Az 1950-es évek elején újra felszerelték a sziklakórházat, ám innentől – így az 1956-os forradalom idején is – titokban működött.
Még a tősgyökeres budapestiek közül is csak nagyon kevesen tudják, hogy van egy hely a Budai Várhegy belsejében, ami rengeteg titkot, fájdalmat, szenvedést és megannyi emberi sorsot őriz - írja a tények.hu.
Az egykori Székesfővárosi Sebészeti Szükségkórház létrejöttének az 1930-as évek feszült nemzetközi hangulata ágyazott meg. Érezhető volt, hogy egy újabb nagy háború van készülőben, ezért az akkori kormányzati negyed alatti barlangokat, pincéket összekapcsolták, kialakítva egy egységes óvóhelyrendszert.
A bunkerhez idővel egy elsősegélynyújtó helyet is terveztek, a fokozódó légicsapásokat látva pedig 1943-ban kórházzá fejlesztették a létesítmény. A Tények.hu kamerájának megszólaló Seibriger Erzsébet maga is szemtanúja volt a föld alatti történéseknek, ugyanis édesapja sebész-főorvosként szolgált ott, mi több, csak azért élte túl a háborút, mert a kórház nem engedte elhurcolni a zsidó dolgozóit.
...
Dégi Tamás főmérnök a Tények.hu-nak elárulta, az 1950-es évek elején aztán újra felszerelték az intézményt, ám innentől – így az 1956-os forradalom idején is – titokban működött. Ugyan több generáció is azt hitte, a sziklakórház már végleg a múlté, a berendezések a mai napig üzemképesek, noha most már múzeumként működik a hely.
További részletek a cikkben.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza