Ősrobbanás előtt áll az egész egészségügyi rendszer

„Ősrobbanás előtt áll az egész egészségügyi rendszer”, amit elsősorban a mostani járványhelyzet generál, de hozzájárulnak azok a reformfolyamatok is, amelyeket az ágazat átalakításában elkezdett a kormány - hangzott el a Portfolió magánegészségügyről tartott konferenciáján. Tavaly fordult elő először, hogy az egészségügyre a GDP korábbi 4,5-4,6 százaléka helyett 6,2 százalékot fordított az állam, és általában is elmondható, hogy ez a terület végre valóban a döntéshozók fókuszába került. A konferencia előadói azt boncolgatták, hogy ez mit jelent a privátszolgáltatók, a közellátás, illetve a betegek számára. Ami egyértelműnek látszik, hogy a magánegészségügy nyertesként jön ki a rendszer nagy átalakulásából.

A BEK töretlenül növekszik

Egy apró tavalyi megtorpanás után továbbra is jelentősen nő az egyik legrégebbi és legnagyobb magánegészségügyi intézmény, a Budai Egészségközpont (BEK) bevétele. A tavalyi csaknem 10 milliárdos forgalom után idén több mint 12 milliárd forintra számítanak. Minderről Varga Péter Pál alapító-főigazgató beszélt a konferencián. A 860 főt foglalkoztató, csaknem 400 vállalati partnerrel kapcsolatot tartó, idén 20 éves BEK fejlődését annyira nem törte meg a járvány, hogy 2023-ra egy új, 70 ágyas kórházat épít fel, a bővítésre pedig évi egymilliárdot költ. Kétségtelen, a pandémia befolyásolta azért a működést, hiszen a magánellátók között elsőként vettek részt a Covid-ellátásban, és azóta is számos szolgáltatást nyújtanak – tesztelés, oltás, post-Covid-gondozás - a járvány elleni küzdelemmel kapcsolatban. 

Varga Péter Pál üdvözlendőnek tartja az utóbbi hónapok egészségügyi reformlépéseit, főleg a hálapénz kivezetését, kriminalizálását, de azt is, hogy a paraszolvencia pótlása érdekében alig korlátozzák az orvosokat abban, hogy a közellátás mellett a magánellátásban is dolgozzanak.

A főigazgató szerint az egészségügyben zajló folyamatok óhatatlanul a magánegészségügyi piac átrendeződésével is jár. A lakásrendelőknek, vagy, ahogy Varga Péter Pál fogalmazott, az egy-orvosos magánrendelőknek szembe kell nézniük az egyre szigorodó adókörnyezettel, az egyre nagyobb betegelvárásokkal, miközben már nem tudják megszerezni az állami ellátás diagnosztikáját, műtéti kapacitását, hiszen az átjárást lezárták. A többszakmás magán járóbeteg-ellátóknál is egyre égetőbb feladat a fekvőbeteg-ellátás megoldása. Eközben az igények egyre inkább arra ösztönzik ezeket az ellátókat is, hogy specializálódjanak, működjenek együtt.

A komplex járó-, és fekvőbeteg-szakellátást is nyújtó sokszakmás privátellátók, mint a BEK is, leginkább a folyamatosan változó állami kórházi környezettől függnek. Hogy ez a függés kisebb legyen kulcsfontosságú például a megegyezés az orvosokkal, és a törekvés arra, hogy egy szakmán belül a teljes spektrumot lefedje az intézet, valamint képes legyen ellátni a szövődményeket és a súlyos eseteket is.

A főigazgató szerint a magánszektor jelenlegi kihívásai között szerepel többek között, hogy megoldják az ellátás minőségének demonstrálását, hogy kezdjenek valamit a beszorult munkaerő-helyzettel, hogy szembenézzenek a biztosítói szektor lassú növekedésével, bár mint Varga Péter Pál mondta: reménykeltő a kiegészítő biztosítások bővülése. Nem könnyű a kormánnyal való kommunikáció sem, „Mikes Kelemenként írom a leveleimet” – jegyezte meg a főigazgató.  

A BEK jövője az alapító szerint azonban bíztató. A főigazgató úgy számol 2024-re a munkavállalók száma 1300 körüli lesz, és rajtuk kívül még 350-en dolgoznak a BEK-nek. Erős közfinanszírozott szálként a BEK része marad az OGK, mint nemzeti központ. A sokszakmás magánkórházban, a mozgásszervi sebészeti központban magas színvonalú ortopédia, trauma, sebészet, urológia működik, tovább erősödik a vállalategészségügyi szolgáltatás, még szorosabbá válik a biztosítói partnerkapcsolat.

A közellátás folyamatai a magánellátókat erősíti

A magánellátást is befolyásoló közszolgáltatás elmúlt 10 éves folyamatairól beszélt előadásában Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász. Mint mondta: mintha a kormány nem bízna abban, hogy lehet jó színvonalú közszolgáltatást kialakítani az egészségügyben. Az erre utaló jelek között említette, hogy az ágazatnak nincs önálló minisztere, egészségügyi háttérintézmények tűntek el. Az egyik legsúlyosabb, ma már pontosan láthatóan hibás intézkedés az ÁNTSZ egységeinek szétszervezése a kormányhivatalok alá, és az OEP átalakítása is NEAK-ká a szakemberek számának csökkenését jelentette.

2011-12-ben államosították a korábban nagyobb önállóságot élvező kórházakat. Az államosítás egyik fő célja az volt, hogy megállítsák a kórházak adósságának folyamatos újratermelődését, és egyenlő szintre hozzák az ország különböző közellátóinak színvonalát, eljárásrendjét. Egyik cél sem sikerült, az adósság 2018-ra a korábbi duplájára nőtt. 2017-ben elindult egy pozitív korrekciós folyamat, a HBCS, a TVK felülvizsgálatának, minőségi indikátorok bevezetésének igényével, azonban ezeket a törekvéseket megakasztotta a járvány. Hirtelen sok gazdája lett az egészségügynek: az Emmi-n, az Egészségügyi Államtitkárságon kívül az ITM és a Belügyminisztérium is. Ők bábáskodnak az ágazat átalakítása felett.

Az egészségügyi szolgálati jogviszony törvény jelentős lépés ebben az átalakításban. Sinkó Eszter szerint a járvány kényszerítette ki a törvényben megfogalmazott orvosi béremelést, pandémia nélkül ugyanis a döntéshozók ezt nem lépték volna meg. Mint minden ilyen döntésnek azért ára is van: így például a hálapénz megszűntetése, a köz- és a magánellátás határozottabb szétválasztása.

Ezeknek az intézkedéseknek több jó és több negatív hatása is lehet. A betegeket például hátrányosan érintheti a szétválasztás, hiszen a kevés orvos miatt közellátóhelyek szűnhetnek meg. A hálapénz megszűntetésének sem feltétlenül csak pozitív hatása lehet. Mert bár nem lesz annyi felesleges kórházi befektetés, nem lesz szelekció a betegek között és a rezidensek is hozzáférnek majd a műtétekhez, nem lesz olyan motiváló erő sem, amely többletteljesítményre sarkallná az orvosokat. Így akár nagyobb sorbanállás is kialakulhat.

Mindezek a folyamatok, amelyekhez társul a finanszírozás problémája és számos feladat megoldatlansága a magánellátás felé tereli a betegeket – zárta előadását Sinkó Eszter.

Mennyi az annyi?

A KSH adatai szerint 800 milliárd forintot költöttek az emberek saját zsebükből 2018-ban egészségügyi kiadásokra. Az OECD számításai szerint a magyar háztartások egészségügyi kiadásai valójában ennél jóval magasabbak voltak: a 800 milliárd kétszerese. Ezt Bodnár Viktória, az IFUA Horváth & Partners Kft. ügyvezetője mondta a konferencián. Hangsúlyozta: ezekben az összegekben természetesen nemcsak a magánellátásra fordított összegeket vették bele, hanem a gyógyszerekre, étrendkiegészítőkre, gyógyászati segédeszközökre és hálapénzre költött milliókat is. Hivatalosan a kifejezetten a magánellátásra költött „látható” pénz 300-400 milliárd forint.

A szakember szerint az emberek egyre inkább hajlandók az egészségükre költeni, a vállalati szektorban is egyre jobban felismerik, hogy megéri egészségbiztosítást nyújtani a munkavállalóknak. A közép- és nagyvállalati kör foglalkoztatottjainak csaknem 10 százaléka rendelkezik már csoportos egészségbiztosítással. A magánegészségügy felé tereli a pácienseket az is, hogy egyre kevésbé bíznak a közellátásban. Egy felmérés szerint a magyarok bizalma a legalacsonyabb az EU-ban.

Az ügyvezető megemlítette, hogy már több mint ezer magánegészségügyi cég van a piacon és egyre élesedik a verseny közöttük. Úgy vélte az a magánellátó lesz versenyképes, aki nem az egyedi orvos-beteg találkozóra szervezi az ellátását, hanem komplex, sokszereplős folyamatra van összehangolt, egységes, hatékonyan működő megoldása.

Megatrendek és a privátellátás

A magánellátás iránti kereslet növekedését prognosztizálta a megatrendek alakulása alapján a BEK marketing és értékesítési igazgatója. Kiss András emlékeztetett, hogy a járvány előtti gazdasági növekedést is már meghaladta a privátszolgáltatók bővülése, 2019-ben például 35 százalékkal nőtt az egy évvel korábbi forgalomhoz képest. S bár a pandémia némileg megtörte ezt a lendületet, a vállalatok egészségügyi kiadásai nem csökkentek. A cégek ugyanis érzékelték, hogy a munkavállalók egyre inkább elvárják közreműködésüket az egészségügyi ellátásukban.

A magánellátás iránti növekvő igény egyik legnagyobb felhajtója az állami ellátás iránti bizalmatlanság – mondta a szakember. Szintén a privátszolgáltatók mellett szól, hogy a legújabb technológiákat – mesterséges intelligencia, telemedicina, 3d technika – gyorsan, rugalmasan hasznosítják. A járvány is sok pácienst terelt a magánellátók felé. Például az elektív műtétek elhalasztása az állami intézményekben, amelyeket a magánegészségügyben pótolnak a betegeket, a Covid-szűrések és a post-Covid gondozás lehetősége is nagy vonzerő.

Kiss András szerint egyre nagyobb a munkaerő beáramlás is a területre, és amint már szó volt róla, az egészségbiztosítási piac is egyre bővül. Számos új tőkeerős befektető is megjelent a privátellátás piacán. Összefoglalva kijelenthető, hogy a kereslet biztosan nőni fog!”

A betegek veszíthetnek is

Egyetértettek ezzel az ellátásszervező cégek képviselői, Kalmár László az Europ Assistance Hungary és Europ Assistance Global magyarországi ügyvezető igazgatója, dél-és kelet európai régiós vezetője, Karai Gábor, a Teladoc ügyvezető igazgatója és Straub Fanni a FoglaljOrvost.hu alapító, tulajdonosa, akik a konferencia kerekasztal beszélgetésében vettek részt. Valamennyien osztották azt a véleményt, hogy a jelenlegi folyamatok a magánegészségügynek kedveznek.

Ez persze nem jelenti azt, hogy a betegeket nem érné számos hátrány ebben a mostani helyzetben – mondta az egyik résztvevő. Hiszen nem tudnak eljutni ahhoz az orvoshoz, akihez szeretnének, és a járvány miatt számos szűrővizsgálatot elhalasztanak a páciensek. Például a mammográfia az egyik vesztes, de visszaesett a művesekezelések száma és a reumatológiai ellátások volumene is. Mind olyan elmaradt ellátás, amelynek következményeivel még a járvány után sok évvel is számolni kell.

A mostani nagy változásoknak sok pozitív hatása is van/lesz. Például sokan, akik ódzkodtak a digitális eszközök használatától, most rákényszerültek a bevezetésükre. Az ellátásszervezők szerint a jelenlegi folyamatok a köz-, és a magánellátást szükségszerűen az együttműködés felé terelik. A magánemberek is egyre inkább rájönnek az öngondoskodás fontosságára. És végre a döntéshozók is rádöbbentek, hogy az egészségügybe munkát és pénzt kell fektetni.