AKKOR MOST JOBB LESZ?

Túl vagyunk egy „instant” 1+1 választáson. Persze, az utózöngék, az ünneplés, a gyászmunka még hetekig fog tartani. Új elem, hogy utólagos szavazatszámlálások is történnek. Pedig már nem is kellene több népszórakoztatás, hiszen ma elkezdődik a foci Eb, közeleg a párizsi olimpia, és megoldandó probléma pedig lenne elég.

Itt van például az egészségügy.

„Egyetem-begyedem”

Szentgyörgyi Albert és Karikó Katalin egyeteme igazán nagy és emelkedett dolgokkal szokta felhívni magára a figyelmet. Ráadásul onnan érkezett a MOK új elnöke is. Mi ütött beléjük, hogy több mint két hónapig hagyták, hogy a gyermeksebészeti és pláne a gyermektraumatológiai műtői ellátás gondjai miatt a szakmai, és a polgári közvélemény velük foglalkozzon, a bulvármédiumok nagy örömére? Egy olyan történelmi időszakban, amikor már elszakadtak a közvetlen állami irányítástól, van kuratóriumuk, szépen csillogó autonómiájuk?

Még Takács Péter is rácsodálkozott a jelenségre, majd kiküldte a tárca ellenőrzési főosztályának vezetőjét megvizsgálni a helyzetet, nem felejtve el megemlíteni, hogy ő egy rendőr dandártábornok. Természetesen, ha bűnt kell keresni, semmi kifogásom nincs az ellen, hogy a perzekutor minél magasabb rangú legyen. Csendben jegyzem meg, hogy a Szegedi Tudományegyetem, mivel a klinikai központja közfinanszírozott közellátást végez, ennek kérdéseiben nem rendelkezik korlátlan autonómiával.

Takács Péter pedig ebben a kérdésben nem előkelő idegen, hanem az egyetemmel szerződött, közfinanszírozást folyósító állam felelős képviselője. Legújabb nyilatkozataiban már ez is látszott, és intézkedéseket tett. Tanulságos elolvasni a hosszú friss interjúját. Még egy meglepő dolog: ma ünnepelték a SZTE sürgősségi osztályának 10. évfordulóját, ahol „minden életkorból látnak el betegeket”. A tudósítások szerint egy szó se esett a gyermeksürgősség problémájáról. De hogy bírták megállni, hogy ne essék? Nem akartak ünneprontók lenni?

Rendőr, rendőr!

Amikor a korábbi EMMI feladatai, azaz szaktárcái közül az egészségügy átkerült a Belügyminisztériumba, a háromnegyed évszázada orvos miniszterhez szokott egészségügyi vezetők minden panaszukat „rendőr” felkiáltással kezdik. Már elfelejtődött, hogy 1932 és 1944 között az egészségügy ugyancsak a Belügyminisztériumhoz tartozott, a magyar közegészségügy egyik legjelentősebb személyisége, Johan Béla vezetésével.

Az nyilvánvaló, hogy az egészségügy szakmai kultúrája, belső kommunikációja, hivatali ruházata és a rendőrség között jelentős különbség van. De gondoljunk bele, mi lenne a társadalmunkkal, közösségeinkkel rendőrök nélkül? Ráadásul az egészségügy és a rendőrség számos ponton találkozik. Ha rendbontás vagy rendkívüli esemény, pláne atrocitás történik a kórházakban, rendelőkben rendőrt hívnak. A közlekedési baleseteknél a rendőr kérdezi az orvost a cselekmény minősítése ügyében, vagy kéri a véralkohol vizsgálatot.

Most azon „dőlt ki a liszt”, hogy az új kinevezésre váró kórházigazgatókat bentlakásos vezetőképző tanfolyamra irányították egy rendőrségi oktatási központba. Mi ebben a dráma? Egy 3-4 csillagosnak megfelelő szállodát, korrekt, felszerelt oktató és szemináriumi helyet fognak találni. Ha a dekorációban lesz valami „rendőri”, azon jót fognak nevetni. De a képzés végén nem válnak rendőrré.

Sajnos, a humor lehetőségét a „megmondóemberek” nem veszik észre. Pedig javasolhatnák, hogy a vezető rendőrtisztek és tiszthelyetteseket célszerű lenne megismertetni az igazságügyi elmeorvostan egyes részleteivel, tanulságaival. Sok furcsa konfliktust lehetne ezzel megelőzni. Sajnos, a legnagyobb, legalkalmasabb intézményünk, ahol ezt bentlakásos formában meg lehetne szervezni. A híres Lipótmező hatalmas épületegyüttese 18 éve üresen áll, lassan tönkremegy. De például Nagykálló elmegyógyászati központjában lehetne ilyen rendőrtiszti továbbképzést szervezni. Persze, akkor ők kiáltanának fel rémülten, hogy mi sem elmebetegek, se elmeápolók nem vagyunk!

