Kapacitásuk határán az endoprotetikai műtétek; a Népszabadság videóriportja Hangody Lászlóval az Uzsoki Utcai Kórházban.
Miközben a kormány milliárdos pluszforrásokkal és a műtétszámok növelésével igyekszik lerövidíteni a csípő- és térdprotézis-műtététek várólistáit, a gyakorlatban a legoptimálisabban működő kórházak is a fizikai és humánerőforrás-kapacitásaik végső határán egyensúlyoznak. Az Uzsoki Utcai Kórházban végigkövetett műtéti nap jól példázza, hogy a professzionális logisztika és a párhuzamosan kihasznált műtők ellenére a túlterhelt szakápolói gárda, a műtőssegéd-hiány, valamint az elöregedett infrastruktúra megakadályozza a teljesítmény további érdemi növelését.
Logisztikai bravúr a műtőben
Az Uzsoki Utcai Kórházban született eredmények kiemelkedőnek számítanak, hiszen évente mintegy 2000 csípő- és térdízületi protézist ültetnek be. Hangody Lászlóortopédsebész professzor útmutatása mellett a csapat szigorúan optimalizált ütemezéssel dolgozik. Míg az egyik műtőben befejeződik egy beavatkozás, a szomszédos helyiségben már előkészítik a következő beteget, így az operáló orvos várakozási idő nélkül folytathatja a munkát. Ez a szervezettség lehetővé teszi, hogy egy-egy orvosi team munkaidőben akár négy teljes protézisműtétet elvégezzen, beleértve a jóval időigényesebb és technikailag összetettebb revíziós korrekciókat is.
A finanszírozási olló és a strukturális korlátok
Bár a kormányzat több tízmilliárd forintos többletforrást biztosít a várólisták csökkentésére, a pénzügyi keretek a gyakorlatban mégis szűkösek. A beültetések eredeti finanszírozási értéke ugyan nagyjából 25 százalékkal nőtt, de az infláció ennél jóval magasabb volt. Így még az Uzsokiban megvalósuló gyors betegforgás és az ápolási idő lefaragása mellett is veszteséget termelhetnek ezek a műtétek, ami országosan még nehezebb helyzetet jelez.
A műtétek számának növelését emellett komoly tárgyi és emberi akadályok gátolják. A műtőkben használt berendezések és műtőasztalok egy része 18–20 éves, ami miatt a műszaki meghibásodások kiszámíthatatlanná teszik a napi rendet. Emberi oldalról a stabil műtősnői gárda mellett a műtőssegédek hiánya okoz kritikus problémát, mivel az alacsonyabb bérkategóriák miatt a fiatalok nem maradnak ebben a munkakörben. A nővérek a napi nyolc műtét ellátásával is a teljesítőképességük határán vannak, miközben a kórtermek rendszeresen felette vannak a maximális kapacitásuknak.
A várólisták matematikai valósága
Hangody László a Népszabadságnak beszélt arról is, hogy miközben naponta átlagosan nyolc protézisműtétet tudnak elvégezni, ugyanezen idő alatt kétszer annyi, azaz tizenhat új beteget jegyeznek elő. Ha a műtétek számát sikerülne is napi 12-re emelni, az még nem jelentené a várólisták érdemi csökkenését, csupán a felhalmozódó elmaradás növekedési ütemét lassítaná. A szakmai álláspont szerint a várólisták érdemi és tartós csökkentéséhez az adminisztratív ösztönzőkön túl elengedhetetlen a műszerpark és az infrastruktúra teljes körű modernizálása, valamint a humánerőforrás-krízis átfogó rendezése.