Népegészségügy 3.0 Egyesület kidolgozott egy úgynevezett fehér könyvet, amelyben a problémákat és azok megoldását is felvázolják.
Magánrendelés vagy állami egészségügy? Nem az orvosokkal, hanem elsősorban az állami járóbeteg-ellátások elérhetőségével elégedetlenek a betegek felmérések szerint. Az állami és a magánorvosi ellátás közötti különbség abban a legnagyobb, hogy mennyit kell várni egyes műtéti beavatkozásokra. Szakértők szerint a népegészségügy fejlesztése nem csupán az ágazatban dolgozók kompetenciája és felelőssége, ezért szélesebb körben kell megvitatni a helyzetet. Látleletünk az egészségügyi szolgáltatások rendszeréről, írja a Világgazdaság online.
A Magyar Népegészségügy Megújításáért Egyesület, rövidebben a Népegészségügy 3.0 Egyesület kidolgozott egy úgynevezett fehér könyvet, amelyben tételesen összefoglalta, mit talál a jelen problémáinak, és miket javasol a megoldásukra.
A dolgozat idézi az Egészségügyi Világszervezetet, amely szerint a népegészségügy „a társadalom szervezett tevékenysége az egyének, meghatározott csoportok vagy az egész lakosság egészségének fejlesztésére, védelmére, javítására és — szükség esetén — helyreállítására”. Hozzátették: sajnálatos módon a népegészségügytől elvárt eredmények, például az elhízás terjedésének megállítása, az egészségegyenlőtlenségek csökkentése vagy akár a globális járványok elleni védekezés területén továbbra is elmaradtak az elvárhatótól.
Ráadásul az emberiség jövőjét veszélyeztető új kihívások, a fenntarthatóság, a biodiverzitás csökkenése, az ökológiai rendszerek károsodása és a klímaválság miatt is egyre gyakrabban merül fel, hogy a népegészségügy megújításra szorul.
Az egyesület szerint Magyarország bizonyítványa sem jó a több tízmilliárdos fejlesztés dacára, mert a rendszer egészében nem sokat javult: becslésük szerint 2011-ben 32 ezer, 2020-ban 33 ezer haláleset lett volna megelőzhető a megfelelő népegészségügyi beavatkozásokkal.
Na de akkor mit kellene tenni, hogy jobb legyen az egészségügyi ellátás?
A dolgozat öt kulcsterületet rögzített, ezek a következők:
egészségügyi rendszer,
média,
döntéshozók,
köznevelés,
szakemberképzés.
Ezen az útvonalon elindulva a beavatkozási irányokat is megadták:
korszerű szemléletnek megfelelő képzési anyagok kidolgozása, képzések megvalósítása;
országos népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése, kiterjesztése;
kommunikációs kampányok megvalósítása,
országos, köztes és helyi szintű egészségkoalíciók kezdeményezése, szakmai támogatása;
beavatkozásokhoz illeszkedő szabályozási környezet kialakítása.
A szerzők fontosnak tartották rögzíteni, hogy
a népegészségügy fejlesztése nem csupán az egészségügy kompetenciája és felelőssége,
ezért szélesebb körben kell megvitatni a helyzetet.
További részletek a vg.hu-n.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza