A cikk frissült 2021.03.11-én, az állásfoglalás végén olvasható.
Az elmúlt hét “praxisbárós” sajtóhíreire reagálva a Magyar Orvosi Kamara - megismételve a korábban az Országos Kórházi Főigazgatósághoz eljuttatott levélben foglaltakat - az alábbi állásfoglalást teszi.
A praxisközösségekről megjelent 53/2021 kormányrendelet a szorosabb praxisközösségi együttműködés formái között felsorolja az egyesült és integrált praxisközösségi formákat is, amelyeket társas vállalkozás tulajdonol vagy irányít. A szabályozás nem rendelkezik arról, hogy kik és milyen arányban lehetnek tulajdonosok ezekben a gazdasági társaságokban. Így előfordulhat, hogy a praxisjoggal rendelkező orvos egyszercsak nem tulajdonosa a vállalkozásának, illetve nem szakmai befektető többségi tulajdonos dominálja a szervezetet.
A MOK ezt a praxisjog szellemiségével összeegyeztethetetlennek tartja.
A Kamara célja a külső, kiemelten a nem szakmai befektetők kizárása és a praxisláncok kialakulásának megakadályozása.
Ha nincs definiálva a praxisközösség méretének felső határa és a tulajdonosi szerkezet a közös céges praxisközösségi formákban, akkor a praxisközösség külső pénzügyi befektető kezébe kerülhet, aki nem az ellátás minőségében, hanem a költség-minimalizálásában érdekelt. Ennek rossz tapasztalataira a gyógyszertárláncok kialakulása kapcsán már láttunk példát és a fogorvosi szolgáltatók működtetése során is tapasztalható ezirányba ható anomália.
Ezért a MOK Elnöksége arra kéri a döntéshozókat, hogy
- az egyesült és integrált praxisközösségben csak az adott praxisközösségben praktizáló orvos lehessen tulajdonos
- egyik tulajdonos se lehessen többségi tulajdonos
- egy közösség maximum 10 praxisból állhasson
- egy orvos egy praxisközösség tagja lehessen csak
FRISSÍTÉS 2021.03.11.A korábban az
OKFŐ helyettesének megküldött levelünkre válasz érkezett, amely a fenti problémakörre vonatkozó választ is tartalmaz.
Dr. Takács Péter válasza
innen letölthető.