Egyre csökkennek a GDP arányos egészségügyi közkiadások, valamint 14 év alatt háromezer milliárd forintot vontak ki az E-alapból, mondta a META konferenciáján Orosz Éva, az ELTE professzor emeritusa.
Az egészségügyi közkiadások reálértéke 2019-ben 2005-höz képest Magyarországon csupán 0,3 százalékkal volt magasabb, mondta Orosz Éva, az ELTE professzor emeritusa, a Magyar Tudományos Akadémia doktora a Magyar Egészség-gazdasági Társaság (META) konferenciáján. Ezzel szemben Csehországban 58 százalékkal, Szlovákiában 57 százalékkal, Lengyelországban 105 százalékkal emelkedtek az egészségügyre költött közkiadások.
A V3-országokban az egészségügyi közkiadás növekedési üteme megdöbbentő különbséget mutat. A professzor szerint többek között ezek a számok is okoznak jelentős hozzáférési és ellátásbeli zavarokat a hazai egészségügyi ellátórendszerben. Az alacsony közkiadások miatt tapasztalnak a betegek hosszú várólistákat, és várnak több hónapot arra, hogy egy-egy szakorvoshoz bejussnak.
Egyébként a várólistákon térdprotézisért állnak sorba a legtöbben az egészségbiztosító nyilvánosan elérhető adatai szerint. Október elején 13,8 ezren vártak térdműtétre.
Az egészségügyi kiadásokkal kapcsolatban a professzor azt is elmondta, hogy csökkenő és kirívóan alacsony részesedése van a kormányzati kiadásokban, ezzel szemben az Európai Unió (EU) országaiban folyamatosan növekvő tendencia látszik.
1992-ben a magyar egy főre jutó közkiadások az EU14-országok szintjének az 50,1 százalékát érték el, 2019-ben pedig már csak a 38,9 százalékát. Eközben Csehországban 1992-ben az EU14 átlagának 40,3 százalékára, 2019-ben pedig már 75,4 százalékra nőttek az egy főre jutó közkiadások.
1992-ben még nálunk volt a legmagasabb az egy főre jutó közkiadások értéke a visegrádi országokban: 24,4 százalékkal meghaladta a csehországit, 2019-ben pedig annak már csak az 51,6 százalékát érte el; a lengyelországinak 1992-ben közel a kétszeresét tette ki, 2019-ben pedig már a lengyel kiadások 11 százalékkal meghaladták a magyar értéket. 2019-ben Szlovákiában 19 százalékkal volt magasabb az egy főre jutó közkiadás értéke, mint nálunk, többek között ez is kiderül Orosz Éva elemzéséből.
Az egészségi állapot és az egészségügyi kiadások átfogó elemzése azt mutatja, hogy felzárkózás helyett leszakadás történt Magyarországon. Számos alapvető indikátorban növekedett a lemaradásunk nem csak a fejlett EU-országaihoz, de a többi visegrádi országhoz képest is.
Az összes egészségügyi közkiadás részesedése 1992 -2019 között 87 százalékról 69 százalékra csökkent: ez a hatodik legalacsonyabb az EU-ban, sorolta Orosz Éva.
A GDP arányos egészségügyi közkiadások 2023-ban 4,5 százalékon álltak, 1992-ben 5,9 százalék volt, 2005-ben is a GDP 5,6 százalékát költötte a költségvetés az egészségügyre, emelte ki Orosz Éva.
Kirívóan alacsony, amit a magyar költségvetés egészségügyi kiadásokra szán, míg 2019-ben ez 9,8 százalék volt, szemben a csehországi 18,4 százalékkal, a lengyel 11,7 százalékkal és a szlovák 14,2 százalékos költéssel, véli Orosz Éva.
A professzor kiemelte: 14 év alatt körülbelül háromezer milliárd forint forráskivonás történt az E-alap terhére.
Az elkerülhető halálozással kapcsolatban elmondta: a magyar lakosság egészségi állapota az egyik legrosszabb volt már a 80-as években és a 2020-as években is. Mára azonban az egészség-egyenlőtlenség nagyobbak, mint a 80-as években, jelentős humánerőforrás krízis van az egészségügyben.
A 2015 és 2019 közötti ötéves időszakban 234 ezer volt az elkerülhető halálozások száma Magyarországon, vagyis ennyi 75 évnél fiatalabb magyart veszítettünk el. Csehországban ez a szám 86 ezerrel kevesebb volt, ha pedig elértük volna a lengyel színvonalat, akkor 72 ezerrel kevesebb magyar halt volna meg.
A professzor szerint a közkiadások jelentős mértékű, tartósan átgondolt emelése nélkül nem érhető el lényeges javulás. Az egészségügyi közkiadások reformok nélküli növelése nem eredményezheti az egészségügyi ellátórendszer javulását.
Az állami betegellátás elégtelenségét a magyar társadalom egy része – az ellátás bizonyos területein – „zsebből” igyekezett kompenzálni. A magyarországi egy főre jutó magánkiadások jelentősen közeledtek az EU14-országok szintjéhez: 1992-ben az EU14-országok 27,2 százalékát tették ki, 2019-ben pedig már elérték a 64,2 százalékát.
Egészséggazdasági elemzések szerint 18-21 millió forint veszteséget jelent a társadalomnak minden egyes el nem végzett bariátriai műtét elhalasztása, mondta Szijjártó Attila, a Semmelweis Egyetem (SE) Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikájának igazgatója.
A bariátria műtét, az a gyomor-bél műtét, amit testsúlycsökkentés céljából végeznek a kórosan elhízott pácienseknél.
Magyarországon jelenleg nem közfinanszírozott még az ilyen típusú műtét, míg Lengyelországban például már igen. És arra sincs adat, hogy Magyarországon hány beteg esett már túl bariátriai műtéten a magánellátásban.
Szijjártó Attila szerint fontos lenne nemzeti bariátriai centrumokat létrehozni, éppen ezért a SE a napokban benyújtott a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelőnek (NEAK) egy beadvány, hogy teremtsék meg a lehetőségét az állami ellátás keretében is a bariátria műtétek elvégzésének.
Évente 100 műtétre tettek javaslatot, amit a SE-en végeznének.
A felnőttkori elhízás az energiaháztartás zavaráról szól, és ehhez társbetegségek is társulnak. A bariátria kezelés célja, hogy az egészségügyi kockázatokat csökkentse. A SE igazgatója hozzátette: 35-ös testtömegindex felett már javasolják a műtétet. Jelenleg népegészségügyi prioritás a túlsúlyos, valamint az elhízott cukorbetegek kezelése is, ezért lenne fontos, hogy nagyobb egészségpolitikai prioritást kapjanak a bariátriai műtétek.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza