A szakemberek többek között az elhízás, a dohányzás, a mesterséges fény, a mikroműanyagok, az ultrafeldolgozott élelmiszerek és az antibiotikumok lehetséges hatásait vizsgálják.
Az elmúlt 10 évben a 25-49 évesek körében a vastagbélrák aránya 24 különböző országban nőtt, köztük az Egyesült Királyságban, az Egyesült Államokban, Franciaországban, Ausztráliában, Kanadában, Norvégiában és Argentínában.
A vizsgálat első megállapításai, amelyeket egy nemzetközi csoport a 2024 szeptemberében Genfben megrendezett Union for International Cancer Control (UICC) kongresszuson mutatott be, éppoly figyelemfelkeltőek, mint amennyire aggasztóak.
Az Amerikai Rákellenes Társaság (ACS) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Nemzetközi Rákkutatási Ügynökségének kutatói 50 ország adatait vizsgálták a tendencia megértése érdekében. Ezen országok közül 14-ben az emelkedő tendencia csak a fiatalabb felnőtteknél volt megfigyelhető, az idősebb felnőttek aránya stabil maradt.
Az eredmények a legújabbak azon tanulmányok sorában, amelyek a különböző rákos megbetegedések hasonló mértékű növekedését részletezik a fiatalok körében.
Az emlőráknál is nyilvánvaló a tendencia. Az ACS új jelentése megállapította, hogy miközben a nőknél a mellrák okozta halálozás az elmúlt évtizedben mintegy 10 százalékkal csökkent, a megbetegedések száma összességében évente 1 százalékkal emelkedik – az 50 év alatti nőknél pedig évente 1,4 százalékkal.
Az epidemiológiai vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy ez a tendencia először az 1990-es években kezdődött.
Egy tanulmány szerint 1990 és 2019 között a korai stádiumban jelentkező rákos megbetegedések előfordulása világszerte 79 százalékkal nőtt, a fiatalabbak körében pedig a rák okozta halálesetek száma 29 százalékkal emelkedett.
Egy másik, a The Lancet Public Health című szaklapban megjelent jelentés leírta, hogy az Egyesült Államokban a rák előfordulási aránya folyamatosan emelkedett a generációk között 17 különböző rákos megbetegedés esetében, különösen az X generációsok és az ezredfordulósok körében.
A korán kialakuló rákos megbetegedések kérdése olyannyira aggodalomra ad okot, hogy az olyan nagy szervezetek, mint az UICC, igyekeznek felhívni a háziorvosok figyelmét erre a tendenciára, hogy a fiatalabb betegek körében felismerjék a figyelmeztető jeleket.
Egy orvos, aki meghallgat egy 60 év feletti személyt, aki székletürítési nehézségekről, fáradtságérzetről és puffadásról beszél, sokkal komolyabban fogja venni ezeket a tüneteket, mint egy 30 év körüli fiatal, aki aktív, és nem illik bele a rákos ember tipikus profiljába – hangsúlyozta a BBC által készített összeállításban Sonali Johnson, az UICC érdekvédelmi vezetője.
„Lehet, hogy irritábilis bél szindrómának vagy munkahelyi stressznek tulajdonítják, így rengeteg olyan eset van, amikor az emberek tüneteit elutasítják ahelyett, hogy vérvizsgálatra vagy kolonoszkópiára utalnák őket.”
A rákszakértők szerint az olyan betegségekkel, mint a hasnyálmirigyrák, amelynél a legtöbb embert a 70-es évei elején diagnosztizálják, a betegek néha évtizedekkel fiatalabbak, mint amire általában számítanánk.
„Nem ritka, hogy 40 év alattiakat látok hasnyálmirigyrákkal” – monda el Eileen O'Reilly, a New York-i Memorial Sloan Kettering Rákközpont gyomor-bélrendszeri onkológusa.
Szinte minden héten előfordul, ami ijesztő. Ezek az emberek az életük virágkorában vannak, akik családot alapítanak, és akiknek mindenük megvan, amiért élniük kell. A társadalomra gyakorolt hatásai mélyrehatóak – fűzte hozzá.
Míg az onkológusok jellemzően úgy gondoltak a fiatalabbak rákos megbetegedéseire, mint amelyek elsősorban az örökletes kockázati tényezők következményei, mint például a BRCA1 és BRCA2 génmutációk az emlőrák esetében, egyre több betegnél nincs nyilvánvaló genetikai hajlam.
O'Reilly azt mondja, hogy az általa látott, fiatalon kezdődő esetek többségében nincs nyilvánvaló genetikai magyarázat, és amikor laboratóriumban vizsgálják, a 20-as, 30-as vagy 40-es éveikben járó betegek által hordozott daganatok agresszívebbnek tűnnek egy tipikus, 70-es éveikben járó hasnyálmirigyrákos beteghez képest.
Azt mondja, hogy emiatt gyakran nagyon rossz a prognózisuk, még akkor is, ha maga a beteg gyakran egyébként jó egészségnek örvend.
Számukra és számunkra is gyakran felfoghatatlan, hiszen ki tudná elképzelni, hogy egy egészséges 40 évesnél ilyen rosszindulatú daganatos betegség alakul ki?
A tendencia felismerése mellett a rákos szakemberek egyre sürgetőbbnek érzik, hogy megpróbáljanak a tendenciát kiváltó tényezők végére járni. A Lancet tanulmány szerzői megjegyezték, hogy ha ez a tendencia folytatódik, akkor ez a jövőben végső soron visszafordíthatja a rák elleni küzdelemben elért évtizedes közegészségügyi haladást.
Egy nemrégiben készült tanulmány szerint a 18 és 40 éves kor közötti túlsúly felhalmozódása akár 18 különböző rákos megbetegedés nagyobb kockázatával jár együtt, míg a Lancet jelentése szerint az Egyesült Államokban a fiatalok körében egyre gyakoribbá váló 17 rákos megbetegedés közül 10 az elhízással összefüggő rosszindulatú daganatos betegség, például a vese-, petefészek-, máj-, hasnyálmirigy- és epehólyagrák, valamint a myeloma.
Az általános bizonyítékok az életmódváltásra utalnak – hangsúlyozta Shuji Ogino, a Harvard Egyetem patológia és epidemiológia professzora, aki a korai stádiumú rákos megbetegedések számának növekedését vizsgálja.
„Mindannyiunknak több ezer genetikai változata van, amelyek közül néhány nagyon kis mértékben növeli a rák kockázatát, ami bizonyos környezeti változásokkal kombinálva megnő. Tudjuk, hogy a túl sok cukor és feldolgozott élelmiszer fogyasztása, a tartósan magas vércukorszint és az inzulinrezisztencia nemcsak a cukorbetegség, hanem a rák kockázatát is növeli”.
De az elhízás önmagában nem jelenti a teljes történetet. O'Reilly azt mondja, hogy az általa látott fiatalabb hasnyálmirigyrákos betegek közül sokan fittek és látszólag egészségesek, és nincs egyértelmű magyarázat arra, hogy miért lettek rosszul.
„Mindig feltűnik, hogy a hagyományos dolgok, amelyekről gondolkodunk, többnyire nem vonatkoznak ezekre az emberekre” – mondja. „Gyakran egészségesnek, életerősnek és fizikailag rendkívül fittnek tűnnek”.
Míg az epidemiológusok régóta a dohányzás és a rák közötti kapcsolatra összpontosítanak, a dohányzás elterjedtsége az elmúlt évtizedekben jelentősen csökkent, és a WHO megállapította, hogy világszerte ma már csak minden ötödik felnőtt fogyaszt dohányterméket, míg 2000-ben még minden harmadik felnőtt tette ezt.
Ogino úgy érzi, hogy egy erősen figyelmen kívül hagyott összefüggés az alvási szokásokban világszerte bekövetkezett jelentős változás, amely tükrözheti néhány különböző rákkeltő anyag megjelenését, olyanokét, amelyek korábban kevesebb figyelmet kaptak.
Egy tanulmány szerint a gyermekek és serdülők átlagos alvásideje 1905 és 2008 között éjszakánként 60 perccel csökkent, miközben az éjszakai műszakos munka az elmúlt évtizedekben egyre inkább elterjedt Ausztráliában, Kínában, Japánban, Európában, Észak- és Dél-Amerikában.
Egy 2021-es tanulmány, amely az English Longitudinal Study of Ageing adatainak felhasználásával készült, egy olyan adatbázisból, amely több mint 10 ezer, 50 év feletti ember adatait tartalmazza, összefüggést talált a rossz alvásminőség és a rák nagyobb kockázata között.
Egyes tudósok még azzal is érvelnek, hogy a mesterséges fénynek való szinte állandó kitettségünk – akár az utcai lámpák, akár a mobiltelefonok és a táblagépek révén – új rákkeltő anyagot jelent, mivel a szervezet biológiai órájában zavarokat okoz, ami összefüggésbe hozható a mell-, vastagbél-, petefészek- és prosztatarákkal.
Tanulmányok még azt is felvetették, hogy az éjszakai órákban végzett munka révén történő folyamatos fényexpozíció, a melatonin hormon szintjének csökkentése révén elősegítheti a rák növekedését.
2023 júniusában Frank Frizelle, az új-zélandi Christchurch kórház kolorektális sebésze felhívást intézett a világ vastagbélrák specialistáihoz, amelyben felszólított, hogy jobban vizsgálják meg a nagy mennyiségű mikroműanyag lenyelése és a korai bélrák kialakulása közötti lehetséges kapcsolatot.
Provokatív címet viselő, „Lehetnek-e a mikroműanyagok a korai vastagbélrák kiváltó okai?” című tanulmánya szerint a vastagbélrák mint egyre problémásabb betegség megjelenése az 50 év alattiak körében megegyezik azzal az időszakkal, amikor a mikroműanyagok exponenciálisan nagyobb mértékben vannak jelen a környezetben. Felvetése szerint ezeknek az apró műanyagrészecskéknek a jelenléte megzavarhatja a vastagbél nyálkarétegét, amely a bélnyálkahártyát védi a különböző kórokozóktól és az ételeinkből származó toxinoktól.
A mikro- és nanoplasztikák lehetővé tehetik, hogy a nyálkaréteg valamilyen módon áthatoljon, mintha egy óvszerbe egy sor tűszúrásnyi lyukat tennénk – hangsúlyozta, hozzátéve, hogyha be tudjuk bizonyítani, hogy ez igaz, akkor hasonló összefüggés lehet, mint a szénrészecskék és a tüdőbetegségek között.
Más kutatók is felvetették, hogy az ultrafeldolgozott élelmiszerekben található bizonyos összetevők szerepet játszhatnak a vastagbélben a gyulladás és a DNS-károsodás kialakulásában, az élelmiszer-színezékektől az emulgeálószerekig, bár a mikroműanyagokhoz hasonlóan a bizonyítékok még mindig viszonylag korlátozottak.
Mivel a vastagbél kapcsolatban áll a gyomorral és a tágabb gyomor-bélrendszerrel, valamint az immunrendszerrel, a bélrendszerben bekövetkező jelentős változások nemcsak a vastagbélrákkal, hanem számos szilárd daganattal, köztük a mellrákkal és a vérrákkal is összefüggésbe hozhatók.
A kutatók azt vizsgálják, hogy az antibiotikum-használat nem lehet-e tényező. Ami a mikroműanyag-expozíciót illeti, az antibiotikum-használat világszerte nőtt az elmúlt évtizedekben. Különösen az öt év alatti gyermekek által elfogyasztott antibiotikumadagok száma nőtt, a 2000-es 9 ezer főre jutó 9,8-ról 2018-ra 14,3-ra. Összességében az egy főre jutó globális antibiotikum-fogyasztás minden korcsoportban nőtt 2000 és 2015 között, ami O'Reilly szerint kulcsfontosságú aggodalomra ad okot.
Mivel az antibiotikumok képesek a baktériumfajok nagy részét kiirtani, és ezáltal drasztikusan átformálni a bél mikrobiomját potenciálisan káros módon, a nagyobb antibiotikum-expozíciót korábban összefüggésbe hozták a tüdőrákkal, limfómákkal, hasnyálmirigyrákkal, vesesejtes karcinómával és myeloma multiplexszel.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza