A mentőknél olyan adatok kerültek nyilvánosságra, amelyek alapján a korábban vitatott szakértői becslések nagy pontossággal visszaigazolhatók.
Újabb fordulatot vett a mentők kiérkezési idejéről szóló vita, amely még tavaly indult, amikor Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő közérdekű adatigényléssel fordult az Országos Mentőszolgálathoz (OMSZ).
Kunetz Zsombor arra volt kíváncsi, hogyan mérik a kiérkezési időket, valamint kikérte az elmúlt évek országos és budapesti statisztikáit is.
Az OMSZ végül átlag- és mediánadatokat adott ki, ám egy nemzetközileg is fontosnak tartott mutatót, az úgynevezett 90. percentilist nem közölte.
A 90. percentilis azt mutatja meg, hogy az esetek 90 százalékában mennyi időn belül érkezik meg a mentő a helyszínre. A szakértők szerint ez pontosabb képet ad a rendszer teljesítményéről, mint az átlag vagy a medián, amelyek elsősorban a „közepes” eseteket jellemzik. Ferenci Tamás biostatisztikus ezért a nyilvánosságra került adatokból statisztikai becslést készített erre a mutatóra.
A Telex felidézi, hogy Ferenci Tamás számításai alapján a legsürgősebb, úgynevezett Kiemelt P1 kategóriába tartozó eseteknél a 90. percentilis országosan nagyjából 19–23 perc, Budapesten pedig 17–25 perc között alakulhatott.
Ez azért váltott ki komoly visszhangot, mert a nemzetközi szakirodalomban gyakran hivatkozott célérték szerint a legsúlyosabb esetek 90 százalékához 15 percen belül kellene kiérni a mentőknek. A becslések szerint a magyar rendszer ettől elmaradhat.
A vita ugyanakkor nemcsak a számokról szól. Az egyik legfontosabb kérdés az, hogy Magyarországon pontosan mikortól mérik a kiérkezési időt. Nem nyilvános ugyanis az a részletes módszertan, amely alapján az OMSZ a mutatóit számolja. Több szakértő szerint nem mindegy, hogy az óra a segélyhívás beérkezésekor vagy csak akkor indul, amikor már rendelkezésre áll egy szabad mentőegység.
Az OMSZ következetesen visszautasította a bírálatokat. Korábban Győrfi Pál, az OMSZ volt szóvivője úgy fogalmazott, hogy a mentőszolgálatot érő kritikák félrevezetők, és alkalmasak a lakosság elbizonytalanítására.
A szervezet szerint a magyar mentőszolgálat nemzetközi összevetésben is magas színvonalon működik, a legsürgősebb esetekben pedig átlagosan 12,4 perc alatt a helyszínre érnek a mentők.
A kérdés később sem került le a napirendről. A lap emlékeztet arra is, hogy az OMSZ főigazgatója, Csató Gábor egy korábbi nyilatkozatában azt mondta: a Ferenci által számolt mutatók „nincsenek náluk”, miközben a szakértő kizárólag a mentőszolgálat által kiadott adatokból dolgozott. A főigazgató ugyanakkor arról is beszélt, hogy keresik annak lehetőségét, miként lehetne a kiérkezési időkkel kapcsolatos adatokat a jövőben nyilvánosan közzétenni.
Foglaljuk össze, mit állított másfél éve az OMSZ! Azt, hogy a meglévő adatokat csak nehezen feldolgozható formában, kinyomtatva és visszaszkennelve tudják kiadni;
És mi derült ki most? Az, hogy gond nélkül el tudnak küldeni minden adatot egy normálisan használható Excel-fájlban;
A lap szerint az ügy legfontosabb tanulsága az átláthatóság kérdése. Míg több nyugat-európai országban részletes, rendszeresen frissülő adatbázisok érhetők el a mentőszolgálatok teljesítményéről, Magyarországon továbbra is vita tárgya, hogy milyen adatok nyilvánosak, milyen módszertannal készülnek, és ezek alapján valójában mennyi idő alatt jut el a segítség a legsúlyosabb állapotú betegekhez.
Hangsúlyozzák, hogy a mentők munkáját nagyra értékelik, és a kiérkezési időkről szóló vita nem az egyes mentődolgozók teljesítményéről, hanem a mentőszolgálati rendszer működéséről szól. Szerintük a társadalmi megbecsülést nem az adatok nyilvánossága veszélyezteti, hanem az, ha összemossák a rendszer teljesítményének kritikáját a mentők munkájának bírálatával.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza