A járvány és az általa okozott veszteségek lehetőséget adnak a társadalomnak és a döntéshozóknak, hogy másképpen tekintsenek az egészség ügyére.
Ha egy következő járványra felkészültebbek akarunk lenni, illetve a járvány leküzdésére kellő erőforrások birtokában akarunk lenni, a népegészségügyi intézményrendszert fejleszteni kell - írja vitaindítónak szánt dolgozatában Vokó Zoltán, az MTA doktora, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Technológiaértékelő és Elemzési Központ igazgatója. Véleménye szerint az egészség ügye nem maradhat az egészségügy ügye, ezért a sikereket felmutató országok tapasztalatai alapján számba vette a népegészségügyi rendszer átalakításához szükséges legfontosabb elemeket. A cikket az mta.hu közölte.
A mai napig 596 személy hunyt el az új típusú koronavírus-fertőzés következtében Magyarországon. Az ország és személy szerint minden polgára jelentős erőfeszítéseket tett, hogy ma ne ezreket kelljen gyászolni. Kiderült, hogy az egészségünket közvetlenül, hirtelen fenyegető veszély elhárítása érdekében képesek vagyunk összefogni, a társadalom erőforrásait mozgósítani, jelentős áldozatokat vállalni és közösen cselekedni. Ez egyértelműen jelzi, hogy hazánkban az egészség komoly érték egyénileg és társadalmilag is.
2018-ban Magyarországon 25 ezerrel többen haltak meg ahhoz képest, mint ha olyan lett volna minden korcsoportban a halálozás, mint Csehországban. Ausztriához képest a többlethalálozásunk 50 ezer fő volt, azaz a ténylegesen elhunyt 130 ezer emberhez képest, „csak” 80 ezren haltak volna meg az osztrák halandósági viszonyok esetén. Azt gondolhatnánk, hogy ez egyértelműen jelzi, hogy hazánkban az egészség sem egyéni, sem társadalmi szinten nem érték.
Mi okozza ezt a nyilvánvaló ellentmondást?
Ahhoz, hogy egy társadalmi problémát megoldjunk – mint amilyen a magas magyarországi halandóság –, előbb fel kell ismerni, majd meg kell találni rá a technikai megoldást, végül a társadalomnak ezeket a technikai megoldásokat végre kell hajtania.
A több tízezer többlethaláleset nem látható, csak egy szűkebb szakmai közösség számára. Nincsenek védőfelszerelésben kivonuló mentők a betegek körül, nincsenek egyenként felsorolva a halálesetek a kormányzati honlapon, az egész társadalom egyfajta fátumként tudomásul veszi, hogy emberek tízezrei halnak meg idő előtt az országban. A szűk szakmai közösség hiába igyekszik a döntéshozók és a közvélemény felé artikulálni a probléma nagyságát, nem képes önmagában változást elérni.
A technikai megoldások ismertek ahhoz, hogy egészségesebb módon, egészségesebb környezetben éljünk, és jobb minőségű, hatékonyabb egészségügyi ellátásunk legyen, és ezáltal jelentősen csökkentsük a magyar lakosság halandóságát.
A probléma felismerésén túl ezeknek a technikai megoldásoknak a társadalmi szintű megvalósítása hiányzik. Ez azonban csak a probléma felismerése után várható. Amikor szembesülünk vele mindnyájan, hogy a krónikus, nem fertőző betegségek járványa évente több honfitársunkat viszi el, akiknek a halálát meg tudtuk volna előzni, mint ahány halálesettel a kontrollálatlan járvány fenyegetett bennünket, akkor azzal is szembe kell néznünk, hogy ezt a társadalmi problémát a járvány kontrolljára fordított erőforrásoknak a töredékéből meg tudnánk oldani.
A megoldás persze nem egyszerű.
Először is politikai akarat kell, hogy a lakosság egészségének fejlesztése prioritást kapjon, azaz az egészség ügye ne maradjon az egészségügy ügye.
A sikereket felmutató országok tapasztalatai alapján a sikeres recept további főbb elemei:
- Egészségbarát kormányzás, azaz olyan kormányzati politika, amelynek minden szegmensét átszövi az a szemlélet és gyakorlat, hogy minden politikai és szakpolitikai intézkedésnél olyan beavatkozásokra kell törekedni, amelyek kedvezően hatnak a lakosság egészségére, és csökkentik, de legalábbis nem növelik az egészségegyenlőtlenség mértékét. Az adópolitikától az oktatáson át a mezőgazdaságig lényegében minden szakpolitika alapvetően kihat a lakosság egészségére, így alig van olyan ágazat, amely kivételt képezne.
- Össztársadalmi összefogás ahhoz, hogy a lakosság egészét mozgósítani lehessen, ami feltétlen szükséges a változásokhoz. Új értékszemléletet kell közvetíteni, elő kell segíteni, hogy a mindennapi egyéni döntésekben az egészségesebb döntés legyen az értékesebb és a könnyebb. Ehhez széles körű partneri összefogás kell a kormányzat, az önkormányzatok, a civil szervezetek, az egyházak, a média, a vállalatok, a munkáltatók, az oktatási, egészségügyi és szociális intézmények között.
- Népegészségügyi program, amely stratégiai keretet ad a beavatkozásoknak, meghatározza, hogy honnan hova és milyen úton akarunk eljutni, az egyes érdekelteknek milyen szerepet kellene ebben vállalniuk, milyen erőforrások, szervezeti keretek szükségesek a megvalósításához. A stratégiai keret alapján lehet meghatározni és megvalósítani a rövid távú cselekvési terveket.
- Megfelelő szervezeti keret, amely biztosítja, hogy a számos partner együttműködésében megvalósuló program megfelelően irányított, jó szakmaiságú, hatékonyan koordinált és monitorozott legyen. A szervezeti keret kulcsa a megvalósítás motorjaként funkcionáló koordináló szervezet. A teljes tanulmány itt olvasható
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza