Ebben az időszakban az azóta elhunyt Kásler Miklóshoz tartozott az egészségügy, de úgy tűnt, hogy a kormányfő inkább a „rendcsináló” Pintér Sándortól reméli az ágazat megújítását. Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) akkori elnöke egy interjúban arról beszélt, hogy a belügyminiszter „széles körben konzultál nemcsak az orvosi kamarával, de más szervezetekkel, meghatározó szereplőkkel, köztük az egészségügy véleményvezéreivel is”. Kincses szerint a „miniszter úr egyértelműen közölte”, hogy van az a krízishelyzet, amikor az egészségügy működése „nemzetbiztonsági kérdéssé válik”.
A HVG-nek sikerült megszereznie az eltitkolt tervezetet egy, a 2020-as egészségügyi kormányzathoz közel álló forrásból, aki az ügy súlya és politikai vonatkozásai miatt névtelenséget kért. A birtokunkban lévő anyag hitelességét két másik, egykor az Emberi Erőforrások Minisztériumával is kapcsolatban lévő – ezért szintén anonim módon segítő – forrásunk megerősítette. Megkerestük a BCG-t is, de ahogy korábban, ezúttal sem kívántak nyilatkozni a tervezettel kapcsolatban. A cég annyit közölt, hogy a projektet a megbízásnak megfelelően elvégezték, annak végeredményéről semmit nem árulhatnak el, a titkosítással kapcsolatos kérdésekben pedig nem illetékesek.
A több száz oldalas, láthatóan maximálisan kidolgozott javaslatról két, évtizedek óta az egészségügy területén dolgozó szakértő véleményét kértük. Első körben arra voltunk kíváncsiak, szerintük miért akarta eltitkolni az Orbán-kormány a tervezetet, aminek részleteit több cikkben mutatjuk be.
Az egészségügy egészét átható program 53 csomagból áll, a tervezett intézkedésekkel teljesen átszabták volna a struktúrát: a megelőzés-szűrés, az alapellátás, a járóbeteg- és fekvőbeteg ellátást, valamint a rehabilitáció-ápolás-krónikus ellátások területét.
Dolgozunk a választási kampányra tett 12 vállalásunkon. És ezekkel el is számolunk.
A következő időszakban több terepmunka, több adat, több kérdés, több vita és több jelenlét vár ránk az ország minden pontján.
A vállalások teljesülését itt követheted.
A világosság közös ügyünk.
a 2019-ben meglévő 108 fekvőbeteg intézményből 70 maradt volna meg 2035-re.
Ez 35 százalékos csökkenést jelent, ami az aktív ágyak számát tekintve 41 ezerről 27 ezerre történő redukáció. A járóbeteg intézmények száma
2019-ban 557 volt, ami 2035-re 221-re csökkent volna, ami 60 százalékos csökkenésnek felel meg.
Több forrásunk egymástól függetlenül is azt valószínűsítette, hogy ez a drasztikus intézményi átstrukturálási terv lehetett az egyik oka annak, hogy a kormány nem akarta nyilvánosságra hozni a dokumentumot. A magyarok ugyanis hagyományosan ragaszkodnak a helyben lévő, közeli rendelőikhez, kórházaikhoz, még akkor is, ha azokban sokszor már nincs elég orvos, szakdolgozó. Ezért – hangsúlyozták forrásaink – mindaddig komoly politikai kockázatot rejt bármilyen intézménybezárás, amíg el nem magyarázzák az embereknek: adatokkal alátámasztott tény, hogy az ellátás minősége és az intézményrendszer széttagoltsága egymás ellen hat. Egyikük ezt a szülészetek példáján vezette le: hiába van közel a helyi kórház szülészete, ha az itteni szakember-gárda adott számú szülésnél kevesebbet vezet le, akkor kimutathatóan megugrik a különféle komplikációk száma kezdve a babák kulcscsonttörésétől a halálozásokig.
A BCG tanulmánya sem egyszerű intézménybezárásokat javasolt, hanem komplex átalakítást az ellátás minőségének javításáért. Ennek részeként a fekvőbeteg-ellátás mellett egy kétszintű járóbeteg-ellátási modellt vázoltak fel.
Az első szintet ebben a rendszerben az önálló poliklinikák, vagyis azok a rendelőintézetek jelentik, amelyek a leggyakrabban előforduló eseteket látnák el, 15–30 percen belüli „megközelíthetőségi limittel”, vagyis legfeljebb ennyi idő alatt mindenkinek el kellene jutnia egy ilyen intézménybe. Ezek mellett működnének a másik típusú, teljes ellátást nyújtó járóbeteg klinikák, amelyek a tervezet szerint „átfogó kezelést nyújtanak a régióban, beleértve a diagnosztikai szolgáltatásokat is”, ezek 30–60 percen belül kell, hogy elérhetők legyenek. (Ha a megadott időn belül nem érhető el járóbeteg-rendelő, akkor a tízezer lakosúnál nagyobb településeknek vagy településcsoportoknak lenne egy poliklinikájuk.)
A Hippokratész-projektben felvázolt struktúrában az 50 ezer lakosúnál nagyobb településeken fekvőbeteg-ellátó intézményekkel számoltak, az ilyen helyi kórházaknak 30–60 percen belül megközelíthetőnek kell lenniük, és mindegyik rendelkezne járóbeteg-poliklinikával is. Ha egy település 50 ezer lakosúnál kisebb, és nincs ennyi időn belül elérhető helyi kórház, akkor az 50 ezer lakosúnál nagyobb településcsoportokhoz rendelnek egy helyi kórházat.
A tervezetben az szerepel, hogy megyénként egy regionális kórház lett volna. Budapesten „négy centrum kórház és hét helyi kórház” maradt volna meg 2035-re, de azzal, hogy ezek az intézetek közül több „országos jelentőségű” (vagyis az itteni kórházi ágyakkal úgy számoltak, hogy nemcsak helyi, hanem országos szerepet töltenek be az ellátásban).
A kórházi struktúra átalakításával együtt a BCG már akkor elengedhetetlennek tartotta a laborok központosítását. Utóbbiak nagy mennyiségű minta feldolgozására lettek volna képesek a kórházakban, mellettük pedig a háziorvosi és szakorvosi rendelőknek is lehetővé tették volna, hogy szélesebb körben mintát vevő pontok legyenek. E rendszer lényege, hogy „a lelet utazik, nem a beteg”. Emellett nyilván vannak „nem központosítható vizsgálatok”, amikor a beteg megy el a laborba; idesorolták például azokat a teszteket, amelyekre egy diagnózishoz vagy kezeléshez sürgősen szükség van.
Új profil a bezárt kórházaknak és rendelőintézeteknek
A javaslatcsomag alapján a kórházakat nem számolták volna fel: átalakították volna krónikus betegeket ellátó vagy szociális gondozást nyújtó intézménnyé. A jelenlegi rendszer egyik legsúlyosabb, elképesztő finanszírozási többletet okozó problémája ugyanis éppen az, hogy sokszor azért a drága kórházi ellátást kapja egy idős, szociálisan rászoruló ember vagy krónikus beteg, mert nincs számára máshol megfelelő hely.
Az átalakított intézmények a projekt ismertetése szerint lehettek volna idősek tartós gondozását átvevő, bennlakásos otthonok vagy nappali idősgondozási központok például a demens betegek nappali ellátására, de akár menedékházak „erőszak áldozatainak”, felnőttek és gyerekek számára egyaránt alkalmas helyként. A megszűnő kisebb helyekből – főleg Budapesten – hajléktalanszállót, illetve fogyatékkal élők számára alkalmas elhelyezést nyújtó központokat is ki lehetett volna alakítani. Ezzel párhuzamosan megerősítették volna a többi, kórházakon kívüli ápolási kapacitást és az otthongondozási rendszert.
Érdekes eleme a BCG-reformnak, hogy az az „egészségügyet irányító minisztérium” alá betervezett egy olyan új központi szervezetet, amelynek fő feladata az ellátástervezés. „Mandátuma az ellátórendszer minden alrendszerére kiterjed”, vagyis a nóvum az, hogy a teljesen széttagolt egészségügyi intézményrendszer egésze a hatáskörébe tartozott volna: az állami, egyetemi, egyházi, az önkormányzati, valamint egyéb, például a MÁV vagy magánfenntartók intézményei. A tervezet szerint csak így biztosítható az ellátások szakmai sztenderdek alapján zajló megtervezése, és ez a központi szervezőegység tartatta volna be ezeket, folyamatosan mérve a minőséget és az eredményességet.
A reformtervek a háziorvosi rendszert is érintették. A tartósan be nem töltött körzetek lefedésére anyagi ösztönzőkkel növelték volna a pozíciók vonzerejét. Széles körű telemedicina-megoldásokat szorgalmaztak, ami főleg vidéki területeken válhatott volna be. A háziorvosok jövedelmének 130–140 százalékos emelését javasolták első körben.
„Ez az osztrák háziorvosi javadalmazás magyar vásárlóerőre korrigált értékének 75-80 százaléka” – hangsúlyozta a 6 évvel ezelőtti tervben a BCG, amely szerint ez már jelentősen növelné a pálya vonzerejét és csökkentené az elvándorlási hajlandóságot. Szerepelt a tervezetben a védőnői hálózat gyermekorvos-központú átszervezése is: nem területi alapon osztották volna fel a védőnői körzeteket, hanem a házi gyermekorvosokhoz rendelték volna, mert ez szerintük nagyobb kooperációt és jobb betegellátást hozna. „A gyerekre egy orvos-védőnő csapat figyel” – olvasható az anyagban.
A több száz oldalas tanulmányban a BCG szinte minden területen reformot javasolt. Már arra is nyolc intézkedéscsomagot dolgozott ki, hogy miként kellene új alapokra helyezni a finanszírozást. Újraosztották volna például a teljesítményvolumen-korlát rendszerét, amely meghatározza, mekkora összegű és típusú (műtét, vizsgálat stb.) ellátást finanszíroz az állam egy adott intézményben. Erősebb kontroll alá került volna a tb-járulék beszedése, ahogy a gyógyszerfelírás is. A magánfinanszírozású ellátásokat kifejezetten erősíteni javasolták, egyúttal átláthatóbbá is téve a magánintézmények működését.
A hálapénz visszaszorítása is szerepelt a projektben, amit azóta az Orbán-kormány megvalósított. A mentőszolgálat állomásait integrálták volna a kórházakkal és a katasztrófavédelmi központokkal. A Hippokratész-projekt javasolta a kiegészítő egészségbiztosítás bevezetését, de csak közép-hosszú távon; rövid távon maradt volna az állami egészségbiztosítás. Utána következő lépésként a kiegészítő biztosítást csak a magánellátásban lehetett volna felhasználni azzal, hogy addigra „átláthatóvá” kell tenni a magánegészségügyet, és jobban szabályozni a szakszemélyzet párhuzamos állami-magán munkavállalását.
Elkeserítő, hogy eltitkolták
„Végiggondolt, alapos, korrekt szakmai anyag, még ha természetesen vannak is olyan részei, amikről lehetne vitatkozni. De bárki kerül is hatalomra, a következő kormány döntéshozóinak a Boston Consulting Group tanulmányát alapul kellene vennie, és saját aktuális elképzeléseikkel, az Orbán-kormányok által készített és még megismert, korábbi 2010-es Semmelweis-tervvel és más, szintén a fiókban porosodó, jó javaslatokkal együtt szakmai és társadalmi vitára lehet bocsátani” – mondja Rékassy Balázs orvos, egészségügyi szakpolitikus, egészségügyi menedzser, akit független szakértőként kértünk az eddig nem nyilvános anyag véleményezésére. Hozzátette: „Elkeserítő az a gondolkodás, hogy ez a közérdekű – és nem mellesleg közpénzből készült – munka titkosítva lett. Hiszen mindannyiunkról szól, arról, hogyan lehetne jobbá tenni az egészségügyi ellátást és ezáltal javítani a lakosság egészségi állapotát.”
Szerinte rendkívül káros, hogy a tanulmány elsüllyesztésével a kormány azt üzeni, inkább
nem foglalkozom vele, azaz az egészségügy, a lakosság egészsége nem fontos,
ami nemcsak az orvostársadalom és az érdekképviseletek ellenérzését váltja ki, hanem minden magyarét.
Rékassy Balázs
Veres Viktor
Rékassy arra is felhívja a figyelmet: a javaslat is világosan leírja, hogy a rendszer átalakításához és későbbi működtetésére pluszforrásra van szükség, így szerinte azért is vetették el,
mert tudatosan úgy döntöttek, hogy nem akarnak többet költeni az egészségügyre.
Lett volna rá EU-s forrás, plusz a megtakarítás visszaforgatását javasolták
A birtokunkban lévő reformtervben azzal számoltak, hogy a teljes átalakításhoz szükséges pluszberuházások évente 230-270 milliárd forintot igényeltek volna 2020 és 2026 között. A kezdeti beruházási igény lett volna a legnagyobb a struktúra átalakítása miatt, ezen belül is a legtöbb pénzt az új tagolással működő járó- és fekvőbeteg-intézmények felújítására és átalakítására kellett volna költeni.
Azt is megjegyzik a terv kidolgozói, hogy ennek a kezdeti nagyobb költségnek egy része a 2021–2027-es uniós költségvetés keretében akkor még érkező EU-s forrásból fedezhető lett volna.
Igaz, a BCG azt is kimutatta, hogy ezekkel a 2020-ban kalkulált pluszráfordításokkal, és mellette a folyóköltségek javasolt növelésével együtt sem érné el Magyarország azt a szintet, amennyit a cseh állam fordít a saját egészségügyére. És nyilván számoltak azzal is, hogy a racionalizálásnak köszönhető megtakarítások visszaforgathatók a rendszerbe.
