Ausztria Kánaán, Magyarország pokol?

Magyar magánklinikák között privát e-mailekben terjed az Önnel készült podcast-sorozat. Az első három részből úgy tűnik, hogy az osztrák egészségügy Kánaán, a magyar egészségügyi rendszer pedig a pokol. Úgy hiszi, hogy ennyire rossz itthon a helyzet?

A „Most élsz” című podcastben a tapasztalatainkról beszélgetünk. Egyáltalán nem hitbéli kérdésekről, Kánaánról vagy pokolról. Arról, hogy egy-egy egészségügyi rendszer kiszámítható módon működik-e vagy sem. Én régebben ügyfélként, mostanában pedig ügyfeleink egészségügyi ügyintézőjeként azt tapasztalom, sőt, erről beszélgetünk a magyar orvosokkal is, hogy a magyar állami egészségügyi ellátási rendszer megrogyott. Kiváló orvosok, elkötelezett szakdolgozók küzdenek benne, de mint rendszer, sajnos nem működik kiszámíthatóan az egész, és a végén a dolgozókra omlik a problémák és morális döntések sokasága. Ez méltatlan.

Mitől működik jól egy egészségügyi rendszer?

Leginkább attól, hogy egy kezelt betegnek mindenki számára világos, egyértelmű, előre megtervezett és az intézmények által betartott útvonala, az ellátásnak pedig kiszámítható szakmai minősége van. Úgy megy végig a rendszeren az ügyfél, a háziorvostól a kórházon át a rehabilitációig, hogy egészen a gyógyulásig végigkísérik az útját. Magyarországon ez nem működik, sem az államiban, sem a magánellátásban. Minden dolgozó a saját feladatát nézi, felülről, egy magasabb perspektívából nem kapnak segítséget, a betegek pedig külön utakon próbálnak információhoz és előnyökhöz jutni. A magyar orvosi tudásban lehet hinni, de azt mutatja minden kimutatás, hogy a rendszerben nem bíznak az emberek, ami tapasztalati kérdés.

Ausztria egészségügyi működése Kánaán?

Ausztria a világ egyik legszínvonalasabb állami és privát egészségügyi rendszerét működteti. Hogy ez a színvonal nem feltétlenül az orvosokon, hanem a folyamatokon múlik, az abból is látszik, hogy a világ összes tájáról vannak dolgozók a rendszerben, - nagyon sok kiváló magyar orvossal együtt- amelybe objektív kritériumok alapján lehet bekerülni. A felépített ellátási rendszer kiszámíthatóan, protokollok szerint működik hosszú évtizedek óta, kis hibaszázalékkal. Ha a rendszer megbicsaklik, annak következményei vannak. Kivizsgálás, felelősségre vonás, akár kártérítések, és azonnal elindul a rendszerhiba javítása.

De mégis mitől érzik jól magukat az osztrák betegek?

Mert jók a tapasztalataik és biztonságban érzik magukat. Ez orvosszakmai, ellátásszervezési és betegtájékoztatási kérdés. Amikor be kellett vinnem gyermekemet egy bécsi sürgősségi ügyeletre, a recepciónál felmérték, hogy mennyire súlyos az állapota, majd elvitték tőlem. Leültem egy kanapéra és megnyugodtam. Tudtam, hogy bekerült a rendszerbe és remekül el fogják ellátni. Bíztam a rendszerben, tudtam, hogy teljesen mindegy, melyik orvos van éppen ügyeletben, mert a szereplők csapatként jól működnek egymással. 15 perccel később közölték velem, hogy mit állapítottak meg, pontosan elmondták mi fog történni.

Olyan mondatok ezek, amelyeket magyar sürgősségi osztályokról is el lehet mondani…

Ezt én nem tudom, de ha Ön mondja, akkor bizonyára így van. De mi fél órával később már a betegszobában voltunk, a szakorvosok megkezdték az előkészítő beszélgetéseket-tájékoztatásokat a műtétre kitöltöttük a nyilatkozatokat és este már meg is volt műtve a fiam. Mikor éjszaka -az intenzívet követően- visszakerültünk a betegszobába, már ott volt az én ágyam is és megjelent a pincér, hogy mit hozhat vacsorára nekem, hiszen egész este nem ettem semmit. Állami rendszer. Sokat hallok a rendkívüli módon helytálló magyar orvosoknak hálálkodó ügyfeleket. Ausztriában az ápolónak vagy orvosnak nem kell csodát tennie, mindenki végzi a dolgát úgy, ahogyan az elő van neki írva. Nincsen elvárton felüli teljesítmény és nincsen hálálkodás sem. Elismerő köszönet jár a dolgozóknak.

Ehhez képest, mitől jobb egy magán egészségügyi intézmény?

Tisztázzunk valamit; attól még, hogy valaki magánklinikára megy, az orvos nem tud szakmailag jobb munkát végezni, mint az államiban, hiszen ugyanazokkal a képességekkel rendelkezik. Tehát ezt nem várhatjuk el. Egy magánintézményben, talán mindenütt a világon, mást fizetek meg: először is a szabad orvosválasztás lehetőségét, a rövidebb várakozási időt, a színvonalasabb ügyféltér megjelenést és jobb kiegészítő szolgáltatási színvonalat, és pénzösszegtől függően több, rám fordított időt, figyelmet.

A minél hamarabb megvalósuló vizsgálatot?

Igen és a rám szánt időt is. Ausztriában a privát rendeléseken a jellemző orvosi első konzultációs idő 40-60 perc. Magyarországon ez 15-30, jellemzően 20 perc, persze intézménytől függően. Ezért, például, ha egy ügyfelünk egy komolyabb problémával magyar magánellátásban kér tőlünk megfelelő orvost, akkor én mindig két időpontot foglalok egymás utánra. Így vesszük meg az orvos idejét, így érjük el a több odafigyelést. Ausztriában, amikor bejelentkezem a magánorvoshoz, az asszisztencia megkérdezi, hogy pontosan miről van szó. Evvel tisztázza, hogy az adott orvos valóban tud-e a beteg problémáján segíteni. Sokszor ajánlanak maguk helyett egy specialistát. Ha vannak korábbi leletek, elküldjük nekik, az orvos átnézi, hogy pontosan mivel is fog találkozni, esetleg az orvosi konzultáció előtt szükség van-e még más vizsgálatokra is. Ezek alapján előre felkészül a találkozóra.

Hogyan működik ez, tapasztalatai szerint, itthon?

Itthon a magánegészségügybe is beesnek az ügyfelek és az orvos helyben szembesül a problémával. Van, akivel 10 perces a feladat, viszont van, akivel egy órát kellene foglalkozni. Ha egy rendelés keretében mondjuk 20 perc van kalkulálva mindenkire, akkor előfordulhat, hogy úgy megy el a beteg a magánrendelésről, hogy nincs kivizsgálva kellő alapossággal, esetleg nem egyértelmű számára a következő lépés. Ez nincsen rendben.

Pedig a magyar magánklinikák büszkék a kiváló orvos szakmai háttérre…

Hogyne, többen lehetnek is, de megint hangsúlyozom, jellemzően nem az orvosi tudással szokott gond lenni, hanem az alapossággal és a teljeskörűséggel, ami ráfordított idő kérdése. Több magánintézmény orvosigazgatója gondolkodik így: jó orvosi csapat kell. Ezért magukhoz hívják a lehető legjobb szakembereket- az állami rendszerből. Másrészt viszont, egy magánintézménnyel az az orvos szerződik, aki szeretne. Ez azt is jelentheti, hogy olyan orvosok is bekerülhetnek, akik sok beteget tudnak ugyan hozni magukkal az intézménynek, de nem feltétlenül a legmagasabb szintű szakemberek. A vegyes kiválogatási kritériumok nem segítik az egyenlő színvonalú szakmai munkát. Ugyanez vonatkozik az ügyfélkapcsolati munkára is, amit – az egyének esetleges segítőkészsége és kedvessége ellenére is- szervezési problémák jellemeznek. Kevés helyen van jól megszervezve az intézmény működése, ritka az ügyfelekkel kialakított igazán jó kommunikációs folyamat, sokszor nincs tisztában a recepció, hogy ügyfelük pontosan milyen problémával érkezik hozzájuk. Alapvető szervezési problémákról panaszkodnak itthoni ügyfeleink.

Milyennek látszik Bécsből a magyar magánegészségügy?

Bécsből szemlélve sok mindenben abszurd, ami a magyar magánegészségügyben mára kialakult. Az épületek, rendelők szebbek ugyan, mint az államiak, de a szervezettség és az orvosi alaposság sok esetben ugyanolyan. Viszont sok pénzbe kerül, még osztrák pénztárcával mérve is. Persze, értem én, az állami rendszer túlterheltsége miatt óriási az igény a magánellátásra és ez a szűkös privát kapacitás miatt feltornázza az árakat. Azonban azon kívül, hogy tisztább és higiénikusabb a környezet, vagy van parkolóhely, valódi orvosszakmai többletként keveset nyújt szerintem. Sajnos – teszem hozzá.

Van-e jó magánintézmény itthon?

Természetesen. Vannak olyan magyar rendelőintézetek, diagnosztikai központok, magánklinikák, ahol látok törekvést. Pozitívak a tendenciák, de a kórházműködtetés egy szakma. A fejlődés hosszú évtizedeit nem lehet átugrani. Jó hír viszont, hogy az informatikai rendszerek fejlődőképesek, így csak döntés kérdése, hogy az érkező ügyfélre a magánklinika megfelelően fel tudjon előzetesen készülni, majd helyben célzottan ellátni.

Hogyan lehetnének jobbak, megfelelőbbek itthon a szervezési folyamatok?

Annak a betegnek a nézőpontjából kéne végig gondolni a folyamatokat, akinek baja van, aki megnyugvást és gyógyulást keres. Ma sokszor az látszik a magyar magánegészségügyön, hogy - az átülő szakemberek miatt - beépültek az állami egészségügy ellátásszervezés egyes hibái is. Ehhez képest Ausztriában a privát egészségügyi ellátás évszázadok óta létezik és fejlődik – ez óriási tapasztalat, talán ezért is vannak olyan finomra hangolva a folyamatok.

Menjünk akkor Ausztriába gyógyulni?

Ausztriában az vehet állami ellátást igénybe, aki munkabéréből megfizeti az egészségügyi ellátás járulékait. Az osztrák magánegészségügy azonban nyitott, az egészségügyi turizmus aránya Ausztriában nagyon magas. Egyre több az olyan ügyfelünk, aki miután elhatározza, hogy rászánja a pénzt és magánegészségügyben kezelteti magát, egy kisebb vagy közepes műtétre készülve körbe néz külföldön is és megversenyezteti a magyar privátklinikai ajánlatokat. Ismerjük a példát; a tengerparti nyaralás néha már olcsóbb, mint a balatoni vakáció. A mi tagjaink ráadásul komoly kedvezményekre is jogosultak. Ausztriában a magánegészségügyi ellátásban erős verseny van – és bizony a jóval magasabb színvonal és így jobb ár-érték arány miatt érdemes megfontolni egy ausztriai műtétet is.

Nem fogják szeretni a magyar egészségügyben dolgozó olvasóink ezt a mondatot…

Az Európai Unióban versenypiac van, össze lehet hasonlítani az árakat és a nyújtott szolgáltatásokat. Nyelvi problémák Ausztriában sincsenek, az osztrák egészségügyben mindenki beszél angolul, hiszen a magánklinikákon fekvő ügyfelek nagy része külföldi, ráadásul kiváló magyar orvosok és szakápolók ezrei dolgoznak Ausztriában. Egy osztrák magánklinikán mindent megtesznek azért, hogy ha valaki csak magyarul beszél, akkor is mindent pontosan értsen. Erről szól a rendszer: az ügyfél van a középpontban, és köré van szervezve a működés. Nincs ebben nagy titok.