Manyi nénit hajnalban bevitte a családja a sürgősségire, aztán otthagyták

Manyi nénit reggel hatkor bevitte a családja a sürgősségire, aztán otthagyták víz, étel és telefon nélkül – éjfélig. Manyi nénitől senki nem kérdezte meg egész nap, hogy evett-e vagy ivott-e bármit. Manyi néni majdnem teljesen mozgásképtelen, nagyothalló, kicsit zavart és nem utolsósorban rákos volt. Mit tehetünk, ha szeretteink kórházba kerülnek? - tette fel a kérdést a szeretlekmagyarország.hu cikkírója.

A nagy jövés-menésben és panasztengerben képtelenség átlátni, hogy pontosan ki hány korty vizet ivott. Figyelnek vérnyomásértékeket, laboreredményeket, gyógyszerezést – és ezen az osztályon amúgy nem is feladatuk az etetés-itatás. Amikor a sürgősségi protokollokat kitalálták, még két, de legfeljebb 8 órás várakozás volt az általános. Most már 6-12 de akár 18 órával kell számolni.

Épp ezért szerintem lassan ideje volna felülvizsgálni a lejárt szavatosságú eljárásrendeket, hiszen egészségügyi okból is monitorozni kéne, hogy fennáll-e a kiszáradás lehetősége, és esetleg azért romlanak-e a nagy gondossággal mért laborértékek.

Aztán Manyi néni családjára kezdtem haragudni. Hogy lehet egy palack ásványvíz, keksz és legfőképpen telefon nélkül itt hagyni a szerettünket? Miért nem ellenőrizték százszor, hogy minden nála van-e? Telefon, pénz, gyógyszerek, okmányok, leletek, zsepi, stb.? Esetleg ennyire rosszban vannak? Megeshet, hogy egy megöregedő bántalmazó szülő irányába jobb csak a minimum szinten tartani a kapcsolódást, de jelen esetben nem tűnt reálisnak ez az opció.

kétségbeesett dühömben elkezdtem a saját házam táján sepregetni. Mi újságírók, és médiamunkások vajon kivesszük-e a részünket az egészségügyi „új viselkedési szabályokat” illető edukációból? Vajon az ország Manyi nénijeinek családjaihoz nem nekünk kéne nagyon közérthetően eljuttatni az információt, hogy már elengedhetetlen az aktív részvétel a betegellátásban?

Tanácsok a hozzátartozóknak, ha kórházban kell vinniük a rokonukat - a teljes cikkben.