Hiába emelkedtek jelentősen az egészségügyi bérek az elmúlt években, a háziorvosi rendszer válsága tovább mélyül. Már jócskán ezer feletti praxis betöltetlen, a háziorvosok mediánéletkora 61 év, és egy friss szakmai tanulmány szerint átfogó reform nélkül a rendszer jelenlegi formájában nem tartható fenn.
Miközben az elmúlt években jelentősen emelkedtek az egészségügyi bérek, a háziorvosi rendszer válságát ez sem tudta megállítani. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 2019 és 2025 között valamennyi egészségügyi foglalkozási csoportban nőttek a keresetek: a legnagyobb, 230 százalékos béremelést az általános orvosok kapták, míg a legkisebb – de még így is közel 100 százalékos – növekedést a gyógyszerészek, valamint a gyógyszertári és gyógyszerellátási asszisztensek érték el. A korábbi évek kétszámjegyű béremelkedése azonban tavaly már érezhetően lassult, 2025-ben átlagosan mindössze 3,1 százalékkal nőttek a fizetések.
A legmagasabb havi bruttó átlagkeresettel továbbra is a szakorvosok rendelkeztek, akik átlagosan több mint 2,1 millió forintot kerestek, míg a legalacsonyabb bért a gyógyszertári és gyógyszerellátási asszisztensek kapták, átlagosan 594 ezer forintot. Mindez ugyan javította az egészségügyi dolgozók jövedelmi helyzetét, a háziorvosi alapellátás legégetőbb problémáit – az orvoshiányt, az elöregedő szakmát és a betöltetlen praxisok számának növekedését – azonban nem oldotta meg. Ezt támasztja alá az Orvosi Hetilap friss összefoglaló tanulmánya is, amely szerint a magyar alapellátás mára az egészségügy egyik legsúlyosabb válságterületévé vált.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) szerint is folytatódott a háziorvosi alapellátásban a kedvezőtlen tendencia. Tavaly összesen 5371 háziorvos és házi gyermekorvos dolgozott Magyarországon, ami egy év alatt 1,8 százalékos csökkenést jelentett. A visszaesés különösen a gyermekellátást érintette, a házi gyermekorvosok száma ugyanis 3,8 százalékkal mérséklődött.
Bérfejlesztést várnak az egészségügyi szakdolgozók is. Korábban Hegedűs Zsolt egészségügyi miniszter egy nyár eleji egészségügyi konferencián arról beszélt, hogy az ápolók fizetésemelése prioritás.
Hegedűs Zsolt szerint az elkövetkező években évente 500 milliárd forinttal több forrás érkezik az egészségügybe. Az idei többletforrás jelentős részét az ápolói bérek emelésére fordítják annak érdekében, hogy enyhítsék a humánerőforrás-válságot.
A miniszter úgy látja, a krónikus alulfinanszírozottság ördögi kört hozott létre: romlott az intézmények infrastruktúrája, késlekedtek a fejlesztések, állandósultak a bérfeszültségek, és mindez a betegellátás biztonságát is veszélyezteti. Az alulfinanszírozottság kapcsán kiemelte: jelenleg a GDP 4,7 százalékát fordítja az ország egészségügyi kiadásokra, miközben Európában ennek jellemzően a kétszerese jut erre a területre.
Erre reagálva a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) rövid távon 20 százalékos béremelést és többéves bérfelzárkóztatást követel, míg a Magyar Egészségügyi Szakdolgolgozói Kamara (MESZK) szerint a bérrendezés csak egy eleme annak az átfogó reformnak, amely kiszámítható életpályával, igazságosabb bértáblával és jobb munkafeltételekkel teheti ismét vonzóvá az egészségügyi szakdolgozói pályát.
A magyar alapellátás helyzete az elmúlt három évtizedben látványosan romlott: a kilencvenes évek egyik sikertörténetéből mára az egészségügy egyik legsúlyosabb válságterülete lett.
Erre a következtetésre jut Rurik Imre, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének professzora az Orvosi Hetilap összefoglaló tanulmányában, amely szerint a problémák gyökere nem csupán az orvoshiányban, hanem az alulfinanszírozottságban, a túlzott adminisztrációban és a hosszú távú egészségpolitikai koncepció hiányában keresendő.
