Hegedűs Zsolt augusztus 15-i határidővel kapott feladatot a várólisták csökkentésének személyi és tárgyi feltételeinek meghatározására egy júliusban megjelent kormányhatározat alapján, emlékeztet a Népszava.
Rozsos Erzsébet ápolásetikus a Népszavában közölt írásában arra mutat rá, hogy adatalapú kapacitástervezés és a szakdolgozói hiány érdemi kezelése nélkül a várólisták érdemi, betegbiztonságot nem veszélyeztető megrövidítése szinte lehetetlen feladat.
A közbeszédben a műtéti várólisták hossza szinte kizárólag az orvoshiánnyal összefüggésben jelenik meg, pedig a nemzetközi tapasztalatok és a WHO felmérései egyértelművé teszik: a betegút minden egyes pontján megfelelő számú és kompetenciájú ápolóra, szakdolgozóra van szükség. A műtéti kapacitások önmagukban való bővítése nem vezet eredményre, hiszen a teljes rendszer teljesítményét mindig a leggyengébb láncszem határozza meg. HIába áll rendelkezésre a sebész vagy a szabad műtő, ha hiányzik a műtősnő, az aneszteziológiai asszisztens, az intenzíves szakápoló vagy akár a betegkísérő és a gyógytornász. Egyetlen hiányzó szakember teljes műtéti láncokat oszlathat fel.
A július elején megjelent kormányhatározat ugyan már felismerte, hogy a kapacitás nem csupán a műtők számát jelenti, hanem a szakképzett humánerőforrást, a végrehajtás mégis komoly akadályokba ütközik. Az Országos Kórházi Főigazgatóság 2019 óta nem publikál részletes és megbízható adatokat, az alapvető módszertan hibái miatt pedig jelenleg nem ismert, pontosan hol és milyen szakterületen mekkora a hiány. Ennek következtében a miniszter elé kerülő kapacitástervezés érdemi adatok helyett csupán becslésekre épülhet.
A probléma kezelésére a bérrendezés önmagában nem elegendő, hiszen az nem képez azonnal szakszemélyzetet, miközben a pályaelhagyás megelőzése és a digitális ápolási koordináció bevezetése jelentős kapacitásokat szabadíthatna fel. A cikk hangsúlyozza, hogy a nemzetközi gyakorlatban alkalmazott országos főápolói tisztség jelenléte elengedhetetlen lenne az ápolási kapacitások érdemi felméréséhez és a fenntartható fejlesztésekhez. Valódi adatok nélkül a várólisták csökkentése nem adatalapú egészségpolitika, hanem vakon történő kockázatkezelés, ami végső soron a betegbiztonság rovására mehet.