Nyilvánvalóan több megoldás is van, ezek közül kellene kiválasztani azt, amiben az érdekeltek a leginkább együtt tudnak működni.
Az egészségügyben érdekelteknek együtt kellene összeállítaniuk egy olyan akciótervet, amit minden érdekelt elfogad, és hajlandó részt venni a végrehajtásban – véli Weltner János. A főorvos úgy látja, most igazán senki nem foglalkozik olyan szinten a problémákkal, hogy azokat meg is lehessen oldani. Az biztos – tette hozzá –, hogy az egészségügy rendbetételét az évtizedek óta elmaradt szakszerű karbantartással kéne elindítani - írja a hirklikk.hu.
Január elején már 20 kórház jelentett be leállást, most újabb tucatnyi intézmény jelezte, hogy nem tud ellátni bizonyos betegeket. Hova vezet, hogy egyre több kórházban áll le mind több ellátás?
Azt, hogy vezet-e ez bárhová, nem tudom. Azt tudom, hogy az érdekelteknek le kéne ülniük egy bezárt házikóba, és csak akkor jöhetnének ki, ha már összeállítottak egy akciótervet, amit minden érdekelt elfogad, és hajlandó részt venni a végrehajtásban. Az, hogy igazán senki nem foglalkozik olyan szinten a problémákkal, hogy azok tartósan meg legyenek oldva, nem vezet sehová.
Legfeljebb betegek maradnak ellátatlanul…
Na, de szólnak a betegek bármit is? Ez a néma gyereknek az anyja se érti a szavát helyzet. Se a nővérek, se az orvosok, se a kórházi villanyszerelők önmagukban nem tudják megoldani ezt a kérdést, ha a társadalom jelentős része nem szeretné, hogy megoldást nyerjen. Így nem megy.
Mit tehet a beteg egymagában?
Szól például a szomszédnak, hogy együtt menjenek tüntetni.
Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyért felelős államtitkára azzal próbált az első leállási hullám idején mindenkit megnyugtatni, hogy „általában az aktív fekvőbeteg osztályok 60-65 százalékos kihasználtsággal működnek, a helyettesítésre kijelölt intézmények pedig fogadják a betegeket”…
Erre lehet akciótervet építeni. Ha elfogadom, hogy általában az ágykihasználás optimálisan 80 százalék, az az intenzív osztályon és a traumatológiai osztályon 50 százalék körüli legyen, akkor úgy kellene összevonni a kórházakat, hogy ez megvalósuljon. Az, hogy decemberben létrehozták a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóságot (KEF), azt jelenti, hogy minden kórházépület üzemel. Akkor is, ha van benne ágy, akkor is, ha nincs, akkor is, ha fekszik beteg az ágyon, akkor is, ha nem. De az épület üzemel, mert azt a központ üzemelteti, költi a pénzt a kihasználatlan kapacitásra. Ennek semmi értelme nincs. Ezért mondom én azt, hogy a hozzáértőknek, az érdekelteknek meg kellene állapodniuk abban, mi a kivezető út. Mert nyilvánvalóan több lehetőség van, és azok közül azt kellene kiválasztani, amelyben az érdekeltek a leginkább megegyeznek, vagy aminek a végrehajtásában leginkább hajlandók együttműködni.
További részletek a cikkben.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza