Az idei évben különös figyelmet érdemel ez a nap, mivel az egészségügy emberemlékezet óta nem volt ehhez fogható kihívásoknak kitéve. Ez egyben alkalom arra is, hogy országszerte ünnepeljék az egészségügyi ágazat dolgozóit, orvosokat, ápolókat, mentődolgozókat és nem utolsó sorban az őket támogató műszaki, gazdasági és adminisztratív területen dolgozókat, akiknek nagy mértékben köszönhetjük, hogy most szabadabban élhetünk, és hogy sokan vannak, akik a súlyos betegségekből felépültek.
Köszönet jár azoknak, akik saját egészségüket, sokszor családjukat is kitéve a súlyos fertőzésnek mindennap megküzdöttek a járvánnyal, és maguk is súlyos traumákon estek át a betegek elvesztése miatt. Ez egyben alkalom arra is, hogy országszerte ünnepeljék azokat az egészségügyi ágazatban dolgozókat, akiknek nagy mértékben köszönhetjük, hogy most szabadabban élhetünk, és hogy sokan vannak, akik a súlyos betegségekből felépültek. Köszönet jár azoknak, akik saját egészségüket, sokszor családjukat is kitéve a súlyos fertőzésnek mindennap megküzdöttek a járvánnyal, és maguk is súlyos traumákon estek át a betegek elvesztése miatt. Elviselték, hogy gyakran egyik napról a másikra kirendelték őket néha hónapokra más intézménybe, településre, hogy mentsék, akiket lehet. De a felfokozott terhelés nem járt arányos elismeréssel. Az évtizedek óta felhalmozódott bérlemaradás felzárkóztatása csak a dolgozók mintegy 15%-át kitevő orvosi, gyógyszerészi, pszichológusi stb. munkakörökben kezdődött meg. A munka intenzitásban jellemző differenciákat az orvosi bértábla sem fejezi ki, ezért garantálható egyes területek súlyos és tartós munkaerőhiánya. Ugyanúgy rendezetlen az ügyeleti túlmunka díjazása – egyetlen munkavállalótól sem várható el, hogy éjszaka, hétvégén, a szeretteitől távol az alapbérénél is alacsonyabb díjazásért végezzen munkát.
Mivel a kapacitások nem nőttek, továbbra is óriási a terhelés és a munkavállalók -ápolók, mentő dolgozók, asszisztensek a diagnosztizálásban vagy a műszaki területen dolgozók jelentős része csak ember feletti többletmunkával éri el az átlagos magyar keresetet, semmi nem kompenzálja a lelki, fizikai többletterhelést, fertőzésveszélyt az emberéletekért vállalt felelősséget. A munkáltatók közül sokan a hatályos jogszabályokat sem tartják be a dolgozók bérének, pótlékainak megállapításánál. A hosszú ideje a szakmában dolgozók most szembesültek azzal, hogy számos juttatás lecsökkent pl. a felmentési idő, de a mai szabályok szerint úgy tűnik sokan búcsút mondhatnak, a korábban az ágazathoz való évtizedes hűséget elismerő jubileumi jutalomnak is
Nem voltak elegendők a járvány megpróbáltatásai – az egészségügyi és egészségügyben dolgozókra komoly terhet raktak az új az egészségügyi szolgálati jogviszony ma is ellentmondásos és következetlen szabályai, az elmaradt ellátások bepótlásának terhe, és a még most is fennálló járványveszély.
Az elismerés eddigi formái a többség számára jelképesnek tekinthetők, nem elegendő, nem biztosítanak megfelelő megélhetést, elviselhető mértékű munkaidő alatt. Így nem tarhatjuk meg az egészségügyi dolgozókat. Sürgős, valós mértékű béremelésre van szükség mindenkinek a munkájával, felelősségével, tudásával és a végzett munka intenzitásával arányosan annak érdekében, hogy nappal és éjjel, hétköznap és ünnepnap legyen, aki gyógyít, ápol, diagnosztizál és ment, fenntarja az épületeket, biztosítja az oxigént, ha kell a hűtést és fűtést, és takarít, vagy ételt ad a betegeknek. Az itt dolgozók bár nagy a hivatástudatuk, nem rabszolgák, nem dolgozhatnak heti 72 órát tartósan, nem lehet tárgyként kezelni őket, és tisztességes bánásmódot, méltó elismerést, biztonságos jövőképet akarnak, hogy továbbra is számíthassunk rájuk.
A Független Egészségügyi Szakszervezet /FESZ/
a Magyar Orvosok Szakszervezete /MOSZ/
a Magyarországi Mentődolgozók Szövetsége /MOMSZ/
és az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége /EDOSZ/
közös közleménye Semmelweis Nap alkalmából, mely a magyar egészségügy napja