Témája az orvosi pálya nehézségei, a szakszervezettel való kapcsolata és hogy miért éri meg MOSZ tagnak lenni.
A teljes videó IDE kattintva érhető el.
Hogyan kerültél a szakszervezetbe?
A nevem Sütő Renáta. 2012-ben végeztem a Debreceni Egyetemen általános orvosként, és a rezidensi éveim alatt a Miskolci Egyetemen elvégeztem az orvos-közgazdász ráépített szakképzést is, majd végül 2018-ban szereztem aneszteziológiai és intenzív terápiás szakvizsgát.
Ami a szakszervezet felé fordított, azok inkább szomorúbb megtapasztalások voltak. Egyrészt az orvosi egyetem alatt, másrészt pedig amikor dolgozni kezdtem.
A mi szakmánkban rengeteg idő telik el tanulással. Pont azért, mert hosszú a képzés, mire diplomát szerez a hallgató, addigra már bőven fiatal felnőtt. Olyan életkorban van, amikor a vele egykorúak, akik nem ezt a szakmát választották, már régen pénzt keresnek.
Az orvosi egyetemen engem nagyon meglepett az a szigorú hierarchia, amiben a fiatal hallgatóknak be kell illeszkedniük. Tudom, hogy erre egyes esetekben szükség van, mégis sokszor igazságtalannak vagy szükségtelennek éreztem, de nyilván az ember ezt elfogadja. Ami viszont már érthetetlen volt, hogy ugyanez a munkahelyen is folytatódott. A pályámat egy megyei kórházban kezdtem, nagyon inspiráló szakmai környezetben. Sok munka volt, jó minőségű munka volt, mégis azt éreztem, hogy nem tudok megfelelő módon a munkámra koncentrálni - a kollegiális kapcsolatok minősége miatt.
Az egészségügyi dolgozók minden hierarchikus szinten frusztráltak, és ezek olyan frusztrációk, amik nem csupán a mindennapi munkavégzésből, hanem a munkáltató általi nyomásból, a betegek sokszor irreális elvárásaiból és a saját magunkkal szemben támasztott elvárásokból is fakadnak. Az ember a munkáltatója felé ezt nem tudja kommunikálni, a betegek felé nem szeretné, úgyhogy sok esetben marad a kollektíva, és ez rendkívüli módon ront a munkahely hangulatán.
Az általános tapasztalatom az, hogy a munkavállalói jogokkal igazából nagyon kevés kolléga van tisztában. Bármelyik egészségügyi intézményben is fordultam meg, mindenki természetesnek vette, hogy azt a munkaszerződést, amit kap, azokkal a feltételekkel, amivel a munkáltató megfogalmazza, kritika nélkül elfogadja és aláírja. Az orvosok az értelmiségnek az egyik jelentős társadalmi rétegét alkotják, és aláírnak úgy dolgokat, hogy nem olvassák el? Számomra ez nagyon meglepő élmény volt.
Amikor végül átkerültem Debrecenbe, akkor volt szerencsém Szabad Zoltánnal, az akkori szakszervezet elnökével megismerkedni, és ő bíztatott arra, hogyha ilyen gondolataim vannak, esetleg látom azt, hogy helyileg milyen problémák vannak, amiket meg lehetne oldani, akkor alapítsunk a jelenlegi munkahelyemen egy munkavállalói csoportot.
Innen indult a szakszervezeti tevékenységem, és nagyon sokat gondolkodtam azon, amikor alelnökké jelöltek, hogy mit is tudnék én tenni ezért a szervezetért, mit tudnék tenni az orvostársadalom egészéért, hogy picit könnyebb legyen?
Véleményem szerint nagyon hosszú idő kellene a változáshoz, ahhoz, hogy a kollégáink körében mindenki a helyén kezelje a munkavállalói szerepkörét. Viszont én azt gondolom, hogy ha növelni tudnánk az orvostársadalom munkavállalói tudatosságát, azzal rengeteg frusztrációt lehetne feloldani.
Ha meg tudnánk mutatni azt az orvoskollégáknak, hogy együtt milyen helyi vagy akár globális változásokra képesek, akkor azzal egyrészt ráébrednének arra, hogy az összefogásnak igenis van értelme, és számíthatnak egymásra, egy közösség részei, akik ugyanazért a célért dolgoznak, másrészt pedig jobb körülmények között tudnák ugyanazt a munkát elvégezni, még ha az ugyanolyan nehéz, fárasztó vagy éppen megterhelő is, mint korábban.
Miért tartod fontosnak a tagságot?
Fontosnak tartom a szakszervezeti tagságot az orvoskollégák részéről, mert azt gondolom, hogy egyrészt fontos az, hogy érezzük, hogy számíthatunk egymásra, hogy egy olyan közösség tagjai vagyunk, akik egymásra vannak utalva, másrészt pedig szeretném, ha minden kolléga átélhetné azt az érzést, hogy együtt rengeteg dolgot el tudunk érni, amit külön-külön viszont nem.
Miért gondolod, hogy másnak érdekes lehet ez a tagság?
Azért lehet fontos és érdekes az orvoskollégáknak a szakszervezetbe történő belépés, illetve a tagságuk megtartása, mert a munkavállalói jogok képviseletére kizárólag a szakszervezet jogosult. A Magyar Orvosi Kamara rengeteget tett azért az utóbbi időben, hogy a hivatásunkat és a kollektívánk érdekeit a mindenkori kormányzat felé képviselje, viszont sajnos ők kizárólag a szakmai érdekképviseletet tudják elvégezni. A munkavállalói érdekképviseletet, tehát a munkajogokat, a mindenkori munkáltatókkal szembeni esetleges kisebb és nagyobb jogi vitákban történő fellépést kizárólag a szakszervezet keretein belül tudjuk megvalósítani. Ideális esetben ilyen problémák a törvényi szabályozás alapján nem merülnek fel, viszont a gyakorlati tapasztalatunk az, hogy ez nem mindenhol történik meg hiánytalanul, és azt gondolom, hogy lennie kell egy olyan szervezetnek, akire az orvoskolléga számíthat, abban az esetben, hogyha nem tudja maradéktalanul foganatosítani a törvényben meghatározott jogait.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza