A GKI Gazdaságkutató Zrt. a Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján elemezte a magyar egészségügyi kiadások szerkezetét, írja a Pénzcentrum.
Az adatok azt mutatják, hogy a rendszer fő finanszírozója továbbra is az állam, de egyes területeken jelentős a lakossági közvetlen költés.
2023-ban a hosszú ápolási idejű ellátások költségeinek 93 százalékát az állam állta. A gyógyító és rehabilitációs fekvőbeteg és egynapos ellátásoknál ez az arány 94,7 százalék volt. A klinikai laboratóriumi, diagnosztikai és betegszállítási szolgáltatások 87 százaléka, a prevenciós kiadások 75,3 százaléka szintén közfinanszírozásból származott. Ezek a területek jellemzően a súlyosabb, tartós kezelést igénylő esetekhez kapcsolódnak, ahol a magánszolgáltatók szerepe korlátozott. Ezzel szemben a gyógyszerek és gyógyászati segédeszközök terén nagy a lakossági teher. A háztartások saját forrásból finanszírozzák a kiadások jelentős részét. Hasonló a helyzet a járóbeteg ellátásban, ahol az állami hozzájárulás alacsonyabb, ezért sok beteg közvetlenül fizet a szolgáltatásokért, gyakran magánegészségügyi intézményekben.
A lakossági magánegészségügyi kiadások közel fele gyógyszerekre és gyógyászati segédeszközökre megy el. A járóbeteg ellátás a magánkiadások mintegy harmadát teszi ki, ami magasabb arány, mint az állami költésekben. A prevenció aránya alacsony, pedig a megelőzés hosszú távon csökkenthetné a drágább ellátások szükségességét.
Egy átlagos magyar háztartás 2023-ban az adókon és járulékokon felül átlagosan 272 ezer forintot költött közvetlenül egészségügyi kiadásokra. Ebből 152 ezer forint jutott gyógyszerekre és segédeszközökre, 89 ezer forint pedig járóbeteg ellátásra, közli a lap.