Az interjú a valóságnak megfelelően arra is kitér, hogy az állami és a magánellátásban is a szakember a kapacitások szűk keresztmetszete. Nincs annyi szakember Magyarországon, hogy az állami és a magánszektor működtetését jelentős, növekvő mennyiségű túlmunka nélkül biztosítani lehessen. Így aztán - állítja Fábián Lajos - egyes szakmákban a szakemberek a hazai körülményekhez képest hatalmas honoráriumokat követelnek. Ez szerinte már kilenc számjegyű fizetéseket jelent, és 600-700 milliós évi jövedelmet, amit az égvilágon semmi sem indokol.
A világon nagyon kevés hely van, ahol hasonlót el lehet érni, jobbára az Amerikai Egyesült Államokban léteznek ilyen jövedelmek, ott is ritkán. Egy USA-beli honlap adatai szerint 5 legjobban fizetett szakterületen (aneszteziológus, belgyógyász, szülész-nőgyógyász, sürgősségi orvos, illetve aneszteziológus szakasszisztens) 340-520 ezer dollár éves fizetés érhető el maximálisan, ami forintra átszámolva sem több 120-180 millió forintnál évente. Ez havonta maximálisan 9,9-15,5 millió, az átlagot nézve pedig 3,7-9,3 millió forintnak felel meg.
Összességében sajnos egyet kell értenünk Fábián Lajossal: „túl keveset költ Magyarország az egészségügyre, nincs átgondolt egészségpolitikai mesterterv, kiszámíthatatlan a szabályozás, gyorsan változó és leginkább ad hoc politikai érdekeket szolgáló, de csak a részleteket igazító intézkedések történek.” A megoldás tekintetében pedig igaza van abban, hogy nem szabadna korlátozott lehetőségekkel, lényeges megalkuvásokkal működő kórházakat politikai érdekből a rendszerben tartani.
Magyarán nem az elavult kórházat kell a beteghez vinni, hanem a beteget a modern kórházhoz. Az igazihoz, ami nem szuperkórház, hanem egyszerűen csak napjaink kórháza. És ahol a beteg nem akkor fizet, amikor megbetegszik, hanem munkaképes korában tudatos és tisztességes járulékfizetője egy biztosítónak. Azaz nem a nagy kalapba fizetett adóival, hanem biztosítási járulékkal fedezi az egészségügyi ellátás költségeit. Adóinkból pedig az állam fizet a biztosítónak azok helyett, akiknek nincs jövedelmük.