„Egy átalakításnak mindig vannak vesztesei, egy ilyen komoly stratégiai és megvalósítási tervet jól kell tudni adagolni, kommunikálni, és nem minden részlet lesz mindenki számára elfogadható. De a tervezet lényege – számunkra, hazai egészségpolitikai szakemberek számára is – teljesen egyértelmű, és az irányok helyesek: a szűrés-megelőzés fejlesztése, az alapellátás megerősítése, plusz forrásbevonás, a magánegészségügy átláthatóvá tétele, a betegutak rendbetétele-menedzselése, a felesleges kórházi kapacitások, a kihasználatlan, szétmorzsolódott, drága fenntartású, de alacsony minőségű szolgáltató ellátórendszer strukturális modernizációja. Magyarán megelőzési szempontú fejlesztés, de egyben a költséges, jelentős orvos- és szakdolgozóhiánnyal küszködő intézmények bezárása, azaz lényegi fekvőbeteg-kapacitás átalakítása is szerepet kap” – emeli ki Rékassy a talán legérzékenyebb kérdést.
„Ne legyünk igazságtalanok. Megismerve az anyagot világos, hogy a Belügyminisztérium foglalkozott a kérdéssel, és van, amit felhasznált belőle. Főleg olyan kiragadott elemeket, amelyek nem kerülnek olyan sok pénzbe, így a hálapénz visszaszorítása vagy a tb-járulék beszedési hatékonyságának növelése, illetve olyan nem lényegeseket, amelyek maximum egy szűk érdekcsoport érdekeit szolgálhatják, mint például a laborok központosítása és háttérlogisztikai fejlesztése, a beszerzések központosítása. De a javaslatban többségében vannak azok az elemek, amelyekben semminemű előrelépés nem történt” – summázza Rékassy Balázs.
2020 szeptemberében startolhatott volna
A Hippokratész-projekt megvalósítására feszesnek tűnő ütemtervet is kidolgoztak, ami három főbb szakaszból állt: első lépésben, már 2021 szeptemberéig a kevesebb időt igénylő intézkedésekkel kezdték volna, ezzel párhuzamosan már zajlott volna a nagyobb horderejű átalakítások alapozása. A második fázisban előkészítették volna a strukturális reformokat, amelyek bevezetését szerintük 2022 júliusától meg is lehetett volna kezdeni.
A radikális átalakítás szükségességét már ismert adatokkal indokolták: a többi V4-országhoz képest a magyarok várható élettartamának rövidségével, illetve azzal a mutatóval, hogy mi veszítjük el közülük – betegség vagy korai halál miatt – a legtöbb időt. A társadalom életvitele egészségtelen, az egészségtudatosság alacsony szinten van, a többség az olyan alapvető problémákkal sincs tisztában, mint az antibiotikum-rezisztencia veszélye. A szűrőprogramokra inkább nem megy el a többség, mert fél és tájékozatlan – sorolják az erre vonatkozó adatokat. Közben a magyarok általában elégedetlenek az orvoshiány, a rossz állapotú és hiányosan felszerelt létesítmények, a hosszú várakozási idők miatt.
Ehhez képest már 2035-re adatokban kimutatható eredményeket lehetett volna elérni a BCG szerint, így például a korai halandóság, vagyis a fiatalabb életkorban bekövetkező halálesetek 30 százalékos, összességében a megelőzhető halálesetek 37 százalékos csökkenését. A magyarok egészséges életéveinek számát pedig akár 10 százalékkal lehetett volna növelni.
Hiába szembesítették a kormányt, ha a NER üzleti érdeke mást diktált?
„A kizárólag szakmai alapokon nyugvó, más EU-s tagállamok „best practice”-ére épülő anyag szembesítette a magyar kormányt azzal, hogy mekkora racionalizációra, ráadásul mekkora átszervezési munkára lenne szükség. Ezen túl a több biztosítós, a „co-finance” rendszer szükségessége is benne van, ami régóta az egyik leginkább halogatott kérdés” – értékelte az anyagot egy egészségügyi kormányzattal kapcsolatban álló forrásunk, aki szerint az Orbán-kormány nem véletlenül nem vállalta ezt fel.
„Inkább titkosította – ami mit is jelent? Hogy annak az anyagnak a tartalmát megismertem, a benne foglaltakat megértettem és validálom – csak épp harmadik fél ezt nehogy megtudja. Mert ha ez egy vitatható vagy érdektelen anyag, akkor nem fogadják el, visszadobják, talán ki sem fizetik” – vélte. Forrásunk szerint a titkosítás így azt mutatja, hogy „a javaslat tele van helyes megállapításokkal, csak a harmadik fél, jelen esetben az összes választó elől ezért inkább elrejtik”.