Azonnali beavatkozást sürget az alapellátás állapotáról készült átfogó szakmai tanulmány, amely szerint a háziorvosi rendszer működőképessége már rövid távon is veszélybe kerülhet. A dokumentum szerint a betöltetlen praxisok számának növekedése, az elöregedő orvosi kar és a tartós finanszírozási hiány együttesen olyan válságot idézett elő, amelynek kezeléséhez sürgős állami lépésekre és jelentős többletforrásokra van szükség.
Azonnali krízismenedzsmentre van szüksége az alapellátásnak azért, hogy a lakosság számára az ellátás legalább a minimum szinten biztosítva legyen. Ultra rövidtávon be kell avatkozni, hogy a hatások azonnal érezhetőek legyenek.
Az alapellátás működőképessége ma már nem csupán szakpolitikai kérdés, hanem a mindennapi betegellátás biztonságát érintő akut probléma. Egy frissen publikált, 77 oldalas szakmai tanulmány szerint a rendszer olyan állapotba került, amely azonnali beavatkozást igényel: a cél rövid távon nem is a fejlesztés, hanem az, hogy legalább a minimumszintű ellátás mindenhol biztosítva legyen.
A dokumentumot példátlan szakmai összefogás keretében állították össze: a Magyar Orvosi Kamara (MOK) több tagozata mellett részt vett benne a szakdolgozói kamara, több szakszervezet, valamint a mentődolgozók képviselete is. A szereplők egybehangzóan állítják: az alapellátás megerősítése nélkül nem működhet sem a szakellátás, sem a kórházi rendszer. Egy korszerű, jól szabályozott, széles jogosítványokkal rendelkező háziorvosi rendszer a modern egészségügy alapja – ennek hiányában a teljes ellátórendszer sérülékennyé válik.
A helyzetet a tanulmány egyértelműen krízisként írja le. A problémák három fő területen sűrűsödnek: súlyos humánerőforrás-hiány, tartós finanszírozási deficit és a működés gazdasági ellehetetlenülése, valamint a szakmai feltételek és képzési rendszerek hiányosságai. A szerzők hangsúlyozzák: a megoldás állami feladat, és a felelősség is az állami irányítást terheli – beleértve az intézkedések elmaradásának következményeit is.
A számok is alátámasztják a romló trendet. 2026 márciusában Magyarországon 6373 háziorvosi praxis működött, ezek közül 5352 volt betöltve, míg 1021 praxis üresen állt. Ez országosan 16 százalékos hiányt jelent.
Egy évvel korábban, 2025 februárjában még „csak” 956 betöltetlen praxis volt, vagyis a tendencia egyértelműen romló. A kiüresedés gyorsulása mögött strukturális okok állnak, amelyek rövid távon is beavatkozást igényelnek.
A finanszírozási problémák az egyik legkritikusabb feszültségpontja a rendszernek. Az alapellátásban dolgozók bére jelenleg az egészségügyi szolgálati jogviszonyban dolgozók fizetésének mintegy háromnegyedét éri el. Eközben a működési költségek – rezsi, fenntartás, fejlesztés – finanszírozása nem követte az inflációt: a kártyapénz egy pontra jutó összege évek óta változatlan, és több mint egy évtizede nem emelkedtek az egyéb, illeték jellegű bevételek sem. A praxisok többsége formálisan vállalkozásként működik, valójában azonban inkább kényszervállalkozásként, erősen korlátozott mozgástérrel.
A szakmai szervezetek szerint rövid távon csak jelentős többletforrás bevonásával lehet stabilizálni a rendszert. Kulcskérdés az inflációkövető, reálértéken számolt finanszírozás biztosítása, valamint az, hogy semmilyen átalakítás ne rontsa a jelenleg működő praxisok helyzetét.
A legsúlyosabb strukturális kockázatot a háziorvosi kar elöregedése jelenti. A háziorvosok medián életkora jelenleg 61 év, a praxisokban dolgozók 54 százaléka már betöltötte a 60. életévét, és 38 százalékuk nyugdíjas korú. Ez a korfa gyakorlatilag előre kódolja a praxisok további gyors kiürülését. A tanulmány ezt „időzített bombaként” írja le, amely nemcsak az alapellátást, hanem az egész egészségügyi rendszert veszélyezteti.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a kormányzati reformok egy része – például az új ügyeleti rendszer kötelező jellege – aránytalan terhet ró az idősödő orvosokra. A szakmai javaslatok között ezért szerepel a kötelező jelleg megszüntetése, illetve a feladatok újragondolása a rendelkezésre álló humánerőforrás figyelembevételével.
A problémák nem korlátozódnak a háziorvosi ellátásra. A fogászati alapellátásban például papíron 2 580 praxis működik (ebből 1 936 vegyes, 445 felnőtt és 199 gyermekpraxis), és 249 a hivatalosan betöltetlen körzetek száma. A valós helyzet azonban ennél kedvezőtlenebb: a tartós helyettesítéssel működő praxisok formálisan betöltöttnek számítanak, miközben az ellátás minősége és folytonossága gyakran sérül.
A tanulmány nemcsak a problémákat sorolja fel, hanem intézményi szintű változtatásokat is sürget.
Az egyik legmarkánsabb javaslat, hogy az egészségügy ismét önálló minisztériumi szintű irányítást kapjon, mert a jelenlegi, belügyi struktúrába ágyazott modell nem biztosít kellő súlyú érdekérvényesítést.
Rosszabb lett a helyzet: egyre több rendelőben nincs háziorvos
Emellett egy olyan, döntési jogkörrel rendelkező, több szereplőt integráló munkabizottság létrehozását is indokoltnak tartják, amely egyszerre kezeli a krízist és készíti elő a közép- és hosszú távú reformokat. A cél egy olyan, ciklusokon átívelő stratégia kialakítása, amely nemcsak reagál a problémákra, hanem új alapokra helyezi az alapellátást.
A szakmai szervezetek üzenete egyértelmű: az alapellátás megerősítése nélkül nincs fenntartható egészségügy. A kérdés már nem az, hogy szükség van-e beavatkozásra, hanem az, hogy milyen gyorsan és milyen mértékben sikerül lépni – mielőtt a krízis tovább mélyül.
A teljes tanulmány ezen a linken érhető el.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza