, amelyek előidézik őket. Ahogy Garamszegi László, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója fogalmazott, a WHO klasszikus egészségfogalmát – a testi, lelki és szociális jólét állapota – a változó rendszerek fényében újra kell értelmezni: az egészség reziliens, képes megújulni, és ez minden szektorban operatív értelmezést nyerhet.
A globális polikrízis korában élünk; a fogalom 2010 körül alakult ki, és az első kutatások a 2008-as gazdasági válsághoz kötötték. A klímaváltozás, a zoonózisok, az egészségügyi és demográfiai krízisek társadalmi feszültségeket generálnak, migrációs nyomást hoznak létre, és tovább fokozzák az egyenlőtlenségeket – mondta Kelemen Eszter, az Environmental Social Science Research Group vezető kutatója. A természeti erőforrások hiánya – legyen az víz vagy nyersanyag – versengést teremt, ami tovább mélyíti a társadalmi polarizációt.
Kiemelten kritikus válságok a klímaváltozás, a demográfiai válság, a pénzügyi stabilitás hanyatlása, a társadalmi egyenlőtlenségek és a demokratikus jogok eróziója. Ezek a válságok komplexek, sokszereplősek, nincs olyan entitás, amely önállóan képes lenne megoldani őket.
Az urbanizáció és a klímaváltozás új egészségügyi kockázatokat generál, többek között az invazív fajok terjedésén keresztül. Ahogy Szentiványi Tamara, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont munkatársahangsúlyozta, az invazív fajok egyszerre jelzői és hajtóerői a változásoknak, új ökológiai „ablakokat” nyitva a korábban ismeretlen kórokozók előtt. A klímaváltozás, a hőmérséklet-emelkedés és a csapadékmintázatok átalakulása megbontja az ökológiai egyensúlyt, és növeli a zoonózisok – az állatról emberre terjedő betegségek – kockázatát. Az invazív fajok új gazdafaj-kapcsolatokat hoznak létre, és ezzel új egészségügyi kihívásokat generálnak.
A planetáris egészség szemlélete azt hirdeti: nincs egészséges társadalom egy sérült bolygón.
Ahhoz, hogy valódi megoldásokat találjunk, rendszerszintű gondolkodásra, megelőzésre és a környezeti és társadalmi folyamatok integrált kezelésére van szükség.
2050-re a jelenlegi 20 százalékról 30 százalékra emelkedik a 65 éven felüliek aránya Magyarországon. Jelenleg a demenciával élők száma hazánkban 250–300 ezer főre tehető – ez a lakosság közel 3 százaléka –, ugyanakkor a betegszám aluldiagnosztizált – mondta Klivényi Péter, a Szegedi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára és a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Neurológiai Klinikájának igazgatója.
„Az utolsó pillanatban vagyunk, amikor még nem késő átalakítani az ellátórendszert.”
Az idegrendszeri betegségekben szenvedők száma világszerte és Magyarországon is meghaladja a szív- és érrendszeri, valamint a daganatos betegek számát. Ez az egész társadalom számára komoly kihívást jelent. Egy demens ember ápolása akár két-három családtagot vagy közeli hozzátartozót is érinthet.
Fontos lenne egy új demenciairányelv megalkotása is, mivel a korábbi irányelv tavaly lejárt. Jelenleg pontosan nem ismert, mennyibe kerül az idős betegek ellátása. A szakember szerint a legrosszabb helyzet az, ha egy demens beteg fekvőbeteg-ellátásba kerül. Klivényi Péter hangsúlyozta: nagy szükség lenne több rehabilitációs ágyra, miközben az ellátásban jelentős szakemberhiány is tapasztalható.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza