A humánerőforrás-hiány, az adatínség és a stratégiai fejlesztések elmaradása miatt ma már nemcsak szakmai, hanem súlyos közegészségügyi és nemzetgazdasági válságról beszélhetünk, írja a Telex.
Bár több mint egy évtizede maga a miniszterelnök nevezte „komoly gondnak” a magyar lakosság mentális állapotát, 2026 tavaszára a szakmai szervezetek és a gyakorló orvosok egybehangzó véleménye szerint a pszichiátriai ellátórendszer a teljes működésképtelenség határára sodródott. A humánerőforrás-hiány, az adatínség és a stratégiai fejlesztések elmaradása miatt ma már nemcsak szakmai, hanem súlyos közegészségügyi és nemzetgazdasági válságról beszélhetünk.
A magyar mentális egészségügy kálváriája nem ma kezdődött, de a jelenlegi kritikus állapot gyökerei a 2013-as évre nyúlnak vissza. Ekkor kapott Orbán Viktor miniszterelnök kitüntetést a WHO-tól, és ekkor kérte fel a világszervezetet a hazai mentális ellátás átvilágítására. A 2014-ben érkező nemzetközi szakértők 42 pontos javaslatcsomagot tettek le az asztalra, amely többek között egy önálló mentális egészségügyi törvény megalkotását és az infrastruktúra radikális megújítását sürgette.
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) elkeserítő mérleget vont: az elmúlt 12 évben a 42 szakmai ajánlásból mindössze egyetlenegy valósult meg érdemben. Ez a Nyírő Gyula Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Intézetben (Nyírő OPAI) létrehozott emelt biztonságú pszichiátriai részleg, amely a veszélyeztető állapotú betegek ellátását hivatott szolgálni. Bár a Belügyminisztérium Egészségügyi Államtitkársága, élén Takács Péterrel, vitatja ezt, és az Egészségfejlesztési Irodák (EFI) hálózatát, valamint uniós prevenciós projekteket emleget előrelépésként, a szakma szerint ezek nem pótolják a rendszerszintű reformokat.
A válság 2026 elején a Nyírő OPAI-ban kulminált, ahol 40 orvos követelt osztálybezárásokat a tarthatatlan szakorvoshiány és a vezetési hibák miatt. Az intézmény élén álló, üzemorvos végzettségű Ézsi Robin ellen soha nem látott szakmai összefogás bontakozott ki: 600 magyar pszichiáter állt ki a tiltakozó kollégák mellett. A konfliktus végül Ézsi Robin március közepi lemondásával zárult, ami megakadályozta a tömeges felmondást, de a rendszerszintű problémákat nem oldotta meg.
Szemelyácz János, az Egészségügyi Szakmai Kollégium addiktológiai tagozatának elnöke, aki tagja volt az Országos Kórházi Főigazgatóság (OKFŐ) által felállított vizsgálóbizottságnak, figyelmeztet: a főigazgató távozása csak a „nulladik lépés”. A szakember szerint a pszichiátria az egészségügy „mostohagyermeke” maradt, ahol vidéken előfordul, hogy egyetlen orvos jut száz kórházi ágyra, vagy belgyógyászok látják el az ügyeletet pszichiáterek helyett.
A mentális ellátás hanyatlása nem csupán statisztikai kérdés, hanem húsbavágó társadalmi tragédia. Magyarországon évente 600-700 ezer embert érint a depresszió, ám kevesebb mint felük részesül orvosi kezelésben. A kezeletlen depresszió pedig egyenes út az öngyilkossághoz: a statisztikák szerint az elkövetők több mint kétharmada nem kapott segítséget a tragédia előtt.
Álmos Péter, a MOK elnöke – aki maga is gyakorló pszichiáter – rámutatott: az állami szférában a krónikus túlterheltség miatt a „sürgősségi működés” vált kizárólagossá. Az orvosoknak nincs idejük a szakmailag nélkülözhetetlen utánkövetésre, ami „borzasztó morális feszültséget” szül a kollégákban. A helyzetet súlyosbítja a fiatalkori önsértések számának drasztikus emelkedése, ami a gyermekpszichiátriai hálózat teljes elégtelenségét jelzi.
A depresszió nemcsak emberi, de gazdasági teher is: egy 2021-es tanulmány szerint a betegség közvetett és közvetlen költségei évente 362 milliárd forintot emésztenek fel – ez az összeg vetekszik a teljes országos éves gyógyszerkasszával.
A szakpolitikai döntéshozatalt nagyban nehezíti, hogy az állami szervek láthatóan nem rendelkeznek pontos adatokkal a rendszer állapotáról. Az OKFŐ közérdekű adatigénylésekre adott válaszaiból kiderült, hogy nincs nyilvántartásuk az osztálymegszűnésekről, a minimumfeltételek hiányáról, sőt, még a kényszerű orvosi átvezénylésekről sem.
Wernigg Róbert, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnöke szerint bár papíron nőtt a szakvizsgával rendelkezők száma, senki nem tudja, közülük hányan dolgoznak ténylegesen az állami szektorban, hányan mentek magánrendelésbe vagy külföldre. Becslések szerint mindössze 700-800 pszichiáter tartja a hátán a teljes állami fekvő- és járóbeteg-ellátást.
Szekeres György, a MOK Pszichiátriai Csoportjának tagja emlékeztetett: az összeomlás mérföldkövei olyan patinás egységek bezárása volt, mint a Merényi vagy a Bajcsy kórházak osztályai, miközben az „országos intézet” (OPNI) 2007-es szanálása óta nem sikerült stabil központi struktúrát építeni.
A szakértők egységesek abban, hogy a 2026 áprilisi választások után felálló új egészségügyi kormányzatnak nem lesz mérlegelési lehetősége: a pszichiátriai ellátást nemzetbiztonsági és népegészségügyi prioritásként kell kezelnie. Ahogy Szemelyácz János a Telex szerint fogalmazott: a szakma és a döntéshozók közötti gyors és érdemi egyeztetés az utolsó esély arra, hogy megállítsák a „mélybe zuhanó” ellátórendszert, és elkerüljék a további felesleges emberi és gazdasági áldozatokat.