A tanulmány szerint a háziorvosi rendszer egyik legsúlyosabb gondja az elöregedő orvostársadalom. A háziorvosok mediánéletkora már 61 év, a gyermekorvosoké pedig 63 év. Nyolcszor annyi 70 év feletti háziorvos dolgozik a rendszerben, mint 35 év alatti, miközben a praxisok több mint fele 60 év feletti orvos kezében van. Ez azt vetíti előre, hogy a következő években egyre több körzet maradhat tartósan orvos nélkül.
A számok már most is riasztók: 2026 februárjának végén a 6384 háziorvosi praxisból 1017 volt betöltetlen. Ez azt jelenti, hogy a magyar lakosság legalább 15 százalékának nincs állandó háziorvosa.
Bár az állam akár 20 millió forintos letelepedési támogatással is próbálja vonzóbbá tenni az üres praxisokat, a fiatal orvosok számára továbbra sem jelent vonzó életpályát a háziorvoslás. A szakvizsgát szerzők jelentős része inkább helyettesítést vállal, más szakterületre megy, vagy külföldön próbál szerencsét.
A problémát tovább súlyosbítja, hogy nemcsak orvosból, hanem szakdolgozóból is komoly hiány alakult ki: több mint ezer ápoló és adminisztratív munkatárs hiányzik az alapellátásból. Ráadásul a háziorvosképzés sem teszi igazán vonzóvá a szakmát, mivel az egyetemi oktatásban kevés gyakorlati képzés jut a családorvoslásra, így a hallgatók többsége már az egyetemi évek alatt más szakterület mellett köteleződik el.
Miközben egyre kevesebb az orvos, a háziorvosokra háruló feladatok száma folyamatosan nő.
Évente már több mint 71 millió betegellátási eseményt jelentenek az alapellátásban, miközben a telefonos és online konzultációk száma is folyamatosan emelkedik.
A háziorvosok végzik a laborvizsgálatok mintegy felének kezdeményezését, a röntgenvizsgálatok körülbelül ötödét, valamint a hasi ultrahangok tizedét is, ugyanakkor számos diagnosztikai vizsgálathoz továbbra sincs közvetlen jogosultságuk. CT-re vagy MRI-re például nem utalhatnak be közvetlenül, ami meghosszabbítja a betegek ellátását.
A finanszírozás ugyan az elmúlt években nominálisan emelkedett, a szerző szerint azonban ez nem követte az inflációt és a növekvő működési költségeket. Az alapellátás költségvetésének jelentős részét ma már a bérek teszik ki, miközben számos finanszírozási elem – például az egyes vizsgálatok vagy adminisztratív feladatok díjazása – évek óta változatlan összegű. A jelenlegi teljesítményértékelési rendszer ráadásul olyan tényezőktől is függ, amelyekre a háziorvosoknak nincs valódi ráhatásuk, például a betegek együttműködésére vagy a szűrővizsgálatokon való részvételére.
A tanulmány szerint az alapellátás problémái nem oldhatók meg pusztán kisebb korrekciókkal. A szerző átfogó reformot sürget: több forrást, szélesebb szakmai kompetenciákat, korszerűbb finanszírozást és olyan praxisközösségeket, ahol a háziorvosok dietetikusokkal, pszichológusokkal, gyógytornászokkal, szakápolókkal és más szakemberekkel közösen dolgozhatnak. Emellett szükség lenne a háziorvosok adminisztratív terheinek csökkentésére, a fiatalok számára vonzóbb életpályára, valamint egy olyan országos szakmai módszertani központra, amely egységes szakmai iránymutatást biztosítana.
A jelenlegi rendszer keretei között az alapellátás válsága már nem kezelhető. Magyarország csak akkor juthat korszerű, jól működő háziorvosi rendszerhez, ha az egészségügyi finanszírozásban nagyobb szerepet kap az alapellátás, javulnak a munkafeltételek, bővülnek a háziorvosok jogosítványai, és hosszú távú, szakmai alapokon nyugvó reform indul el.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza