Az „okosban majd megoldjuk” hozzáállás már nem lesz elég

Most nem elég a közismert magyar leleményesség, az „okosban majd megoldjuk” hozzáállás, az egészségügy állami finanszírozásánál meg kell célozni az uniós átlagot, a GDP 7 százalékát. Ezt Álmos Péter, a Magyar Orvosi Kamara (MOK) elnöke mondta azon a hétfői tájékoztatón, ahol a kamara vezető képviselői az ágazat aktuális helyzetét elemezték, és beszámoltak az orvosi köztestület féléves munkájáról.

Nem tétlenkedett az orvosokat képviselő testület az utóbbi hónapokban, már februárban találkoztak az egészségügyet felügyelő miniszterrel, amely alkalomra egy százoldalas anyagot készítettek az ágazat szerintük legégetőbb problémáinak megoldási javaslataival. Pintér Sándor miniszterrel megegyeztek abban, hogy a legfontosabb ügyekben munkacsoportokat hoznak létre a még részletesebb ajánlások kidolgozására, és negyedévente megismétlik a találkozókat. Ennek szellemében a múlt héten is létrejött egy egyeztetés a tárca és a MOK vezetése között. Minderről dr. Meglécz Katalin, a MOK alelnöke számolt be.

Az alelnök elmondta, az egyeztetések sikeresek voltak többek között a járóbeteg irányítási rendszerrel kapcsolatban, nem értek el eredményt viszont a kamara státuszának ügyében, azaz a kötelező tagság visszaállításában. Részlegesen megvalósult az a cél is, hogy a MOK részt vegyen a kardiológiai, pszichiátriai ellátás irányelveinek kidolgozásában, valamint a képalkotó diagnosztika irányítási rendszerének meghatározásában. Meglécz Katalin azt is hozzátette, szintén tárgyaltak a tárcával a Budapesten októberben bevezetendő új ügyeleti rendszer részleteiről, de ez további egyeztetéseket igényel, a következő ilyen alkalom július végén lesz.

Nem festett túl vonzó képet az egészségügy jelenlegi helyzetéről dr. Svéd Tamás. A MOK főtitkára szerint az ellátás széttagolt és esetleges, egyre öregszik és fogy a szakember gárda, ráadásul a járvány tovább növelte a szétesést. A betegek bolyonganak a rendszerben. Olyan a helyzet, hogy már a döntéshozók is felismerték: muszáj beavatkozni.

A főtitkár szerint a központi lépések között vannak előremutató intézkedések, ilyenek például a digitális egészség érdekében hozott intézkedések, a minőség ellenőrzés előtérbe helyezése. Vannak olyan lépések, amelyeknél, ha pozitív is a szándék, a megvalósítás legalábbis kérdéses. Ilyen például az arcfelismerő rendszer bevezetésének szándéka, ami a kiégett dolgozók hangulatát tovább ronthatja. És vannak olyan lépések, amelyekre szükség lenne, de nem történnek meg. Hiába osztják újra az egészségügyben az állami forrásokat, ez már nem elég. Több pénz nélkül nem lesz érdemi változás.

Álmos Péter, a MOK elnöke szerint is a GDP jelenlegi alig 5 százalékos arányáról fel kellene emelni az egészségügy kiadásait európai szintre, azaz 7 százalékra. „A közismert magyar leleményesség, az „okosban majd megoldjuk” most már nem fog működni.

A kamara vezetője felhívta arra is a figyelmet, hogy egy éve szűnt meg a kötelező MOK tagság, ennek ellenére az orvosok háromnegyede, 34 ezren visszaléptek. Kérdésre válaszolva Álmos Péter azt is elmondta, a tagok közül 23 ezren az állami ellátásban 11 ezren a magánellátásban dolgoznak, illetve a 23 ezerből 7 ezren mindkét szférában tevékenykednek. Hozzátette: a MOK nyitott a fiatalok előtt, a most diplomázó körülbelül ezer orvosnak egy évre felajánlják a teljes tagdíjmentességet.

Álmos Péter szerint az egészségügy nagy bajban van, ráadásul olyan tendenciák is felütötték a fejüket, amelyek etikailag is kártékonyak a betegeknek. Ezeknek a tendenciáknak a megfékezésére a MOK-nak kevés a lehetősége – utalt ezzel a kamara elnöke arra, hogy a kötelező tagsággal együtt elvették a köztesülettől az orvosi etikai ügyek elbírálását és a BM alá tartozó ETT-hez került. Álmos Péter példaként említette, hogy a mostani rendszerben csak bírósági úton lehet egy súlyosan etikátlan orvost eltiltani a szakmája gyakorlásától, míg korábban a MOK kizáró döntése elég volt ehhez.

Valamikor az orvosi adatbázist szintén a MOK kezelte, de már ez is az OKFŐ-höz tartozik, de mint kiderült ez csak néhány adatot rögzít. Álmos Péter felhívta a figyelmet, hogy nagyon nagy szükség lenne egy működő orvosi regiszterre, olyanra, amelyben egy-egy doktornak fel lenne tüntetve többek között valamennyi szakmája, az, hogy hol dolgozott, illetve hol dolgozik jelenleg. A mostani járványokkal, háborúkkal teli időszakban különösen fontos lenne tudni, hogy kinek milyen tapasztalata van, és hol érhető el.

Az orvosi kamara vezetője beszélt arról a bizonytalanságról is, amely nemcsak az egészségügyben, hanem a tudományos világban is egyre tapinthatóbb. Ez a bizonytalanság a táptalaja azoknak a nagyon kártékony jelenségeknek, amelyekre mindenképp reagálni kell. Példaként említette az egyre szervezettebb oltástagadó, oltásszkeptikus csoportokat, akik perekkel és egyéb eszközökkel próbálják kikerülni a kötelező oltásokat. Ennek negatív eredménye már látszik is, hiszen eddig eltűntnek hitt betegségek – például szamárköhögés - kezdtek el ismét terjedni. Álmos Péter emlékeztetett: a kamara felajánlotta segítségét azoknak a gyermekorvosoknak, akiket az említett csoportok perbe vontak.

Végül a MOK elnöke elmondta: ahogy a kamara már korábban többszőr is kezdeményezte, úgy most is hangsúlyozza, égetően szükség lenne egy nemcsak a bérezést, hanem a szakmai előmenetel lehetőségeit is rögzítő orvosi életpályamodellre. Szerinte ez azért is lenne nagyon fontos mert nagyon nagy a magánegészségügy humánerőforrás elszívó hatása.