A magyar házaspár munkájának eredményeként előbb apró gyülekezet, majd kórház épült a bolíviai dzsungelben.
A Nobel-békedíjas orvos-lelkész Albert Schweitzerről és a ma is működő, legendás lambarenei kórházról, ahol többek közt leprás és maláriás betegeket gyógyítottak, sokan hallottak már. A Cserepka házaspárról azonban csak kevés szó esik, pedig életük, helytállásuk Schweitzeréhez hasonló - a wmn.hu írása.
Az ezredforduló idején magyar misszionáriusok életét kutattam, illetve dokumentáltam, így ismerkedtem meg Cserepka Jánosné dr. Ilonka Margittal, aki baptista lelkipásztor volt, és férjével, valamint két gyerekével a hatvanas-hetvenes években közel egy évtizedig szolgált Bolívia őserdeiben.
Munkájuk eredményeként előbb apró gyülekezet, majd kórház épült a dzsungelben. Írástudatlan, bennszülött lányokból diplomás nővéreket neveltek ki, a Rio Grande mellékágain pedig elindulhatott útjára egy kórházhajó.
Lehetőségem nyílt arra, hogy életinterjút készítsek vele, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy több napot töltöttem együtt vele, és beszélgettünk. Nemcsak az őserdőben végzett grandiózus munka volt az, ami megragadott, hanem Margit személyisége is. Egy akkor a hetvenes éveiben járó, erős asszonyt ismerhettem meg, aki mély keresztény hite, és a szolgálatra való elszántsága mellett teljes természetességgel, és a (jó értelemben vett) alázattal beszélt arról, hogyan vívták meg mindennapi küzdelmeiket.
Volt Margitban egyfajta bölcsesség is, ami gyakorta az idős emberek sajátja. Amikor már a felszínes dolgok lefoszlanak az emberről, kristálytisztán látja, és kicsit távolságtartóan tudja értékelni élete állomásainak jó és rossz oldalait is.
További részletek a cikkben.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza