Arányaiban nálunk lesz a legmagasabb a halálozás a világon

Fej-fej mellett Magyarország és Csehország, s a tendencia nem nekünk kedvez: napokon belül beelőzhetjük a cseheket a világ legszomorúbb „versenyében”. A mostani adatok fényében még a héten ténnyé válhat az állítás, hogy a koronavírus-járvány kezdete óta Magyarországon halt meg a világon a legtöbb fertőzött egymillió lakosra vetítve. Hogy efelé tartunk, már az elmúlt hetekben is látható volt. Megrendülés helyett vita kezdődött arról, hogy a kiugró magyar adat nemzetközi összehasonlításban valójában nem is olyan rossz, csupán módszertani okok miatt kerültünk a világ sereghajtói közé. A Válasz Online most megmutatja, miért hamisak ezek az érvek, vagy éppen azok, amelyek az alacsony többlethalálozással akarják magyarázni a világ legrosszabb covid-halálozási bizonyítványát. És: bemutatjuk a valódi okokat is.

Elöljáróban röviden a szomorú alaphelyzetről. Sokáig a tragikus járványkezelési hibát elkövető – csúcsközelben nyitó – Csehország állt a legkedvezőtlenebb helyen a covid-halálozási listán, de náluk már lecsengőben van a járvány, rendszeresen napi száznál kevesebb a haláleset. Magyarországon ezzel szemben hetek óta 190-300 között van a napi emberveszteség, így fordulhat elő, hogy hazánk napokon belül élre ugrik az egymillió főre eső halálozás területén az egész világon. (Összeállításunkban az egymillió lakosnál kisebb államokat, tengerentúli területeket, városállamokat nem vesszük figyelembe, és a nemzeti hatóságok adatait leggyorsabban egyesítő Wordlometers.info adatbázist használjuk.) Az új fertőzöttek, a kórházban ápoltak és a lélegeztetőgépen levők száma ugyan múlt héten már jelentősen csökkent, de a koronavírusos halálozási adat újra romlott a hét nappal korábbihoz képest a Koronavírus.gov.hu napi közléseinek összesítése alapján. A halálozás négyszázalékos emelkedése az elmúlt négy hét legrosszabb adata. 

...

Halált okozó titkos adatok

Azt sajnos itthon nem tudhatjuk, mennyire járul hozzá a halálesetek számához a gyógyítás eredménytelensége. Nem ismerjük, a lélegeztetőgépen levők hány százaléka épül fel. Ez nálunk titkos adat, miközben több európai államban intézményre lebontva is megismerhető. Takács Péter, az országos kórház-főparancsnok helyettese annyit árult el, hogy lélegeztetőgépen levők több mint 80 százalékának nem tudják megmenteni az életét. 

Az történik, ami máskor is szokott: az egyik utolsó európai ország vagyunk például, ahol a rákbetegek gyógyulási aránya nem évente frissülő adat. Nem ismertek a magyar egészségügy minőségi mutatói, sem országosan, sem intézményi szinten, ezért aztán fogalmuk sincs a kórházaknak és a betegeknek, mely osztályok működnek nemzetközi színvonalon, és melyek kritikán aluli szinten. Kényelmes állapot – a betegeket leszámítva – mindenkinek, mert a rejtve maradó gyenge teljesítménynek nincs következménye: a legrosszabb intézmények is annyi társadalombiztosítási finanszírozásban részesülnek egy-egy beavatkozás után, mint a legjobbak. 

Így maradt ki a magyar egészségügy abból a minőségi forradalomból, amely világszerte megújította a gyógyítást a számítógépes adatkezelés segítségével – az egymás mutatóit látó intézmények minőségi versenye révén. A koronavírus-járvány még jobban kihozza a különbségeket. Mivel itt a kezelésnek nincs jól bejáratott ellátási módja, még fontosabb lenne tudni, itthoni körülmények között mely módszerek eredményesek, de ezeket az adatokat sem szabad nyilvánosságra hozni. Még tudományos tanácskozásokon sem. Nem tudjuk még azt sem, hány orvos és szakdolgozó jut jelenleg egy-egy lélegeztetőgépre, és ez mennyire határozza meg a betegek túlélési esélyeit. 

Mindez jól mutatja a magyar közegészségügy állapotát. Amelyről még egy beszédes adat: évtizedek óta nálunk van a legtöbb daganatos haláleset, miközben a megbetegedési listát nem mi vezetjük. Miért? Hol csúszik félre a dolog? Ugyanott, ahol most is. Nem lehet a valódi problémákról beszélni, mert a politika retteg a botránytól, a szakma változtatásban érdekelt része pedig nehezen tudja áttörni a betonfalakat. 

Máskor azonban a nemzetközi adatok megjelenéséig évek telnek el, s akkor már nem váltanak ki különösebb figyelmet. A koronavírus ezzel szemben olyan rendkívüli helyzetet teremtett, amikor a járványkezelés mérőszámait a megjelenésük után percekkel már az egész világ értékeivel vethetjük egybe. Ami tehát elsikkad egy influenzajárvány hibás kezelésekor, vagy az évtizedek óta élen járó magyar rákhalálozásnál, arra most a koronavírus azonnal rámutat. 

Csakhogy egyelőre úgy tűnik: hiába.