Mint egyszerű kamarai tag fordult intézkedést kérve a MOK-hoz a korábbi elnök.
Főállású mentőorvos Sopronban és köszöni, jól van a Magyar Orvosi Kamara korábbi elnöke. Mint mentős, dr. Éger István is a járvány elleni küzdelem frontvonalában teljesít szolgálatot, de nem panaszkodik. Sőt, sokakkal ellentétben alapvetően elégedett az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló törvénnyel is, s az új szerződést, mint mondja, természetesen aláírta. Talált azért benne egy-két hibát, például azt, hogy a kontraktus alapján kevesebb szabadság jár az orvosoknak. Ez ügyben egyébként, mint kamarai tag, levélben a MOK intézkedését is kérte.
Milyen állapotok vannak Sopronban? Mennyire terheli meg a járvány az egészségügyi rendszert a végeken?
Most már kezelhető a helyzet, de ősszel valóban meg nem álltunk. Folyamatosan szállítottuk a betegeket Zalaegerszegtől Székesfehérvárig, mert sok kórházban nem tudtak minket fogadni, ezért tovább kellett mennünk, hogy üres helyet találjunk. Amióta Sopronban is megnyílt a Covid-osztály, sokat javultak a körülmények.
És önt mennyire viseli meg ez a munka?
A mentőzés a választott hivatásom, és ezt most főállásban csinálhatom, tehát nem panaszkodom.
Aláírta az új jogviszonyról szóló szerződést. Nem érezte kényszernek?
Nem. Sőt, alapvetően helyesnek tartom, hogy az új törvény rendezni kívánja a korábbi teljesen kusza viszonyokat. Például, eddig senki nem tudta pontosan, hol, hányan dolgoznak. Elképzelhető, hogy egy szakorvos, aki éppen ügyeletben volt az egyik állásában, a másikban épp beteget látott el, és utána a harmadikba rohant felvenni a munkát. És mindegyik állásában lejelentették, tehát átláthatatlanná vált a rendszer.
A törvény minden pontjával egyetért?
Nem, én is találtam benne hibákat. Elsődlegesen azt, hogy sokkal előbb meg kellett volna hozni. Azt sem tartom szerencsésnek, hogy a törvény hatálya nemcsak az orvosokra, terjed ki. Mert szerintem ennek a törvénynek csak az orvosi jogállást kellett volna rendeznie. Ezeken kívül is felfedeztem egy szerintem nem elhanyagolható problémát, amelyre felhívtam az orvosi szakszervezet és a MOK figyelmét is.
Pontosan mi ez?
Az orvosok szabadsága. Ugyanis az új jogviszonyban napokkal, sőt akár egy héttel is kevesebb jár az orvoskarnak. Már a frissen végzettek is egy nappal kevesebb – 21 helyett 20 nap – szabadsággal számolhatnak, holott hazánkban hosszú évtizedek óta minden diplomást megillet a 21 nap kezdő alapszabadság. A fiatal orvosok csak 15 év után kapják ezt meg, ráadásul a pótszabadság mértékét is, a korábbiaktól eltérően korlátozzák: 45 éves kor felett nem növekedhet. Ez azt jelenti, hogy optimális esetben sem lehet egy orvos szabadsága több 31 napnál, holott eddig az akár 36-37 napot is elérhetett. Összegezve tehát, a 45 évnél idősebb orvoskar életkor szerint 1-6 nap szabadság veszteséget kénytelen elkönyvelni. Hangsúlyozom, ez a szabály nem vonatkozik az egészségügyi szakdolgozókra, ők a régi rend szerint mehetnek szabadságra. Vagyis az új szabályozás negatívan diszkriminál.
Gondolja, hogy ebben az ügyben tud tenni valamit a MOK?
Szerintem tudna. A döntéshozók számtalanszor nyilatkoztak arról, hogy az egészségügyi szolgálati jogviszony vállalása esetén, a munkavállalót semmilyen sérelem, veszteség, szerzett jogainak csorbítása nem érheti. Ha a kamara kellő határozottsággal emlékeztetné erre a jogalkotókat, talán módosítanák a jogszabályt.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza