Szó sincs arról, hogy az orvostudomány számára teljesíthetetlen feladat lenne egy férfiaknak szánt fogamzásgátló gyógyszer kifejlesztése, de akkor miért nincsen még ilyen? Az egyik akadályt éppen azok az enyhébb mellékhatások jelentik, amik a nőknek szánt gyógyszerek esetében elfogadottak, de pénzügyi és társadalmi okai is vannak a kutatások elakadásának. És persze van egy másik ok is: a férfiak számára egyszerűen kisebb a tét, és emiatt sokan úgy érzik, nem is kell kivenni a részüket a fogamzásgátlással kapcsolatos felelősség vállalásából.
Létezik olyan vélekedés, mely szerint, ha a férfiaknak lennének menstruációs görcseik, már létezne hatékony módszer a fájdalom enyhítésére. E mögött az az elképzelés áll, hogy az orvosi kutatásokkal, és azok finanszírozásával kapcsolatos döntések férfiak kezében vannak, akik személyes tapasztalat híján másodlagosnak tekintik a nők számára égető probléma megoldását.
A fogamzásgátlás terén látszólag fordított a helyzet: épp a nők számára léteznek hatékony gyógyszerek. Ezzel azonban a védekezés felelőssége aránytalan mértékben hárul rájuk. Pedig szó sincs arról, hogy lehetetlen feladat volna, hogy férfiaknak fejlesszenek ki nagy hatékonyságú fogamzásgátló szereket, de ezt egyebek közt épp azok a mellékhatások akadályozzák, amik a nők számára készült fogamzásgátlók esetében széles körben elfogadottak.
Az első női fogamzásgátló tablettát 1960-ban engedélyezte az amerikai gyógyszerügyi hatóság. Azzal reklámozták, hogy „felszabadítja a nőket”, de nem volt ennyire egyértelműen rózsás a helyzet. A szerrel kapcsolatos kísérleteket Puerto Ricóban végezték, ahol szegénységgel és túlnépesedési problémákkal küzdöttek. Alig lehetett tudni valamit a szerről, elsősorban nyulakon és patkányokon tesztelték, amikor egy állami lakásépítési programmal összekötve 1500 nővel elindult a vizsgálat.
Az első évben az alanyok negyede felhagyott a fogamzásgátló szedésével. Sokan hányingerre és szédülésre panaszkodtak. Abból a szempontból viszont hatékonynak bizonyult a szer, hogy mindössze egy nemkívánt terhesség lépett fel a kísérlet során. De kiderült az is, hogy az alanyok nem voltak egészen tisztában azzal, hogy miben vesznek részt, a kísérlet viszont 1964-ig folytatódott, annak ellenére, hogy az amerikai gyógyszerügyi hatóság két évvel az engedélyezés után, 1962-ben már 26 nőről tudott, akinél mellékhatásként vérrögképződés lépett fel, és közülük hatan életüket vesztették. Puerto Ricóban a kísérlet három alanya halt meg, de mivel nem végeztek boncolást, nem lehet tudni, hogy haláluknak volt-e köze a szerhez, amit a ma szokásosnál jóval nagyobb adagban szedtek.
Az Orvos Világszövetség 1964-ben fogadta el a Helsinki Nyilatkozatot az embereken végzett orvosi kutatások etikai alapelveiről, amiknek a Puerto Ricó-i kísérlet már nem felelt volna meg, viszont még az új szabályok elfogadása előtt engedélyezték a nőknek készült fogamzásgátló szérumot.
1968-ban egy fiatal férfi azzal kereste fel a pszichiáterét, hogy a skizofrénia kezelésére felírt tioridazin mellékhatásaként „szárazzá” váltak orgazmusai. A kutatók később felfedezték, hogy egy másik szernek, a fenoxibenzamin nevű vérnyomáscsökkentőnek is hasonló hatása van az ejakulációra. Egyik szer sem volt eléggé biztonságos ahhoz, hogy egészséges férfiak szedhessék, de kutatások kezdődtek annak érdekében, hogy a hatásmechanizmusuk tanulmányozásával egy új szert fejlesszenek ki.
Csakhogy egy felmérésből kiderült, hogy a férfiak 20 százaléka semmi szín alatt nem lenne hajlandó olyan szert szedni, ami megszünteti az ejakulációt, és ugyanennyien mondták, hogy szívesen élnének a fogamzásgátlás ezen lehetőségével. A többiek bizonytalanok. Emiatt már az állatkísérletek előtt elapadt a kutatások finanszírozása. A nagy gyógyszergyártó cégeknek sem érdekük ezzel foglalkozni: a nőknek szánt fogamzásgátló szerek biztos bevételt jelentenek, a férfi fogamzásgátló szerekbe való befektetések megtérülését viszont kétségesnek tartják.
A hormonterápiákkal férfiakon végzett kísérletek ugyancsak ígéretesnek bizonyultak, már az 1970-es évekig visszamenőleg. Ám ezeknél is felléptek azok a mellékhatások, amiket a fogamzásgátlót szedő nők jól ismernek: pattanások, zsíros bőr, súlygyarapodás. Mint a Washington Post korábbi cikkéből kiderül, a kísérleteket független bizottságok felügyelik, amelyek mérlegelik, hogy a lehetséges előnyök meghaladják-e a kockázatokat. Ezek a bizottságok pedig rendre úgy ítélik meg, hogy a férfiak nincsenek közvetlenül kitéve a terhességgel, illetve a szüléssel járó kockázatoknak, amelyek megelőzése túlmutat a lehetséges mellékhatásokon, és leállítják a kísérletet. Ugyanakkor, mint a lapnak nyilatkozó szakértő megjegyzi: az, hogy a férfiak nem eshetnek teherbe, nem jelenti azt, hogy ne volnának hajlandók elviselni a fejfájást vagy a pattanásokat azért cserébe, hogy ők is kivegyék részüket a fogamzásgátlással kapcsolatos felelősség vállalásából.
Mint arról a napokban hírt adtunk, az Egyesült Államokban olyan, férfiak számára kifejlesztett hormonális fogamzásgátló géllel kísérleteznek, amit a vállakra kell felkenni. Bár az eredmények ígéretesek, a kutatók továbbra is arra panaszkodnak, hogy nem kapnak elég finanszírozást ahhoz, hogy a kísérletek a következő fázisba lépjenek.