Előfordul, hogy 37,2-es hőemelkedés miatt ordítva követelik tőlünk a mentőhelikoptert, míg másszor stroke vagy infarktus esetén nem riasztják a mentőket.
Megérne egy tanulmányt, hogy miként lehetséges az, hogy egy kevesebb mint tízmilliós ország lakosságának kilencedét-tizedét minden évben meg kell menteni - mondta Győrfi Pál, az Országos Mentőszolgálat kommunikációs vezetője a Világgazdaságnak adott interjújában, melyben többek között arról is beszélt, hogy naponta érkeznek be hozzájuk indokolatlan hívások néha mentőhelikoptert is követelve, miközben mások akkor sem hívnak segítséget, ha sztrókot vagy infarktust kaptak.
A mentők vonulási száma meghaladja az egymilliót évente. Nem túl sok ez egy 9,7 milliós országban?
Az évi 1,25 millió esetből nem mindegyik igényel azonnali, életmentő beavatkozást, ráadásul amikor elindul a mentőautó egy címre, sosem tudjuk előre, hogy mi vár rá a helyszínen. A közterületi újraélesztések száma például több mint hatezer minden évben – nem mindegy tehát, hogy mikor ér oda a segítség. A gépkocsivezetőink előtt továbbra is tisztelettel adózom, hiszen egyszerre két elvárás érvényesül velük szemben: érjenek oda a lehető leggyorsabban, és közben ne okozzanak további balesetet. Ez nem mindig egyszerű, főleg nem egy kereszteződésben. Évről évre egyre többször riasztanak minket, a feladatszámunk folyamatosan növekszik, még ha csak néhány százalékkal is. Tényleg megérne egy tanulmányt, hogy miként lehetséges az, hogy egy kevesebb mint tízmilliós ország lakosságának kilencedét-tizedét minden évben meg kell menteni.
Ön szerint miért?
A válasz több tényező együttállásában, például a népegészségügyi problémákban is keresendő: itthon magas a krónikus betegségben szenvedők aránya, akiknél ráadásul gyakran szövődmények is fellépnek. Tulajdonképpen ők a mi tipikus pácienseink, a szív- és érrendszeri, légzőszervi, anyagcsere, valamint daganatos betegségben szenvedők, az ő állapotukban sajnos sokszor történik valamilyen negatív változás. Ezen kívül persze vannak a klasszikus mentőfeladatnak számító közúti balesetek is, melyekben évente 15 ezren sérülnek meg. Az 1,25 milliós esetszámhoz viszonyítva azonban jól látszik, hogy nem ez a fő profilunk.
A másik ok a demográfiai helyzet: amelyik társadalomban magas az idősek aránya, ott többször van szükség mentőre. Harmadrészt pedig a szociológiai körülményekre és az egészségkultúrára is visszavezethető a magas feladatszám.
A felmérések azt mutatják, hogy – és itt nem kizárólag magyar jelenségről van szó – az emberek nagy része sajnos nem ismeri a teste működését, sokan például előbb észreveszik, ha valami gond van a kocsijukkal, mint saját magukkal.
A két végletet egyaránt megtapasztaljuk nap mint nap: előfordul, hogy 37,2-es hőemelkedés miatt ordítva követelik tőlünk a mentőhelikoptert, míg másszor stroke vagy infarktus esetén sem tartják szükségesnek mentőt hívni. A várakozás ilyenkor életveszélyes, mert az illető kicsúszhat abból az időablakból, amikor még lehetne rajta segíteni. Továbbiak a teljes cikkben.
Tweet Megosztás Facebook-on Megosztás LinkedIn-en Vissza