Feltárni a magyarországi és az országhoz kötődő kutatók helyzetét és véleményét munkahelyi helyzetükről, elégedettségük mértékéről, teljesítményükről, problémáikról, tudományos és pályázati lehetőségeikről, nemzetközi együttműködéseikről és a külföldi munkavégzéssel kapcsolatos terveikről, nem utolsósorban az Akadémiával szemben támasztott elvárásaikról – ez volt annak a több mint ötezer kutató megkérdezésével végzett, Magyarországon teljesen újszerű felmérésnek a célja, amelynek legfontosabb eredményeit hétfőn ismertették a Magyar Tudományos Akadémián.
2025. november 24-én, közel 200 kutató jelenlétében mutatták be A magyarországi és az országhoz kötődő kutatók helyzete című felmérés legfontosabb eredményeit a hazai tudományos közösség számára.
A felmérés főbb eredményeinek összefoglalója ide kattintva olvasható (pdf).
Néhány a felmérés legfontosabb megállapításai közül:
„A kutatás eredménye egy pillanatfelvétel. Egy átfogó kép arról, hogyan érzik magukat ma a kutatók, milyen kihívásokkal, problémákkal néznek szembe, és hol látják a fejlődés lehetőségét“ – mondta a felmérés akadémiai bemutatóján megjelenteket köszöntő beszédében Freund Tamás, az MTA elnöke.
Hozzátette, nemzetközi viszonylatban ugyan voltak már hasonló kutatások, amelyek keretében kutatók – egyetemi oktatók, PhD-hallgatók, kutatók – mentális egészségét vizsgálták.
"Hazánkban azonban ez teljesen újszerű: Magyarországon kutatók körében korábban még nem vizsgálták a mentális egészséget, főleg nem reprezentatív mintán. A kiégést sem vizsgálta idehaza országos reprezentatív mintán senki, kutatók körében pedig végképp nem.“
Freund Tamás kiemelte, hogy ezzel az átfogó felméréssel az Akadémia a 2019-ben elfogadott küldetésében megfogalmazott feladatát látja el, hiszen mint az a dokumentumban olvasható „az MTA rendszeresen áttekinti és elemzi a hazai tudományos kutatás helyzetét, részt vesz a legfontosabb kutatási területek azonosításában és a nemzeti kutatási, fejlesztési és innovációs stratégia megújításában”.
Az Akadémia elnöke elmondta, hogy a felmérés eredményeiből a következtetéseket az MTA igyekszik levonni. Szerinte azonban a felmérés azonban akkor válik igazán hasznossá, ha ezt mások is megteszik. Ezért arra biztatta a magyar tudományosság intézményeit, kutatóhelyeit, egyetemeit, a legkülönbözőbb kutatóhelyeken működő kutatócsoportokat, hogy saját szempontjaik alapján elemezzék a felmérés eredményeit, és ha tudják, használják fel akár arra is, hogy ötleteket, javaslatokat fogalmazzanak meg akár saját maguk, akár mások számára.
Freund Tamás köszöntője ide kattintva olvasható
Kiégés, túlterhelt kutatók, pályaelhagyás
A felmérés előzményeit, módszertanát és előzetes eredményeit Koltai Júlia szociológus, lendületes kutató, az ELTE Társadalomtudományi Kutatóközpont kutatóprofesszora, a Fiatal Kutatók Akadémiája tagja ismertette. A munkaterheléssel kapcsolatban a felmérés azt mutatja, hogy a kutatók által ténylegesen ledolgozott átlagos óraszám jóval több a munkaszerződésekben meghatározott hivatalos heti óraszámoknál, és jelentősen meghaladja a heti 40 órát. A bölcsészet- és társadalomtudományi területeken szignifikánsan magasabb az oktatási terhelés, mint a természettudományok terén.
Sokkolónak mondta, hogy a 31-35 éves korosztályban 10-ből 7 kutatóban már felmerült a kutatói pálya elhagyásának gondolata.
A válaszadók egészét nézve is a kutatók több mint felénél (53%) merült már fel a tudományos pálya elhagyása.
A kutatói jövedelmi viszonyokról szólva Koltai Júlia elmondta, hogy a felmérési eredmények alapján a jövedelmek jelentősen eltérnek nem, életkor, tudományterület, tudományos intézmény, valamint hazai és külföldi affiliációk szerint, továbbá az eredmények arra is rámutatnak, hogy a kutatói közösség tagjai gyakran több forrásból kénytelenek biztosítani jövedelmüket, ami különösen a fiatal kutatókra jellemző. A kizárólag magyarországi affiliációval rendelkezők medián összjövedelme nettó 550 ezer forint.
A felmérés alapján korosztályok és tudományterületek szerint is jelentősen eltér a tudományos aktivitás. Az életkort tekintve a fiatalabbaknak (30 év alattiaknak) jelent meg a legkevesebb folyóiratcikkük az elmúlt 5 évben – ami nem meglepő, mivel még tudományos pályájuk elején járnak –, azonban legnagyobb arányban ők publikálnak nemzetközi és Q1-es folyóiratokban. A tudományterületeket nézve míg az élet- és természettudományok terén a folyóiratcikk a domináns publikációs forma, addig a bölcsészet- és társadalomtudományok területén a teljes publikációs volumenben jellemző a szerkesztett kötetben megjelent írás és a monográfia is. A magyarországi kutatók között tapasztalt eredmények megfelelnek a nemzetközi trendeknek.
Az MTA általános tevékenységének és megszólalásainak megítélése közepes, de inkább pozitív. Az MTA programjai közül a Bolyai János Kutatási Ösztöndíjprogramot értékelték a legfontosabbnak a kutatók. A Lendület Program különösen a fiatal, 45 év alatti kutatóknak fontosabb. Az MTA testületei közül a köztestület működését érte a legtöbb kritika, és az MTA Doktori Tanács munkáját értékelték a legpozitívabban.
Kun Bernadette pszichológus, az ELTE PPK Pszichológiai Intézetének habilitált egyetemi docense, a Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszék vezetője, az FKA társelnöke a kutatók pszichés jóllétéről beszélt.
A felmérés szerint a kutatók jólléte közepes, a kiégés szintje pedig változó, de nem elhanyagolható. A legfeljebb 30 éves korosztály érte el a pszichés jóllétet mérő legalacsonyabb átlagos összpontszámot, amely a WHO által javasolt 50 százalékos határérték alatt marad, így alacsony pszichés jóllétre utal.
A magyarországi és a Magyarországhoz kötődő kutatók pszichés jólléte jelentősen alacsonyabb szintű, mint a teljes népességé. A nők körében magasabb a kiégés szintje, mint a férfiak között.
A külföldi intézményekben dolgozók jobb mentális állapotról és alacsonyabb szintű kiégésről számoltak be, mint a magyarországi intézmények munkatársai. A válaszadó kutatók 8,4 százaléka él Magyarországon kívül, és ennek a csoportnak legalább 27 százaléka határon túli magyar.
A külföldre költözés indokai elsősorban a jobb munkafeltételek, másodsorban anyagi és családi okok voltak. A külföldön élők – a határon túli magyarokat itt nem számítva – 64,6 százaléka nem tervez hazaköltözni, közülük a Magyarországra költözést a legtöbben akkor fontolnák meg mégis, ha változna a politikai légkör, ha találnának olyan tudományos intézményt Magyarországon, amely megfelelően támogatja a szakmai előmenetelüket, illetve ha a hazaköltözéssel nem csökkenne a fizetésük. A jelenleg Magyarországon élők 38 százalékában az utóbbi 3 évben felmerült, hogy munkahelyet váltsanak, és külföldön keressenek állást, 24 százalékuk pedig párhuzamos külföldi affiliáció felvételén (is) gondolkozott. A motivációk között leggyakrabban a magasabb anyagi juttatásokat, a jobb munkafeltételeket és a kutatók nagyobb megbecsülését említették.
A kutatók 14,4 százaléka tartósan gondoskodik valakiről (a nők között ez az arány a férfiakhoz képest magasabb), és az érintettek 34 százaléka úgy érzi, került már emiatt hátrányos helyzetbe a pályáján. A pályahátrányról szóló beszámolókban az egyik leggyakrabban megjelenő probléma az idős és/vagy beteg hozzátartozók ápolása okozta időhiány.
A női kutatók majdnem fele (48%) nyilatkozott arról, hogy hátrányba került a szakmájában, mert nő.
Gyakori tapasztalat például az előléptetés késése vagy elmaradása, az anyasághoz köthető feladatok miatt jelentkező kapcsolatépítési hátrányok vagy az infantilizálás, valamint a tekintély megkérdőjelezése.
A legalább fél évet gyermekgondozási szabadságon töltők 38,7 százaléka került hátrányba a pályáján. Ez nagyobbrészt a nőket érinti (40,3%), a férfiakat kevésbé (16,2%). A pályahátrány összefügg a gyermekszám emelkedésével: a negyedik gyermekig minél több gyermeke van valakinek, annál nagyobb arányban tapasztalt pályahátrányt. Tipikus nehézség a publikációs lemaradás és az életkori korlátok miatt a gyermekgondozási időszak után a pályázatokból való kimaradás.
A tudományért felelős intézmények közös feladatai
Kollár László, az MTA főtitkára előadásában azt mondta, hogy a több mint ötezer válasz alapján átfogó kép rajzolódott ki a hazai tudomány jelenlegi állapotáról. Az előzetes feltételezéseket – például az alacsony jövedelmek, a kutatóintézetek publikációs fölénye, a nők tudománymetriai hátrányai, valamint a külföldi tapasztalat teljesítménynövelő hatása – a felmérés eredményei visszaigazolták. Ugyanakkor világossá vált, hogy számos jelenség kevesbé volt egyértelmű: ilyen például a 45 évesnél fiatalabb kutatók általános kimerültsége és kiábrándultsága, illetve a külföldre költözés erős szándéka.
Az MTA tevékenységével kapcsolatos várakozások továbbra is magasak: a kutatói közösség fontosnak tartja az Akadémia nyelvi és kulturális szerepét, a tudományos minőség őrzését, a kutatás feltételeinek támogatását, valamint a tudományos eredmények társadalmi közvetítését. Bár ezeknek a küldetésbeli pontoknak az elfogadottsága kiemelkedő, az MTA nyilvános megszólalások gyakoriságával és a köztestület megítélésével kapcsolatos elégedettség csak közepes.
Megrázónak nevezte Kollár László a kutatói életpálya megítélésével kapcsolatos véleményeket. Utalt arra, hogy a válaszadók szerint a hazai tudományos pálya nem biztosít kiszámítható előrehaladást, társadalmi megbecsültsége alacsony, a pályázati rendszer pedig kiszámíthatatlan. Különösen a 40 év alattiak körében súlyos az elégedetlenség. A tudományos pálya elhagyásának gondolata a fiatalok kétharmadánál már felmerült, és külön aggasztó, hogy a női kutatók közel fele számolt be hátrányos megkülönböztetésről. A kutatói pszichés jóllét mutatója rosszabb, mint a hazai átlagpopulációé, ami strukturális problémákra utal.
A pozitívumok között említette, hogy a kutatók nagy része jó munkahelyi légkört és önálló kutatási lehetőséget tapasztal, a szakmai bírálatokat pedig többségében korrektnek ítélik. A fiatal kutatók erős elkötelezettsége és a több ezer fős részvétel azt mutatja, hogy a közösség tenni akar a helyzet javításáért. Jelentős támogatottságot élvez a CoARA-elvekre épülő, minőségi kutatásértékelés, valamint egy hazai alapkutatási alap létrehozása. Az MTA programjai – például a Bolyai-ösztöndíj és a Lendület – továbbra is kiemelkedő presztízsűek és fontosnak tartottak. Az MTA testületei közül a köztestület működését érte a legtöbb kritika, és az MTA Doktori Tanács munkáját értékelték a legpozitívabban. Arról, hogy az MTA doktora cím az egyetemi tanári kinevezés előfeltétele legyen, megoszlik a kutatók véleménye.
Kollár László szerint a felmérés alapján a problémák láthatók. Az MTA köztestülete és az MTA doktora cím kapcsán lépni kell. Az akadémiai programokat – köztük a tudománynépszerűsítést szolgáló Magyar Tudomány Ünnepe, Alumni – nagyon gondosan kell továbbvinni. Ezek azok a programok, amelyeken keresztül az MTA tudja szolgálni a magyar kutatói közösséget. Az Akadémia dolga alapvetően a kutatók érdemi képviselete legyen. Az MTA és a tudományért felelős intézmények közös felelőssége, hogy stabil és kiszámítható környezetet, hiteles és átlátható rendszereket teremtsenek, és bizalmon alapuló jövőképet kínáljanak.