Állami- és magánegészségügy itthon, a nyugdíjas korosztály szemszögéből

Nagyon gyakran halljuk azt, hogy „nekünk / nekem / neked már nem lesz nyugdíjunk”, és annak ellenére, hogy a szakértők szerint az állami öregségi nyugdíjak és a nyugdíjrendszer megszűnése egészen valószínűtlen, az utóbbi másfél év jó példa arra, hogy még az általános infláció mértékén felül növekedő nyugdíjakkal is nehezedhet az élet. Hiszen hiába az átlagos infláció mértéke, amely egyébként sajnos, Európában kiemelkedő mértékben 5% feletti értéket mutat, ha a nyugdíjasok számára fontos értékcikkek drágulása még magasabb. Az élelmiszerek áremelkedése egyes esetekben nemcsak kétszámjegyű, de egészen brutális is lehet: a búza, kukorica esetében 50-60% is lehet, a húsok esetében szintén magas, az 500 Ft feletti üzemanyagárak pedig egyáltalán nem segítenek…

Csak a nyugdíjrendszer áll ostrom alatt 

A nyugdíjrendszer krízise nem egyedi eset, globálisan is egyre többször, többet fordul elő, hogy az államigazgatás alá eső legfontosabb intézmények nem működnek zökkenőmentesen. Ilyenek az egészségügy, az oktatás és a nyugdíjrendszer is. Ezekben az esetekben lehet a döntéshozókat hibáztatni és kritizálni (sőt, egyes esetekben ez szükséges is), de a nagyobb ívű és léptékű változásokat nem szabad figyelmen kívül hagyni.

A modern világ (ide tartozik Magyarország is) társadalmai igen gyakran öregedő társadalmak, amelyekben az átlagéletkor nagyon magas: míg Nigerben a medián életkor 15 év, addig ez Magyarországon 40,6 év, míg Németországban 45,5 év. A medián azt jelenti, hogy a vizsgálat számok fele ez alatt, míg a másik fele e felett található. Tehát minden 40,6 év alatti fiatalabb, mint az ország fele, jelenleg.

Emellett pedig mindenképp meg kell jegyezni, hogy Magyarország, csakúgy, mint a régió rengeteg másik országa, csökkenő népességgel bír. Az 1980-as évek eleje óta az országból közel 1 millió ember hiányzik.

Mi történt velük? A népességcsökkenésért elsősorban az alacsony születésszám, a kivándorlás és a nagy mértékű bevándorlás hiánya felel. Mindezt valamelyest csökkenti, ellensúlyozz a magyar állam családtámogatása, azonban sok szakértő szerint egészen valószínűtlen, hogy egy regionális trendet ez meg tudna akadályozni. Maga a családtámogatási ötlet egyébként egészen újszerű, hiszen a történelem során pont ellenkező irányú akciók történtek, vagyis a túl népességnövekedést igyekeztek csökkenteni különböző programok, mint a híres-hírhedt kínai egy gyermekes politika.

Csak hogy néhány mutatót hozzunk fel a régióból: a világ leggyorsabban fogyó országaiból sokat a tágabb értelemben vett kelet-európai (ennek részeként közép-kelet-európai, észak-keleti, dél-keleti) régióban találunk. Magyarország mellett csökken a népessége Lettországnak, Moldovának, Litvániának, Észtországnak, Bulgáriának, Ukrajnának, Horvátországnak, Szerbiának, Montenegrónak, Romániának és Görögországnak is.

Az okok a már említettek mellett az is lehet, hogy a nyugati kultúra sok ígérete eléri a régiót és a jóléttel párhuzamosan csökken a nagyobb számú gyermekvállalási kedv, de ez nem társul magasabb fizetésekkel, ezért sokan hiába szeretnének (több) gyermeket vállalni, ezt kevésbé engedhetik meg maguknak.

Mi a helyzet az egészségüggyel?

Kevesen állítják, hogy a magyar állami egészségügyi világszínvonalú lenne, bár erre is volt példa az utóbbi időszakban és az is tényként kezelhető, hogy míg egyes részek jóval kevésbé funkcionálnak, mint több pl. nyugat-európai országban, más szempontokból a magyar egészségügy is nagyon jól megállja a helyét.

Mindezek mellett nem véletlen, hogy az utóbbi években a magánegészségügy egyre inkább teret nyer az országban és vannak olyanok is (főleg Budapesten), akik az állami egészségügy szolgáltatásait egyáltalán nem veszik igénybe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy erre nem is áldoznak az adójukból.