Blokkolóórák felszerelése

Nagy a felháborodás a blokkolóórák körül is. Pedig, az igazság az, hogy az egészségügyi dolgozók óriási többsége egy hivatalhoz, vagy vállalati adminisztrációhoz képest rengeteg munkát végez a törvényes munkaidőn túl. Ezt a munkahelyi vezetők természetesnek tartják, a beteg érdekében elfogadják. Még akkor is, ha munkaszervezési hiányosságok és tisztázatlanságok vannak a háttérben. Ennek nagy részét soha nem fizetik ki, régi zsugás kifejezéssel: „pénz az ablakban”. Ha én „kamara vagy szakszervezet lennék”, hatalmas erőfeszítést és szervezkedést folytatnék annak érdekében, hogy az egészségügyi dolgozók a valóságosan bent töltött idő ellenértékét megkapják. Ennek technikai lehetőségét a kormány váratlanul felkínálja. Használjuk ki, a saját javunkra is! És akkor megfordulna az érdekeltség, a munkaadó és menedzsmentje foglalkozna a dolgozók törvényes pihenő idejének betartásával, és a szakmai okból szükséges túlmunka kifizetésével.

Szülőotthon, vagy (a)mit akartok?

Végül hatályba lépett a szülészeti ellátás új, csökkentett feltételrendszerrel való megszervezésének szabályozása. Nem szeretem. Fiatal orvos koromban végignéztem a szülőotthonok bezárását. Néhányat „mentőzés” és kórházi gyakorlatok kapcsán felületesen megismerve, nem sírtam értük. De akkor a mai születésszám dupláját kellett ellátni, és sajnos a nem kívánt terhesség „megoldása” a művi terhességmegszakítás volt.

Azóta nagyot fordult a világ. Alacsony születésszám, magas koraszülött arány, nagyon sok császármetszés jellemzi a helyzetet. A születésszabályozás sokféle modern módszere terjedt el. Kétségtelen, hogy a terhességi diagnosztika rengeteget fejlődött. De ahhoz nincs mindig elegendő jól képzett szakember. Nem jósolok nagy jövőt ennek az ellátási formának. És tegyük hozzá, ha nem lesz elég jelentős forgalmuk, akkor gazdaságilag se fognak stabilan megállni.

Ha hihetünk az időjósoknak, extrém meleg nyár várható. De ez is hamar el fog röppenni, legfeljebb az egészségügy gondjairól és a betegek küszködéséről fogunk többet hallani.

Felkészül: Csató Gábor főigazgató bajtárs és a 76 éves OMSZ

Az ősz már az ügyeleti reform utolsó elemére, a legnagyobb kihívásra, a fővárosi ügyeleti rendszer kialakítására vár. Kíváncsi leszek a részletekre.

Május elején, a Mentők Napja ünnepségén hallhattuk, hogy a szolgálat alkalmazotti létszáma megduplázódott. Ez szükségszerűen tovább fog növekedni. Jó lenne, ha az ügyeleti rendszer eljutna egy viszonylagosan kiegyensúlyozott állapotba. Mert akkor hozzá lehetne fogni a helyenként botrányosan túlterhelt sürgősségi ellátás megreparálásához.

Ez már a kórházi rendszer szervezését, kapacitásainak méretezését, forgalmának kiegyensúlyozását is megköveteli. Ennél már nem is gondolkodnék előbbre hiszen ehhez az egészségügyi rendszer minden elemének újratervezése, korszerűsítése, minőségének biztosítása és kiegyensúlyozott gazdálkodása kapcsolódik. Ez már nem egy fél, hanem több kormányzati ciklus programja. Megérett-e az idő, hogy ilyen távra tervezzünk?

Csendes, meleg éjszaka van.

Lassan véget ér egy furcsa, különös hét

Elülni látszik az elmúlt választás egyik furcsa hullámverése, a főpolgármesteri tisztség betöltésére leadott érvénytelen szavazatok újraszámlálása. A történet részleteit mindenki ismeri, de a végeredmény már az első körben vicces volt. A két versengő jelöltre egyenként több mint háromszázhetvenezer érvényes szavazat esett, a különbség csak 324 szavazat volt. Már ez egy furcsaság. De folytatás is van, 24 ezer szavazat újraszámlálása után az a végeredmény, hogy Karácsony Gergely 41 szavazattal nyert. Ha ez foci- vagy kosárlabda lenne, akkor semmi gond. Na de itt egy tömegdemokrácia legitimációs folyamata zajlott. Érdeklődve figyeljük a folytatást.

Ha már ismét a focit emlegetem, Münchenben ma este megvolt az Európa-bajnokság első mérkőzése Németország és Skócia között. München utcáit, sörözőit több mint 30 ezer skót szurkoló lepte el, sokuk vidáman és büszkén viselte a híres kiltet, a skót szoknyát, pomponos fejfedővel és térdzoknival. Gondolom, bánatukban szárazra itták számos vendéglő és bár készleteit, mert a házigazdák 5:1 re győztek.

Holnap a magyar-svájci meccs következik.

Talán ez fogja jelezni, hogy számunkra többnyire vége a politikai cunaminak, és elkövetkeznek a békésebb polgári hétvégék és szürke hétköznapok.

Most már erre lenne nagyobb szükségünk.