Maradandó kognitív funkciócsökkenést okozhat a Covid-19
Érdekes módon a funkcióromlás objektív módszerekkel mérhető, de szubjektív tünetek nem feltétlenül alakulnak ki, vagyis a beteg nem biztos, hogy tudatában van állapotának.
Az EClinicalMedicine folyóirat októberi számában jelent meg az Imperial College London kutatóinak cikke, amelyben a SARS-CoV-2 Human Challenge Characterisation Study (NCT04865237) klinikai vizsgálat eredményeiről számoltak be. Ebben az egyedülálló vizsgálatban fiatal, egészséges férfiakat fertőztek meg mesterségesen a Covid-19 világjárványt okozó SARS-CoV-2 vírussal, majd rengeteg paramétert mértek rajtuk: a mostani vizsgálati eredmények kifejezetten a kognitív funkciókra vonatkozó mérésekkel foglalkoztak.
Igen sok tudományos közlemény írta le, hogy a memóriát, a szövegértést és a koncentrációt befolyásoló, hosszú távú kognitív funkcióromlás még a Covid-19 enyhe eseteit követően is gyakran előfordult. A Covid-19-ből felépülők jelentős részénél a kezdeti akut fertőzés után még hónapokig „agyköd”, memóriazavarok és szavak megformálásának nehézségei jelentkezhetnek. Keresztmetszeti és longitudinális vizsgálatok a fertőzés után egy évvel a betegeknél kognitív hanyatlást figyeltek meg, és az agyi szkennelések zsugorodást mutattak ki az agy kognícióval és memóriával kapcsolatos területein. Továbbá a SARS-CoV-2 fertőzés miatt kórházba került betegek vérvizsgálatai során az agykárosodást jelző markerek, például a neurofilamentum könnyűlánc-fehérje (NfL) és a gliafibrilláris savas fehérje (GFAP) emelkedett szintjét mutatták ki, ami potenciális jövőbeli kognitív problémákra utal, bár a tau-hoz hasonló markereknél nem mutatkozott jelentős eltérés.
A mostani Human Challenge vizsgálatban a kutatók a vírus vad típusú törzsével, kontrollált körülmények között, be nem oltott, korábban fertőzésen át nem esett (SARS-CoV-2 naiv) önkéntesek egy csoportját, 18-30 év közötti férfiakat fertőztek meg. Az önkénteseket ezután karanténba helyezték, majd nyomon követték őket, hogy meghatározzák a Covid-19 hosszú távú kognitív hatásait. Összesen 36 férfit vontak be a vizsgálatba, és közülük 18-at fertőztek meg intranazálisan. Az önkéntesek széles körű vizsgálatokon és szűrővizsgálatokon estek át, beleértve a vérvizsgálatot, mellkasröntgent, testtömegindexet és a Covid-19 kockázati tényezők felmérését.
A kutatók 11 számítógépes feladattal mérték a résztvevők kognitív teljesítményét, amelyek különböző kognitív területeket, például a reakcióidőt, a memóriát, a térbeli gondolkodást és a tervezést elemezték. A résztvevőknek ezeket a feladatokat a kiindulási időpontban, a karantén időszak minden napján és az öt nyomonkövetési időpont mindegyikében el kellett végezniük. Az elsődleges kognitív mérőszám a korrigált globális kognitív összetett pontszám vagy bcGCCS (baseline-corrected global cognitive composite score) volt. A kutatók emellett a résztvevőktől vett vérmintákban elemezték az agykárosodás markereinek, például a neurofilamentum könnyűlánc-fehérje (NfL) és a gliafibrilláris savas fehérje (GFAP) szintjét is.
Az eredmények szerint a bcGCCS-pontszámok egyértelműen azt jelezték, hogy a fertőzött csoport tagjai jelentős kognitív hiányosságokat mutattak a kontrollhoz képest. Ezek a hiányosságok csaknem egy évig fennálltak, és nem észleltek gyógyulást vagy javulást. Ezen objektív kognitív deficitek ellenére a fertőzött önkéntesek egyike sem számolt be szubjektív kognitív tünetekről. Míg a GFAP agykárosodás-marker szintje emelkedett a fertőzött csoportban, más markerek, mint a tau és az NfL nem különböztek jelentősen a fertőzött és a nem fertőzött csoport tagjai között.
A legjelentősebb deficitet mutató kognitív terület a memóriával volt kapcsolatos: az ilyen jellegű feladatok pontszámai, mint például az azonnali és a késleltetett emlékfelidézést mérő feladatoké egyértelmű csökkenést mutattak, és a fertőzöttek rosszabbul teljesítettek a memóriával kapcsolatos és a végrehajtó tervezési feladatokban, mint a nem fertőzöttek.
A kognitív feladatokat aszerint csoportosították, hogy a tanulási hatások megfigyelhetőek voltak-e az egyes ülések között, és az eredmények azt mutatták, hogy a nem fertőzött és a fertőzött résztvevők közötti kognitív különbségek a tanulási hatások figyelembevétele után is robusztusak voltak.
Bár ezek az eredmények azt jelezték, hogy a SARS-CoV-2 fertőzések mérhető különbségeket eredményeztek a kognitív hanyatlás különböző aspektusaiban, különösen a memória és a végrehajtó funkciók területén, a statisztikai tesztek nem mutattak ki szignifikáns összefüggést a kognitív deficit és a vírusterhelés, az agyi markerek és a tünetek súlyossága között.
A vizsgálat kimutatta ugyan, hogy a SARS-CoV-2 fertőzés következtében objektív és mérhető változások figyelhetők meg a kognitív teljesítmény különböző aspektusaiban, mégis további kutatásokra van szükség a kognitív deficitek mögött meghúzódó biológiai mechanizmusok megértéséhez. Fontos megállapítás, hogy a tanulmány eredményei szerint a megfigyelt kognitív változások szubjektív tünetek hiányában is fennállhatnak, ami rávilágít az érzékenyebb értékelési eszközök alkalmazásának szükségességére.
Írásunk az alábbi közlemények alapján készült:
Human challenge study reveals lasting cognitive decline after mild COVID-19
Changes in memory and cognition during the SARS-CoV-2 human challenge study
Irodalmi hivatkozás:
Trender, W., Hellyer, P. J., Killingley, B., Kalinova, M., Mann, A. J., Catchpole, A. P., Menon, D., Needham, E., Thwaites, R., Chiu, C., Scott, G., & Hampshire, A. (2024). Changes in memory and cognition during the SARS-CoV-2 human challenge study. EClinicalMedicine, 76. DOI:10.1016/j.eclinm.2024.102842, https://www.thelancet.com/journals/eclinm/article/PIIS2589-5370(24)00421-8/fulltext