Miniszterjelöltünk már van!

Múlt szombati találgatásom e hét elejére bizonyossággá vált. Az egészségügy mint téma vagy portfolió (ha önálló lenne, nevezhetnénk tárcának is) Pintér Sándor úr irányítása és igazgatása alá kerül.

Meghallgatás

A héten azután sor került a meghallgatására is az Országgyűlés illetékes bizottságai előtt. Amit az egészségügyről mondott, az szakszerű volt, összefogott és meglepően széles kontextust ragadott meg. Többször elolvastam, és az a véleményem, hogy komolyan készült rá és jó tanácsadói voltak.

Mivel a fontosabb határterületek is hozzá kerültek, így a szociális összefüggéseket is érintette. Sőt, óvatosan az oktatásit is, hiszen az egészségügyben nemcsak az orvosképzés színvonalát kell megőrizni, és a kor tudományos, technológiai fejlődésének megfelelően állandóan korszerűsíteni, hanem a közép- és felsőfokú szakdolgozó képzést is. Ezt talán még bővíteni is kell.

Bemutatta a kijelölt államtitkárait is, elsőként a régi-új Rétvári Bencét, aki parlamenti államtitkári szerepben régóta dolgozik, és nyilvánvalóan főnökei megelégedésére. Bemutatta még a szociális államtitkárt és közölte, hogy az OKFŐ vezetője, Jenei Zoltán úr élvezi a bizalmát, tehát marad. Az egészségügyi szakállamtitkár személyéről nem ejtett szót.

Róla ugyanis már hetek óta folyik a találgatás, és apróbb jelekből lehetett érzékelni, hogy szélesebb körben keresik az alkalmas személyt. Múlt heti jegyzetemben erről már írtam, mert ha a miniszter nem „szakmabéli”, akkor az államtitkár feladata nem egyszerű, és tegyem hozzá, rengeteg felelősséget hordoz.

Egy kis közjáték

Hogyan készül szombati jegyzetem? Az előző hétvégén figyelem az előző, szombat reggel megjelent jegyzetre írt reflexiókat. Hétfőtől követem az egészségügy híreit, kigyűjtöm a fontosabbakat. Péteken már reggel keresem a „vezérmotívumot”, azaz a legfontosabb témát. Ezen a héten a miniszteri meghallgatás volt a legfontosabb, hiszen ennek folytatása meghatározó lesz a szakma következő éveire. Késő délután megkapom az ügyeletes szerkesztőmtől a napi hírösszefoglalót, és utána elkezdem írni a jegyzetet. Először egy szerkezeti vázlat készül el, és azt „töltöm fel” a fontosnak ítélt mondatokkal, tényekkel és a hozzájuk fűzött véleményemmel. Hiszen a jegyzet műfaja alapvetően publicisztika, azaz véleménycikk. Törzsolvasóim rendszeresen visszaigazolják, hogy kedvelik ezt a műfajt.

Akkor most folytassuk a jegyzetet időrendben: este 8 óra előtt az alábbi alcímet írtam le, és arra készültem, hogy összefoglalom az „államtitkár kerestetik” címmel jelölhető történetet: „Államtitkárunk még nincs. Vagy már van, de még nem nyilvános.”

Hiszen ahogy múlt az idő, egyre több találgatás, „bennfentes információ”, vágy vezérelte gondolkodás kapott szárnyra, szigorúan szóban és informálisan. Pénteken este tehát úgy tűnt, az államtitkár kérdése a jövő hétre marad.

19 óra 54 perckor viszont egészségügyi laptársunk bombát robbantott: „Takács Péter lesz az új egészségügyért felelős államtitkár” címmel, több forrásból megerősített információra hivatkozva. A cikk közzéteszi a jelölt részletes pályaképét, idéz a korábbi nyilatkozataiból.

A cikk szerzője „régi motoros”, megbízható szakújságíró, a lap szakmai szempontból prudens médium, tehát nyilván tudja, mit cselekszik. Ismerve viszont a kormányzati vezetők kinevezési rendjét, különösen az Orbán-kormányok ezen a téren mutatott szigorú fegyelmét, a hír több mint meglepő. A minisztereket a miniszterelnök jelöli ki és egy megfelelő procedúra után (ebbe tartozik a parlamenti meghallgatás) a köztársasági elnök nevezi ki. Az államtitkárokat az illetékes miniszter jelöli, és a miniszterelnök nevezi ki.

Gyors egyeztetés a kollégáimmal, úgy döntünk, hogy kellő óvatossággal, de foglalkozunk a hírrel. Hiszen, ha igaz, annak a jelentősége az egészségügyi ágazat számára rendkívül fontos. Gratulálni a kinevezéshez illik, de az biztos, hogy a szakállamtitkár tevékenységét nagy figyelemmel fogjuk kísérni, hiszen munkájának sikeréhez egy hatalmas ágazat és mindannyiunk érdeke fűződik.

Az élet persze nem áll meg, amíg a magyar kormány alakul.

COVID: utójáték vagy előjáték?

Mindenesetre, a COVID még nem tűnt el. Már csak heti jelentéseket kapunk, de egyelőre néhány ezer új fertőzött és néhány tucat áldozat még nálunk is van.

A tudósok követik az eseményeket, jelzik a mutációkat és próbálnak ezekből következtetni a jövő feladataira. Azt látjuk, hogy Kína egyes tartományaiban, nagyvárosaiban még intenzív védekezés folyik. Új jelenség, hogy az eddig járványmentes Észak-Koreában hatalmas járvány tört ki. Ismereteink szerint ez az ország számottevően nem immunizált, minden figyelmet a megelőzésre fordított. Sorjáznak a kérdések, egyelőre válaszok nélkül.

Új fertőző betegség is felbukkant, majomhimlőnek nevezik. Ilyenkor mindig felmerül a kérdés, ijesztgetnek a tudósok, vagy reális a veszély? Mindenesetre érdemes figyelni, és minden eddigi tapasztalatot latba vetni, hogy ne okozzon nagyobb bajt.

Háború Ukrajnában

Rettenetes érzés leírni, de még nincs vége a háborúnak sem. Valahogy a modern világ fejlődésének kudarcaként élem meg, ékes bizonyítéka az emberi kultúra, gazdaság, kommunikáció egyenlőtlen, igazságtalan fejlődésének. A megrendítő események mellett, érdekes módon a figyelem középpontjába Putyin elnök esetleges betegsége került. Mára már találgatások tengere veszi körül. Ez is egy olyan tény, miszerint nyugaton a vezetők egészségi állapota a közfigyelem középpontjában áll, míg keleten mély titok övezi.

Nyugaton a vezető cselekvőképessége, társadalmi veszélyesége – több szörnyű történelmi példa hatására – közüggyé vált, nehogy társadalmi tragédiák forrása legyen. Keleten, amíg az utódlás el nem dőlt – mély titok övezi. Máig eleven emlék számomra 1982. november 7-e. Brezsnyev szovjet főtitkár már régen beteg volt. Azok az évek a hidegháború veszélyes időszakára estek, iszonyatos mennyiségű atomfegyver volt a világban. Az USA és a Szovjetunió élesen konfrontálódtak, kilátás sem volt valamilyen békés megegyezésre. Tévén néztük a parádét a Vörös térről. A Lenin mauzóleum mellvédjén megjelent Brezsnyev, szorosan mellette állt két ember. A szeme csak félig volt nyitva, fénytelenül nézett valahová. De orvosként feltűnt, hogy igencsak szaporán és meglehetősen felületesen lélegzik. Ez már a Kussmaul-légzés, mondtam, és arra gondoltam, micsoda kegyetlenség egy haldoklót így közszemlére tenni.

Semmiféle párhuzamot nem szeretnék vonni, de azt látom, hogy a megfelelő információk hiányában meglódul az újságírók, majd nyomukban az emberek fantáziája. Keresik az okait, mi tartja fenn ezt a kegyetlen háborút.

Május 21. hajnalán

Lassan múlik az éjszaka. Frontmentes, langyos koranyári este van. Már órák óta nem hallok mentőautó szirénát, ami azt jelenti, hogy sem baleset, sem rosszullét nem zavarta a kisváros és környéke nyugalmát. Tegnap délután hatalmas gyermekzsivaj, a szomszédos iskola tanulói megtöltötték a sportpályákat, és mosolyt csaltak az arra járók arcára. A városka már tele van turistákkal, és sokan tervezik az előttünk álló hétvégét valahol a szabad természetben eltölteni. Százezernyi fiatal, a felnőttkor küszöbén készül a szóbeli érettségire. Értük és mindannyiunkért kell egy biztonságos életet teremteni, amihez hozzátartozik egy biztonságos, kiszámítható és hatásos egészségügy.

Van miért dolgozni, gondolkodni, cselekedni. És összefogni, mert erre a mindennapokban is szükség van. Az egyszerű emberek körében is szükség van. És akkor tudunk segíteni egymáson, az ukrajnai menekülteken és magunkon is.

Derűs ébredést és pihentető aktív hétvégét kívánok kedves olvasóinknak!