A szó nem elég!

Köszönet jár azoknak, akik saját egészségüket, sokszor családjukat is kitéve a súlyos fertőzésnek mindennap megküzdöttek a járvánnyal, és maguk is súlyos traumákon estek át a betegek elvesztése miatt. Ez egyben alkalom arra is, hogy országszerte ünnepeljék azokat az egészségügyi ágazatban dolgozókat, akiknek nagy mértékben köszönhetjük, hogy most szabadabban élhetünk, és hogy sokan vannak, akik a súlyos betegségekből felépültek. Köszönet jár azoknak, akik saját egészségüket, sokszor családjukat is kitéve a súlyos fertőzésnek mindennap megküzdöttek a járvánnyal, és maguk is súlyos traumákon estek át a betegek elvesztése miatt. Elviselték, hogy gyakran egyik napról a másikra kirendelték őket néha hónapokra más intézménybe, településre, hogy mentsék, akiket lehet. De a felfokozott terhelés nem járt arányos elismeréssel. Az évtizedek óta felhalmozódott bérlemaradás felzárkóztatása csak a dolgozók mintegy 15%-át kitevő orvosi, gyógyszerészi, pszichológusi stb. munkakörökben kezdődött meg. A munka intenzitásban jellemző differenciákat az orvosi bértábla sem fejezi ki, ezért garantálható egyes területek súlyos és tartós munkaerőhiánya. Ugyanúgy rendezetlen az ügyeleti túlmunka díjazása – egyetlen munkavállalótól sem várható el, hogy éjszaka, hétvégén, a szeretteitől távol az alapbérénél is alacsonyabb díjazásért végezzen munkát.

Mivel a kapacitások nem nőttek, továbbra is óriási a terhelés és a munkavállalók -ápolók, mentő dolgozók, asszisztensek a diagnosztizálásban vagy a műszaki területen dolgozók jelentős része csak ember feletti többletmunkával éri el az átlagos magyar keresetet, semmi nem kompenzálja a lelki, fizikai többletterhelést, fertőzésveszélyt az emberéletekért vállalt felelősséget. A munkáltatók közül sokan a hatályos jogszabályokat sem tartják be a dolgozók bérének, pótlékainak megállapításánál. A hosszú ideje a szakmában dolgozók most szembesültek azzal, hogy számos juttatás lecsökkent pl. a felmentési idő, de a mai szabályok szerint úgy tűnik sokan búcsút mondhatnak, a korábban az ágazathoz való évtizedes hűséget elismerő jubileumi jutalomnak is

Nem voltak elegendők a járvány megpróbáltatásai – az egészségügyi és egészségügyben dolgozókra komoly terhet raktak az új az egészségügyi szolgálati jogviszony ma is ellentmondásos és következetlen szabályai, az elmaradt ellátások bepótlásának terhe, és a még most is fennálló járványveszély.

Az elismerés eddigi formái a többség számára jelképesnek tekinthetők, nem elegendő, nem biztosítanak megfelelő megélhetést, elviselhető mértékű munkaidő alatt. Így nem tarhatjuk meg az egészségügyi dolgozókat. Sürgős, valós mértékű béremelésre van szükség mindenkinek a munkájával, felelősségével, tudásával és a végzett munka intenzitásával arányosan annak érdekében, hogy nappal és éjjel, hétköznap és ünnepnap legyen, aki gyógyít, ápol, diagnosztizál és ment, fenntarja az épületeket, biztosítja az oxigént, ha kell a hűtést és fűtést, és takarít, vagy ételt ad a betegeknek. Az itt dolgozók bár nagy a hivatástudatuk, nem rabszolgák, nem dolgozhatnak heti 72 órát tartósan, nem lehet tárgyként kezelni őket, és tisztességes bánásmódot, méltó elismerést, biztonságos jövőképet akarnak, hogy továbbra is számíthassunk rájuk.