Azzal az állítással mindenki egyetért, hogy az állami egészségügy nem képes minden egyes részfeladatot tökéletesen ellátni, így egyes esetekben a magánegészségügyi ellátás nagy segítséget jelenthet. Azonban, ahogyan a neve is mutatja, ez pénzbe kerül. Sokszor az állami és a magánellátás között a különbség egészen csekély: egy ultrahang vizsgálat esetében ugyanabban a szobában, ugyanazok a munkatársak végzik el az ultrahang vizsgálatot ugyanazon a gépen, de míg délelőtt állami, délután magán / fizetős szolgáltatás keretei között.

Nyugdíjasként is szükség van magánegészségügyi ellátásra?

A nyugdíjas / idős korral kapcsolatban több ellentétes érzés is él sokakban: egyrészről az, hogy több egészségügyi ellátásra van szükség (amely teljesen igaz), de az is, hogy ilyenkor már „úgyis mindegy”, ami sokkal inkább egy mentális hozzáállás, gondolkodás, mint a valóságra reflektálás és az is, hogy nyugdíjas korban az emberek költségei csökkennek. Ez utóbbi, bár rövidebb ideig igaz lehet, a legtöbb esetben épphogy ellentétes: főleg az egészségügyi ellátások (gyógyszerek, magánegészségügy, ellátás) miatt az idősek kiadásai sokszor magasabbak, mint a valamivel fiatalabbaké.

Az olyan ellátások, mint a gyógytornász, a személyes ápoló vagy nővér és a hosszú várólista nélkül elérhető vizsgálatok sokszor igen borsos áron érhetők csak el.

Hogyan lehet tenni azért, hogy nyugdíjas korban is a lehető legjobb egészségügyi ellátást kapjuk?

Az előző gondolatokat folytatva vagy befejezve a mi véleményünk szerint sokszor a magánegészségügyi ellátás biztosítja a legjobb ellátást. Ahhoz, hogy ezt igénybe vehessük, pénzre lesz szükségünk.

Az állami nyugdíjat úgy lehet megnövelni, ha többet dolgozunk (hosszabb szolgálati idő) és / vagy ha magasabb járulékokat fizetünk be (ez általában azzal jár, hogy magasabb bérért dolgozunk, de pl. főállású KATA-s vállalkozóként ez azt is jelentheti, hogy havi 50.000 Ft helyett havi 75.000 Ft-ot fizetünk be, bár ezt nem ajánljuk), de vannak más módszerek is a nyugdíjösszeg megnövelésére, kiegészítésére.

Minden megtakarítási és befektetési forma természetesen segíthet pénzügyileg idős korunkban. Azonban nem véletlenül van olyan törvényi kategória is, amely nyugdíj előtakarékosság néven ismert. A 2014-es SZJA (személyi jövedelemadó) törvény három termékkategóriát nevez meg, amelyeket a magyar állam is támogat, ezek az önkéntes nyugdíjpénztár (ÖNYP), a nyugdíjbiztosítás és a nyugdíj-előtakarékossági számla (NYESZ). A magyar állam támogatása pedig nem azt jelenti, hogy az állam forgalmazná ezeket a termékeket, vagy bármilyen módon beleszólna a(z egyébként teljesen piaci) forgalmazásukba, hanem azt jelenti a támogatás, hogy valamelyest burkoltan, de az állam is beismeri, hogy az állami nyugdíjrendszer negatív előjelű változásaival szükség van öngondoskodásra is. Az állami támogatás pedig a befektetés összegének 20%-os támogatását jelenti, a befizetett SZJA-t visszairányítva a befizetőhöz, egészen pontosan a befektetése részévé téve azt.

Mikor kell elkezdeni spórolni / befektetni?

A nyugdíj előtakarékosságok esetében legalább 10 évvel a nyugdíj előtt el kell kezdeni őket – a nyugdíj sem egy rövid lejáratú projekt (jó esetben), így a nyugdíjra felkészülés sem az. De vannak olyanok, akik nemcsak 10, de akár 15, 20 vagy akár több évvel a nyugdíj előtt igyekeznek felkészülni erre.

Természetesen a személyes megtakarítás, az ingatlanvásárlás és más befektetések is bizonyos szempontból nyugdíjcélú megtakarításnak számíthatnak.

Mielőtt a választásunk valamelyik nyugdíj előtakarékossági kategóriára esne, érdemes leülni (akár online) egy független nyugdíj megtakarítási szakértővel, aki nemcsak a termékkategóriákról, de az egyes termékekről (amelyekből összesen több száz létezik a magyar piacon) is tud felvilágosítást nyújtani.