Az okoseszközök hatásai a gyermekekre, a szülő–gyermek kapcsolatra és a szülők önértékelésére

Az okoseszközök a XXI. század legnagyobb vívmányai közé tartoznak, napjainkban már nem csak a felnőttek, hanem a legkisebbek is magabiztosan nyúlnak a digitális világ eszközeihez, amelyek kontroll nélkül igen nagy károkat tudnak okozni az élet számos területén. Egy 2020-ban publikált kutatás alapján a túlzott okoseszköz-használat befolyásolja az agyi működést, összefüggésben áll a szorongással, depresszióval és az alvás minőségének romlásával.¹ Az Amerikai Gyermekgyógyászati Társaság (AAP) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyetért abban, hogy a gyermekeknek 2 éves kor alatt nem kellene képernyő előtt ülni, ajánlásuk szerint csak a videóobeszélgetés képezhet kivételt.^2,3 

Ezzel szemben viszont azt láthatjuk, hogy a gyermekek már nagyon fiatal korban is naponta több órát töltenek a képernyők előtt, IKT (infokommunikációs technológiai) eszközökkel, és az ilyen kisdedeknél a motoros-, nyelvi-, szociális fejlődés sem halad megfelelő ütemben.⁴Hazánkban is évről -évre nő az okoseszközt használó gyermekek száma, miközben a képernyővel való első találkozás ideje egyre korábbi életkorra tolódik.⁵ A jelentősen megnövekedett képernyő-idő a szülő–gyermek kapcsolat minőségének rovására is mehet. A gyermekek képernyő előtt töltött idejének jelentős befolyásoló tényezője a szülő példamutatása: ha a szülő napi több órát használja az IKT eszközöket, a gyermekek értékei is hasonlóan magasak lesznek.⁶

Az IKT eszközök használatának negatív következményei vannak mind a gyermekekre, mind pedig a szülőkre, illetve a szülő–gyermek kapcsolatra nézve, ezért döntöttünk ennek a problémának a vizsgálata mellett. A szülők hajlamosak „digitális bébiőrként” tekinteni az okoseszközökre, ami azonban csak átmeneti megoldást nyújt és nem a valós problémát orvosolja.⁵ A védőnő-hallgatóként elkezdett kutatás célja tehát, hogy feltérképezze a digitális eszközök használatának gyakoriságát, valamint annak a szülő–gyermek kapcsolatra gyakorolt hatását a Karancskesziben élő 0–5 éves gyermekek körében.  

Forrás: NTSZ

Minta és módszerek

Kutatásunkban a Nógrád vármegyei Karancskesziben élő 0–5 éves korú gyermekek és szüleik okoseszköz- használati szokásait vizsgáltuk és azt, hogy ez milyen hatással van a szülő–gyermek kapcsolatra és a szülők önértékelésére. Az online kérdőívet összesen 24 szülő töltötte ki, amely az érintett populáció csupán 35%-a. Vizsgálatunk prospektív, kvantitatív vizsgálat volt, amely online kérdőíves formában valósult meg. A kérdőív első felében a demográfiai adatokat vizsgáltuk, míg a másik felében a mélyebb összefüggések feltárására irányuló kérdéseket dolgoztunk ki.  A kitöltésre két héten keresztül volt lehetőség, 2022. 10. 17-től 2022. 10. 31-ig. Az elemzést Microsoft Excel 2010-es verzióval végeztük el. 

A kutatás első hipotézise arra irányult, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők gyermekei több időt töltenek képernyőhasználattal egy nap, mint az iskolázottabb szülők gyermekei (H1). Továbbá feltételeztük, hogy azok a szülők, akik napi 3 óránál többet használják az érintőképernyős eszközeiket és a televíziót, kevesebbet tudnak a gyermekeikre koncentráltan figyelni (H2). Mivel Karancskeszi  észak-magyarországi település lévén  a szegényebb és elmaradottabb környékek egyikéhez tartozik, ezért valószínűsítettük, hogy  a lakosok egyáltalán nem vagy csak részben találkoztak a WHO és AAP ajánlásaival egy-egy internetes cikk erejéig vagy a közösségi média felületein néhány mondatban (H3). 

Eredmények

Az eredményeinkből kiderül, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező szülők kevesebbet használják (átlagosan 2,5 óra) a kérdőívben felsorolt okoseszközöket, mint az alacsonyabb végzettségűek. Közülük a legtöbbet az érettségi nélküli szakmunkás vagy szakiskolát végzettek (4 óra), majd az érettségivel rendelkezők és a befejezett/befejezetlen 8 általános iskolát végzett szülők használják az IKT eszközöket.

Az eredmények alapján összefüggés van a szülők és gyermekeik eszközhasználata között. Azoknak a szülőknek, akik többet használják a különféle eszközöket, a gyermekeik képernyő előtt töltött ideje sem fog kirívóan eltérni. Változás tapasztalható azonban az szakiskolát, szakmunkásképzőt végzettek, illetve a 8 általánossal rendelkezők gyermekeinek eszközhasználatában. A szakmunkások gyermekei több időt töltenek a képernyők előtt, mint a 8 általánossal rendelkezőké. (1. ábra)

1. ábra: Szülők és gyermekeik képernyőidejének összesítése

1. ábra

N=24

Arra a kérdésre, hogy mennyire értenek egyet a szülők azzal az állítással, hogy 5 éves kor alatt a képernyőhasználat ártalmas, egy 5 fokú Likert-skálával mértük fel a véleményeket. A legtöbben a 3-as értékelést választották, vagyis nem tudják eldönteni, hogy ártalmas-e vagy sem. A második legtöbbet választott az 5-ös értékelés, amely szerint teljes mértékben egyetértenek az állítással. A legkevesebbet a 4-es és a 2-es lehetőséget választották, 1-es értékelést pedig egy fő sem adott meg. Ezeket az eredményeket összehasonlítottuk a szülők átlagos napi képernyőidejével. A válaszok alapján az látható, hogy akik a 2-es értéket adták meg a Likert-skálán (nem teljesen értenek egyet az állítással), ők maguk is sokat használják (több mint 4,5 órát) az okoseszközöket. Azoknak a szülőknek a legkevesebb a képernyőideje, akik a 4-es és 5-ös válaszlehetőséget adták meg. Hasonlóak az eredmények a gyermekek esetében is: azok a gyermekek használják a legtöbbet az IKT eszközöket, akiknek a szülei a Likert-skálán a 2-es értékelést adták meg.

A szülők válaszoltak arra a kérdésre is, hogy felügyelik-e azt, hogy gyermekük milyen okoseszközöket használ és azokon milyen tartalmakat fogyaszt. Ezek alapján 9 fő (37,5%) volt, aki azt válaszolta, hogy csak közösen szokták az okoseszközöket használni. 8 fő (33%) válaszolta, hogy többször is megnézi, hogy gyermeke mit csinál az adott eszközön. 5 szülő (21%) csak akkor engedi gyermekének az IKT használatot, ha egy helyiségben tartózkodnak és 1-1 fő (4-4%) volt, aki azt válaszolta, hogy egyedül nem használhatja. Ezeket az eredményeket összehasonlítottuk a gyermekek képernyőidejével. A gyermekek képernyőideje és aközött, hogy felügyelik-e őket a szülők IKT használat közben, nincs összefüggés. Annak a gyermeknek a legtöbb a képernyőideje, akinek az édesanyja azt a választ adta meg, hogy egyedül nem használhatja az eszközöket (3 óra). Közel azonos a képernyőidő azok esetében, akik csak közösen használják az IKT-t (2,7 óra) és akiknél a gyermek csak akkor használhatja, ha egy helyiségben tartózkodnak (2,5 óra). A kérdőívben felmértük azt is, hogy a szülők szoktak-e gyermekükkel közösen valamilyen IKT eszközt használni. 21 fő válaszolt igennel, 3 fő nemmel.

Az eredmények alapján a szülők 100%-a tölt értékelésük alapján minőségi időt gyermekével, viszont a mennyisége változó képet mutat. Összesítve sokkal több időt töltenek el a szülők az okoseszközök használatával, mint a gyermekekkel történő minőségi tevékenységgel. Aki összesen 9 órát tölt el IKT használattal, az tölti gyermekével a legkevesebb minőségi időt. A nagyon magas, 9 órás eszközhasználat valószínűleg multitasking eredményeképpen adódott össze.  

Kiemelt jelentőségűnek tekintjük a szülők saját magukkal való elégedettségének vizsgálatát és azt, hogy az önértékelésük, a szülő és gyermek okoseszköz használata és a szülő–gyermek kapcsolat hogyan viszonyul egymáshoz. Ebben a témakörben elsőként a szülők képernyőidejét és az általános elégedettséget hasonlítottuk össze. Ezen kérdés elemzését három részre osztottuk: az első részben a szülő önértékelését és a gyermekével való kapcsolatát vizsgáló kérdésekre adott válaszokat együtt kezeltük, a 2. ábrán csak a szülő önértékelésére vonatkozó kérdésekre adott válaszokat vizsgáltuk, a 3. ábrán pedig csak a gyermekkel való kapcsolatára vonatkozó kérdésekre adott válaszokat hasonlítottuk össze a szülő képernyőidejével. Az állításokat a szülők 1-től 5-ig terjedő skálán értékelték aszerint, hogy mennyire jellemző az adott mondat rájuk vagy a gyermekükre, gyermekükkel való kapcsolatukra. A pozitív értelmű mondatok kiértékelésénél minél elégedettebb volt a szülő, annál magasabb pontszámot kapott. A negatív értelmű mondatoknál minél elégedetlenebb volt a szülő, annál alacsonyabb pontszámot kapott. Mivel 1-es értékelés nem fordult elő, így a diagramon az 2-es pontszám jelöli az elégedetlenséget, míg az 5-ös az elégedettséget. Ily módon elsőként a szülő képernyőidejét hasonlítottuk össze az önértékelésre és a szülő–gyermek kapcsolatra adott válaszok összesített eredményével. Aki kevésbé elégedett, az 4 órát, aki pedig elégedett, körülbelül 2,5 órát tölt képernyőhasználattal. 

A szülő–-gyermek kapcsolatot és a szülő képernyőidejét vizsgálva látszik, hogy aki kevésbé elégedett, annak az összesített képernyőideje 6,5 óra, míg az elégedettebb szülő képernyőideje 2,8 óra. A szülő–gyermek kapcsolatot vizsgáló kérdésekre 1-es és 2-es értékelés sem érkezett. (3. ábra)

3. ábra: A szülők okoseszköz-használata és a gyermekkel való kapcsolat összefüggése

3. ábra

N=24

Megvizsgáltuk, hogy a gyermekek képernyőidejét és a szülők gyermekükkel való kapcsolati elégedettségét összevetve is hasonló eredményeket kapunk-e. Ezek alapján a gyermekek képernyőideje és a szülő–gyermek kapcsolat minősége is összefügg. (4. ábra)

4. ábra: A gyermekek képernyőideje és a szülő–gyermek kapcsolat összefüggése

4. ábra

N=24

Megbeszélés

Az első hipotézis alapján azon szülők gyermekei, akik magasabb iskolai végzettséggel rendelkeznek (főiskolai/egyetemi diploma), kevesebbet használják az okoseszközöket. Eredményeinket tekintve első hipotézisünk igazolódott. Az érettségivel rendelkező szülők engedik gyermeküknek a legnagyobb mértékben az eszközhasználatot az alacsonyabb iskolai végzettségűek körében. Ennek oka az lehet, hogy az érettségivel rendelkező szülők anyagi helyzete jobban lehetővé teszi, hogy gyermekük több különféle okoseszközt is használhasson.

Sanmarchi 2021-es kutatása alapján elmondható, hogy az anya iskolai végzettsége fordítottan arányos a gyermek túlzott képernyőhasználatával. Az apa végzettsége viszont semmilyen befolyással nincs a gyermek képernyő előtt töltött idejére.⁷ Egy hazai, 2019-es vizsgálat eredményei ellenben azt támasztják alá, hogy a gyermek képernyő előtt töltött időtartama nem függ a szülő iskolai végzettségétől, azonban az igen, hogy a gyermek hogyan, milyen feltételek mellett használja az IKT eszközöket. E kutatás eredményeit tekintve összefüggés mutatható ki a szülő és a gyermek IKT használatának időtartama között.⁶ Egy másik hazai, 2021-es vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a magasabb iskolai végzettségű szülőkre inkább az ellenőrző, korlátozó attitűd a jellemző, az alacsonyabb iskolai végzettségűek pedig inkább megengedőek a gyermek okoseszköz használata tekintetében.⁸ Az iskolai végzettség közvetetten összefüggésben áll a gyermekek képernyőidejével a Karancskesziben élő szülők körében is. A külföldi és hazai kutatások is nagyrészt megerősítik tehát a feltételezésünk alapján vizsgált összefüggést.

Eredményeink azt mutatják, hogy bár minden szülő tölt minőségi időt gyermekével, ennek mennyisége azonban változik. Ezek alapján tehát a hipotézis igazolódott. (H2: Azok a szülők, akik napi 3 óránál többet használják az érintőképernyős eszközeiket és a televíziót, kevesebbet tudnak a gyermekeikre koncentráltan figyelni.)  Külföldi és hazai szakirodalmat ebben a vonatkozásban nem találtunk. Egy 2021-es kutatásban viszont azt az összefüggést találták, hogy a több fizikai aktivitás és az okoseszközök nélküli játék fordítottan arányos az okoseszköz- használat miatti ülő magatartással a gyermekek tekintetében.⁷ Látható tehát, hogy mennyire fontos a szülő hozzáállása a gyermek szabadtéri játékához, amelyet a vizsgálatunkban a minőségi idő kategóriához soroltunk. 

A harmadik hipotézis (H3: A szülők egyáltalán nem vagy csak részben találkoztak a WHO és AAP ajánlásaival, egy-egy internetes cikk erejéig vagy a közösségi média felületein néhány mondatban.) is igazolódott, hiszen a szülők csupán csak 17%-a találkozott a WHO és AAP ajánlásaival. Egy 2022-es amerikai felmérésben a szülők körülbelül 62%-a ismeri az AAP ajánlásait, míg hazánkban egy 2020-as kutatás alapján is egyértelműen kirajzolódik az, hogy a szülők legnagyobb része (90%) nem tájékozódik az okoseszköz- használati ajánlásokról, mielőtt gyermekét bevezetné a digitális világba.⁵ 

Ahogy az 1. ábra mutatja, a szülők és a gyermekek képernyőideje nem tér el jelentősen egymástól. Ha a szülő sokat használja az okoseszközöket, a gyermek is többet fogja használni, hiszen ha a családjában a gyermek ezt a mintát látja és nincsenek megfelelő korlátok felállítva, illetve a szabályok következetesen betartva, akkor a gyermeknek is problémás lesz az okoseszköz- használattal kapcsolatos viselkedése.⁶

Kutatásunkból kiderül, hogy a szülők szerint az 1 éves kor alatti gyermekeknek lehetne a legkevesebbet, a 3–-4 éveseknek pedig a legtöbbet használni az IKT eszközöket. Tisztában vannak tehát azzal, hogy minél kisebb a gyermek, annál kevesebbet kellene használnia az IKT eszközöket, a gyermekek képernyőidejének vizsgálatát alapul véve viszont a szülők nem így cselekszenek. 

A szülők képernyőidejét és elégedettségének vizsgálatát figyelembe véve az önmagával legkevésbé elégedett szülő használja a legtöbbet az IKT eszközöket, az önmagával leginkább elégedett szülő pedig a legkevesebbet (2. ábra). A középértékekben viszont van némi eltérés. 

2. ábra: A szülők okoseszköz használatának és önértékelésének összefüggése

2. ábra

N=24

A szülők okoseszközök előtt töltött ideje fordítottan arányos a minőségi szülő–-gyermek kapcsolattal: minél több időt tölt a szülő IKT használattal, annál elégedetlenebb a gyermekkel való kapcsolatával. (3. ábra) A 2., 3., 4. ábra vizsgálata alapján egyértelműen kijelenthető, hogy annál a szülőnél, aki többet használja az okoseszközöket, a gyermek okoseszköz- használattal töltött ideje is több lesz, illetve az ilyen szülők kevésbé ítélik megfelelőnek a szülő–-gyermek kapcsolatot. Mindemellett fontos kihangsúlyozni, hogy a 4. ábrán nagyobb a kontraszt a legalacsonyabb és a legmagasabb értékeléshez tartozó képernyő idő között, mint a 3. ábrán. Ebből arra lehet következtetni, hogy a kevésbé pozitívnak értékelt szülő–gyermek kapcsolat a nagyobb mértékű képernyő előtt töltött időt eredményez a gyermekeknél, mint a szülőknél. A jelen kutatásban talált problémás szülő–-gyermek kapcsolat és a túlzott okoseszköz- használat összefüggését egy Törökországban 2020-ban készült vizsgálat is alátámasztja. A felmérés szerint azoknál a gyermekeknél, akik napi 4 óránál többet használják az IKT eszközöket, nagyobb mértékben fordul elő a szülő elutasítása, szemben azokkal, akik naponta kevesebb mint 1 órát ülnek a képernyők előtt.⁹ 

A szülők általános elégedettségét és az 5 éves kor alatti ártalmas képernyőhasználatot vizsgáló kérdésre adott válaszaik összevetéséből arra lehet következtetni, hogy az a szülő, aki ártalmasnak tartja a képernyőhasználatot 5 éves kor alatt, elégedettebb saját magával és a gyermekével való kapcsolatával is. 

Következtetések, összegzés

Összességében elmondható, hogy a Karancskesziben élő, 0–5 éves korú gyermeket nevelő szülők sok esetben nem a nemzetközi ajánlásoknak megfelelően alakítják gyermekük okoseszköz- használatát. Még mindig a televízió előtt töltött időt preferálják leginkább, de említésre méltó az okostelefonok, tabletek, videójátékok használata is, szemben a laptop és asztali számítógép- használattal. Erősen kiemelendő, hogy a szülők mennyire nem ismerik a nemzetközi ajánlásokat az 5 éves kor alatti gyermekek okoseszköz- használatára vonatkozóan. Ezen eredmények és összehasonlítások alapján eddigi elemzésünkben két fő problémát látunk: 1. A szülők tudják ugyan, hogy minél kisebb a gyermek, annál kevesebb képernyőhasználat a megengedett, azonban a szakmai ajánlások ismeretének hiányában nem tudják, hogy hogyan és milyen irányba tereljék a gyermek digitális életét. 2. A már megszerzett tudást nem tudják megfelelően a gyakorlatba átültetni, amelynek okai az 1. pontban keresendők. Ha már az ilyen kis elemszámmal végzett vizsgálat eredményeinek nagy része is megegyezik a nemzetközi és hazai, jóval nagyobb elemszámmal dolgozó kutatások eredményeivel, kijelenthető, hogy a probléma és az ismeretek hiánya általános. Rendkívül fontosnak tartjuk a túlzott képernyőhasználatnak az önértékelésre és a szülő–gyermek kapcsolatra gyakorolt hatását. Ahogy eredményeink mutatják, minél többet használja a szülő az okoseszközöket, annál kevésbé lesz elégedett saját magával, illetve a gyermekével való kapcsolatával is. Ez az eredmény összefüggésben állhat a phubbinggal, amelynek során a szülő figyelmen kívül hagyja a gyermekét az okoseszköz- használat miatt.¹⁰ Ezen helyzetek gyakoriságának csökkentéséhez elengedhetetlennek tartjuk az önkontroll fejlesztését, ami szorosan összefügg az önismeret fejlesztésével. 

Irodalom 

1. Korte M. The impact of the digital revolution on human brain and behavior: where do we stand? Dialogues Clin Neurosci. 2020; 22(2): 101-111. 

2. Radesky J, Christakis D, Hill D, et al. Media and Young Minds. Pediatrics. 2016; 138 (5): e20162593

3. World Health Organization. Guidelines on physical activity, sedentary behaviour and sleep for children under 5 years of age. https://apps.who.int/iris/handle/10665/311664

4. Kaur N, Gupta M, Malhi P, et al. Screen Time in Under-five Children. Indian Pediatr. 2019;56(9): 773-788. 

5. Koscsóné Kolkopf J, Kiss H. ,,Digitális Honfoglalás" avagy 0-3 évesek a digitális világban. Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat. 2020; 8(2): 202-218.

6. Hódi Á, Tóth E, B. Németh M, et al. Óvodások IKT-használata otthon – szülői minta és szerepvállalás. Neveléstudomány. 2019; 7(2): 22-41. 

7. Sanmarchi F, Soldà G, Salomoni MG, et al. Does parents’ educational level affect children's sedentary behaviour? A cross sectional analysis. European Journal of Public Health. 2021; 31(Supplement 3): ckab165.419.

8. F. Lassú Zs, Megyeriné Fácska J. „A tévé maradt az egyetlen lehetőség, ami lefoglalta őket” – Hatéves kor alatti gyermekek és családjuk digitális eszközhasználatának változása a Covid19 járvány idején. Gyermeknevelés Tudományos Folyóirat. 2021; 9(2): 187-204.

9. Nergiz ME, Çaylan N, Yalçin SS, et al. Excessive screen time is associated with maternal rejection behaviours in pre-school children. J Paediatr Child Health. 2020;56(7):1077-1082. 

10. Niu G, Yao L, Wu L, et al. Parental phubbing and adolescent problematic mobile phone use: The role of parent-child relationship and self-control. Children and Youth Services Review. 2020;116:105247. https://doi.org/10.1016/j.childyouth.2020.105247