Az igazságügyi szakértői vizsgálat eredménye szerint a gyermek kezelése egyértelműen nem felelt meg az orvosszakmai szabályoknak, már a felvételekor hiányosságok mutatkoztak az ellátásban.
A Novák Katalin köztársasági elnök bukását okozó kegyelmi botrányt februárban kirobbantó „Vidéki prókátor” augusztus elején egy újabb tavalyi kúriai határozatot tett közzé. Ez egy két és fél éves kisfiú halála ügyében született, azt követően, hogy a gyermek szülei pert indítottak egy vidéki kórház ellen, s az első- és másodfokú bíróság, valamint a Kúria is igazat adott nekik. Az igazságszolgáltatás mindhárom szinten kimondta, hogy orvosi mulasztás miatt halt meg a bárányhimlő kialakulása előtt egészségesnek számító kisgyerek.
A 24.hu megtudta, hogy a szülők által beperelt intézmény a szekszárdi Tolna Vármegyei Balassa János Kórház volt. A kisfiúnál 2019. február 22-én, pénteken jelentkeztek a bárányhimlő első kiütései. Édesanyja aznap elvitte a gyermekorvoshoz, aki szövődményes bárányhimlőt és heveny légcsőgyulladást diagnosztizált, valamint antiallergiás csepp használatát rendelte el. Hétfőn a települési gyermekorvos ismét megvizsgálta és az ellátási lapon feljegyezte, hogy lázas, a kiütései „nagyon csúnyák”. A gyermeknél bárányhimlőt kórismézett, mentolos hintőport és immunrendszert erősítő gyógyszert írt fel.
Másnap látványosan romlani kezdett a kisfiú állapota. Délután többször hányt, lázas volt, így fél 5 körül a szülők elvitték a gyermekorvosi ügyeletre, ahol az orvos a gyerek fizikális vizsgálata után rögzítette, hogy „testszerte különböző állapotú varicellás erupciók, nyelve nedves, torka minimálisan vérbővebb, garatfalon 1–1 hólyag, tüdő tiszta.” A vizsgálat alapján
az orvos a gyermek kórházi osztályos felvételét kérte.
A szekszárdi kórház gyermek ambulanciáján az orvos megállapította, hogy a kisfiúnak kiszáradásra utaló tünete nincs, állapota megnyugtató, súlyos beteg benyomását nem kelti, ezért hazamehet. Javaslatként rögzítette, hogy otthon 1–2 órát nulldiétáztatni kell, majd kortyonként vizet adni, mellette sós keksszel és ropival etetni. Ha ismét hány, haladéktalanul jelentkezzen kontrollra az ambulancián. Panaszmentesség esetén másnap a háziorvosnál kontroll – írta az orvos.
A gyerek hányt, így még aznap visszakerült a kórházba. Este kilenckor vették fel, az orvos ekkor – ismételt fizikai vizsgálat nélkül – vizelet gyorstesztet végzett, mely gennyet és albumint (egyfajta fehérjét) mutatott ki, de „egyebekben negatív eredményt mutatott”. Emellett laborvizsgálat és vérgázanalízis történt. A mért vitális paraméterek ekkor elfogadhatók voltak, ugyanakkor a laboreredményben több érték – így a CRP és a neutrophil granulocyta – is meghaladta a felső határértéket, ami azt jelezte, hogy a gyerek szervezete gyulladásos és fertőzéses folyamaton megy keresztül. Nem sokkal éjfél előtt 13 csepp Cataflamot adtak neki, és rögzítették, hogy köhögése száraz. Infúziót kötöttek be, ami az eseménytelen éjszaka alatt le is folyt. Bár a szerda délelőtti viziten a kisfiú továbbra is köhögött, az orvos a jó általános állapotát rögzítette. A kezelőorvos a gyermeket délután is vizitelte, és továbbra is jó általános állapotban találta, a folyadékbevitelt megfelelő mennyiségűnek ítélte meg. Mivel azonban a gyerek lázas volt, további megfigyelésre kórházban tartotta.
Csütörtök reggel 8 és délután 4 között az osztályos orvosi feladatokat egy rezidens gyakornok látta el az osztály fertőző és légúti betegségben szenvedő betegeket ellátó részlegén. A bírósági ítélet szerint
szakorvos nem tartózkodott az osztályon, a rezidens a feladatait felügyelet nélkül végezte, és ő sem volt ott teljes időben: 8 és nagyjából fél 2 között tartózkodott a részlegen, mert az osztályvezető főorvos a délutáni órákban az általa szervezett konferencián való részvételre kötelezte.
Eltávozása előtt a rezidens még levezette a délelőtti vizitet, amelyen a gyermek állapotát minden szempontból kielégítőnek találta. A kisfiú 10:15-kor gyógyszeres inhalációt, délben Tantum Verdét, 14:40-kor a száraz köhögés enyhítésére tíz csepp Sinecodot kapott.
A 16 órás műszakváltás után az édesanya jelezte a nővérnek, hogy a kisfiú rengeteget alszik. A gyereket végül az ügyeletes szakorvos háromnegyed 6 körül megvizsgálta, és a következőket jegyezte fel a kórlapra: „Nővér jelzi, hogy a gyermek nagyon aluszékony, paraméterek mérésekor is szinte azonnal visszaalszik. Továbbra is láztalan. Ma eddig 3,5 decilitert ivott, tachycard (szapora szívverés), vizelete kevesebb. Kb. 3 órája száraz a pelenkája. Tüdőket mko. (mindkét oldalon) átlégzi, kóros nem hallható. Hasa fiz. neg. (fizikálisan negatív). Tarkó szabad. Aluszékony, nehezen ébredt, nyűgös, hamar visszaalszik. Infundálni kezdjük, hátha csak a folyadék kevés, vizelet rutint nézünk, ac? Amennyiben nem változik, encephalitist (agyhártyagyulladást) kizárandó LP-t (lumbalpunctio, azaz gerinccsapolás) végzünk.”
Az ügyeletes orvos a gyermek állapotát összességében kezdődő sokkos állapotként értékelte.
Infúziót kapott, ami nem segített, nehezen lélegzett, szívverése továbbra is szapora volt, oxigént kellett neki adni. Úgynevezett metabolikus acidózis alakult ki, ami a vér anyagcserezavar következtében fellépő túlzott savasságát jelenti.
Súlyos bakteriális szepszis, többszervi elégtelenséggel.
Este fél 11 körül a kisfiú közepesen súlyos általános állapotban került át a pécsi gyermekklinikára. Gyorsult szívműködés, szapora légzés, nehézlégzés és nyögő légvét, tudatzavar, aluszékonyság jellemezte továbbra is, bőrén testszerte pörkkel fedett kiütések voltak láthatók. A tüdő vizsgálatakor úgynevezett szörtyzörejek voltak hallhatók. Ekkor már egyértelmű volt a diagnózis: súlyos bakteriális szepszis, többszervi elégtelenséggel.
Még este 11 előtt elvégezték a mellkasröntgent, amelyből látszott, hogy a tüdő bal oldalában elzáródott a légút, és légtelenség (atelektázia) alakult ki. A péntek éjjeli laboreredmények pedig súlyos vérmérgezésről árulkodtak.
A kisgyereket ekkor már géppel lélegeztették, és kombinált antibiotikumos kezelést kapott. Mindezek ellenére a keringése romlott, nem volt vizeletürítése, a láza pedig 41 fok fölé szökött. Akut respirációs distressz szindróma (ARDS), vagyis légzési elégtelenséggel járó súlyos tüdőgyulladása alakult ki. Péntek reggelre az állapota tovább romlott, és leállt a szíve. Negyven percen keresztül próbálták újraéleszteni, sikertelenül. A két és fél éves kisfiú 9 óra 25 perckor elhunyt a kórházban.
A boncolási jegyzőkönyv „a tüdő szöveti képe alapján a klinikai adatokkal egybehangzóan vírusinfekció (alapbetegség) talaján kialakult bakteriális fertőzést állapított meg (közvetett halálok), amely a tüdőállomány kiterjedt elhalásához, a légzőfelület jelentős csökkenéséhez és légzési elégtelenséghez (közvetlen halálok) vezetett.”
A kórház szerint nem történt mulasztás, az igazságügyi szakértői vizsgálat nem erre jutott
A család pert indított, a Szekszárdi Törvényszék pedig 2022. március 25-én hozott ítéletet, amelyben helyt adott a felperes keresetének, és megállapította, hogy a kórház megsértette a család teljes családban éléshez fűződő személyiségi jogát, valamint a szülők testi épséghez és egészséghez fűződő személyiségi jogát. A bíróság az apának 12 millió, az anyának 15 millió, a két gyereküknek pedig 3–3 millió forint sérelemdíjat ítélt meg. A kórház a sérelemdíj iránti igényt eltúlzottnak találta, és azt állította, „a háziorvosi kórdokumentáció alapján elhúzódó gyászreakció esetükben nem állapítható meg,” a szülők egészséghez fűződő jogának megsértése jogcímén előterjesztett sérelemdíj iránti igényt pedig alap nélkülinek ítélte. Sőt, a kórház szerint a kezelési intézkedések a beteg állapotához igazodóan adekvátak voltak, sem kezelési hiányosság, sem mulasztás nem volt megállapítható.
Az igazságügyi szakértői vizsgálat azonban ennek az ellenkezőjére jutott, a szakvélemény szerint a gyermek egészségügyi kezelése egyértelműen nem felelt meg az orvosszakmai szabályoknak, már a felvételekor hiányosságok mutatkoztak az ellátásban. Ez azt is megállapította, hogy amennyiben a gyermeknél elvégzik a gyakorlatnak megfelelő fizikális és diagnosztikai vizsgálatokat, valamint megfelelően figyelik a gyermek általános állapotát (oxigénszaturáció, pulzus, légzésszám megfigyelése és lejegyzése), és megkapja a megfelelő gyógyszereket,
„csaknem kategorikusan kijelenthető, hogy a gyermek életben maradt volna, ezért az alperesi kórház egészségügyi tevékenysége, valamint a gyermek halála között közvetlen oksági összefüggés állapítható meg”.
A másodfokú bíróság 2022 júniusában helybenhagyta az elsőfokú ítéletet. A kórház nem adta fel, és a Kúria elé vitte az ügyet, mely azonban tavaly szeptemberben helybenhagyta az első- és másodfokú ítéletet. A szekszárdi kórház soha nem ismerte el a felelősségét, és a per során egyezségi ajánlatot sem tett.
Az Országos Kórházi Főigazgatóságot (OKFŐ) közölte, az intézmény „a sajnálatos eset kapcsán végig együttműködött az ügyben vizsgálódó hatóságokkal a körülmények tisztázása érdekében.” Hozzátette, hogy a kórház tudomásul vette a Kúria döntését, és kifizette a sérelemdíjat a hozzátartozóknak. Az OKFŐ szerint az ügyben érintett szakorvos (aki kezelni kezdte a bárányhimlős gyereket), illetve a rezidens már nem dolgozik a kórházban.