"Amikor ismét jöttem dolgozni, már mellé osztottak be. Leírhatatlan, amit éreztem – én ébreszthettem, amikor végre levehettük a gépekről.”
„Közelről hallottam, ahogy egy kislány elkezd kiabálni, sikítani, édesanyja is próbált kétségbeesetten segítséget kérni – ekkor már láttuk, hogy egy férfi fekszik a földön” – emlékszik vissza Szegvári Éva, aki a Szent György Kórház Kardiológiai Osztályán dolgozik. „A férjemmel azonnal odasiettünk, ennyi év egészségügyi tapasztalattal a hátunk mögött azonnal láttuk, nagy a baj. A hátára fordítottuk, megnéztük a pulzust, ám nem voltak életjelek, nem lélegzett - olvasható a kórház honlapján.
Innentől felgyorsultak az események. Pál – Éva férje, aki 45 éve dolgozik az egészségügyben – azonnal megkezdte az újraélesztést, ketten is hívták közben a mentőket.
„Attól féltem, majd biztosan minden strandoló odasereglik, de nem ez történt. Mindenki tisztes távolból figyelte az eseményeket, egy fürdőző kivételével, aki próbált nekünk segíteni. Láttam a megdöbbenést, a tanácstalanságot az arcokon. Közben faggattam a feleségét, milyen korábbi betegségei voltak, nővérem pedig, aki szintén velünk volt, próbálta tartani a lelket bennük – folytatja az ápolónő. Láthatóan még mindig felzaklatják a történtek, pedig munkájából adódóan nem először kell helytállnia krízishelyzetben.
„Gyakorlatilag a férjem tartotta életben a mellkaskompresszióval, amíg kiért a mentő. Nagyon felkészült mentőorvos érkezett, két ápolóval – azonnal felvilágosítottuk őket, mi történt, és elmondtuk, hogy hol dolgozunk. 40 percig küzdöttünk az édesapa életéért, mire sikerült vénát biztosítani, gyógyszereket, infúziót kapott – felváltva élesztette őt újra a férjem és a mentős. Igazi csapatmunka volt.”
Húsz percig állt fenn a kamrafibrilláció, az EKG értékeiből derült ki, hogy alsófali infarktussal állnak szemben. Még kritikus állapotban volt, mikor elindult a pácienssel a mentő.
„A Szent György Kórházba szállították a beteget, tudtam, hogy a mi osztályunkra fog kerülni. Dr. Lőrincz Márton Ákos volt épp az ügyeletes orvos, behívták a szívkatéteres teamet. Sikerült tágítani a koszorúeret majd hipotermiás eljárást alkalmaztak – ekkor 24 órán keresztül hűtjük a beteget annak érdekében, hogy az agyi funkciók ne sérüljenek. Még aznap este betelefonáltam az osztályra, a kollégák mondták, stabil az állapota. Amikor ismét jöttem dolgozni, már mellé osztottak be. Leírhatatlan, amit éreztem – én ébreszthettem, amikor végre levehettük a gépekről” – meséli könnyeivel küszködve Éva.
Éva diplomás ápolónő. Soha nem volt számára kérdés, milyen hivatást válasszon magának. Férje, Pál, 45 éve dolgozik a szakmában, eleinte mentősként dolgozott, majd előbb a sürgősségi csapatát erősítette, aztán a Neurológiai Osztályon dolgozott, ma pedig a kórház Pulmonológia Osztályán találkozhatunk vele.
A teljes cikk a kórház honlapján olvasható.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza